aboutchatlinksarchives


2013. április 2., kedd
Talk to my face ×5 @ 12:43

Hazabattyogtam a nehéz iskola nap után még így is bent maradtam korrepetáláson, kettőn is, hogy ne kelljen hamar hazaérjek. Bocsánatot kéne kérnem de nem tudom megint mi sülne ki belőle így inkább hagyom. Bár ez akkora bunkósság a részemről, hogy az aki befogadott és elvisel napokig, azzal vagyok ilyen elutasító. Ma este lehet elmegyek futni...gondolkoznom kell.
A lakás ajtaja nyitva volt, biztos Luhan miattam hagyta nyitva. Mikor beértem csak a táskájával találtam szemben magam. A szobájában égtek a lámpák de jobbnak láttam nem bemenni, viszont tapló nem leszek köszönök neki.
- Szi...szia! - kiabálok elcsuklott hangon be a szobájába.
- Szia Sunji. - kiált vissza vidáman. Oh... meglepődtem úgy tűnik neki semmi baja. Kicsit szomorú vagyok.. De hát miért? Azért mert nem bántottam meg? Ennek örülnöm kéne. Még is.... zavar, hogy neki nem jelent semmit az én viselkedésem. Gyors feltrappoltam a lépcsőn átvettem valami kényelmes ruhát a futás végett. Talán kitudom magamból engedni kicsit a felgyülemlett rossz energiát. Épp a fürdő felé vettem lent az irányt már átöltözve, mikor csöngettek.
- Kinyitod kérlek? - hallatszott bentről a hang. Hümmögtem egyet majd sarkon fordultam és oda szaladva az ajtóhoz a kilincshez nyúltam.
- Szia. - mosolygok egy kisebb termetű fiatal lányra előttem. A lány pici arcán is először vidámság ült, de amint meglátott ez lehervadt róla. - Segíthetek valamiben? - próbálok kedves maradni.
- Én...Luhant keresem. - mormolja miközben bepillant a lakásba a vállam felett. Milyen illedelmes kis lány....semmi szia, csak rögtön benézeget.
- Egy pillanat és szólok neki, jó? - mondatomra rögtön rám mosolygott. - Addig gyere be nyugodtan. - invitálom be. Tuti valami kis rajongója.
- Luhan. Keresnek. - kukucskálok be szobájába. Íróasztalánál ül és szorgosan ír valamit de a fülhallgató fülében tombol.Érdekes pedig a csengőt hallotta. Miért tette vissza a fülest? - Luhan! - kiáltok erélyesebben de semmi. Sóhajtok egy nagyot. Nem kívánkoztam találkozni vele a nap folyamán, de talán egy ilyen kis apróság nem lesz baj. Amúgy is itt van az a lány is.
- Hahó... - veszem ki a kis készüléket a füléből lassan. Megszeppenve rám pislog.
- Bocsi nem hallottalak. - állítja le a zenét gyorsan.
- Észre vettem. - mosolygok... aztán megrázom a fejem és letörlöm magamról a vigyort. Én elméletileg most kerülőm őt. - Itt van egy lány.... téged keres. - azzal indultam is volna ki a szobából.
- És te hova mész? - ragadja meg csuklóm. Oda pillantok kezemre majd rá. Erre ő szomorúan elereszt. Lehatja a fejét és alig hallhatóan de oda nyom egy 'Bocsi'-t.
- Elmegyek futni. Majd jövök. - talán újabb civakodásba kezdtünk volna ha az a bizonyos lány nem ugrott volna be elém.
- Szia Luhan. - kukucskál ki mögülem.
- Oh.. Mira. Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak. - hallom mögülem a zavart hangot. Elsétálok a lány mellett rá pillantok és épp mosolyogni készülnék mikor látom szemeivel meg tudna ölni.
- Semmi baj. - nyávogja a kislány. Ez az új barátnője vagy mi? Mindegy. Nem is érdekel. Felkaptam futó cipőm és már ott se voltam.

Nem vittem magammal semmit csak a karórám csüngött kezemen. Már este nyolc. Körülbelül három park kört ha futhattam aztán leültem egy padra. Semmi kedvem nem volt hazamenni. Ott szenvedtem órákig. Biztos még ott van a lány is. Ahogy rám nézett... még jó hogy élek komolyan. Viszont a gyomrom haza húzott az éhségtől. Nem akarok kopogni, nem akarom, hogy kinyissa az ajtót de biztos bezárta. Vajon mit csinálhatnak kettesben? A csaj tuti rámozdult. Ugyan nem is érdekel, semmi közöm hozzá. Hiszen nekem Luhan.... nekem nem jelent semmit... nem?
Gondolataim közt hazabicegtem. Ránéztem még saját házamra ami szorgosan körbe volt kerítve sárga szalaggal. Mintha valami bűnügyi helyszín lenne. Tovább már nem húzhattam az időt így kénytelen voltam benyitni Luhan házába. Szerencsére nyitva volt, még jó hogy nem kopogtam. Megkönnyebbülten trappoltam be.
- Meg.... - jeleztem volna itt létem de ekkor halk kacarászás ütötte meg fülem. Egy kis lágy kacarászást.
- Igen értem. Olyan jól eltudod magyarázni Luhan. - a hang tulajdonos pedig a lány volt. Még mindig itt van. Elképesztő. Nem is fáradok azzal, hogy köszönjek. Biztos elég jól el vannak, meg voltak is. Ennyi erővel itt is aludhatna. Luhan szobájában. Felvágtattam idegesen a lépcsőm és becsaptam az ajtót legalább annyira hogy hallható legyen lent is. Rávetettem magam mérgesen az ágyra. Jobb lenne ha lezuhanyoznék, nem mintha megizzadtam volna de talán az lehűti az idegeim.
- Köszönöm, hogy segítettél a matekban.
- Igazán nincs mit. Vigyázz haza felé. Jó éjt.
- Rendben. Jó éjt. - hallom ismételten a kis párbeszédet. Már nincs is kedvem kimenni a szobámból. Befordulok a fal felé és lábaimat felhúzom. Olyan szerencsétlennek érzem magam. Mint akit kikosaraztak. Miért vagyok ilyen dühös egyáltalán? Nem szoktam így viselkedni... talán ... féltékeny lennék?
- Sunji, itthon vagy? - rezzenek össze a kopogásra. Nem válaszolok. Nem fogok neki válaszolni, dühös vagyok rá. - Sunji.. - nyit be végül Luhan.
- Mi az? - dörmögök párnámba.
- Sokáig elvoltál. Hívtalak de nem vetted fel. - szemem sarkából látom, hogy megtámaszkodik az ajtófélfán. Kedves kis hangja aggódást tükröz.
- Nem vittem telefont, mondtam hogy futni voltam. Biztos nem rám figyeltél épp. - ütök meg egy olyan hangnemet ami hozzám nem illő. Bunkó vagyok és flegma vele.
- Most mi bajod? - kérdez vissza értetlenül.
- Semmi. Hagyjuk az egészet. - állok fel hirtelen és dühösen indulnék ki a szobából, mikor Luhan kezével megakadályozza vonulásom. Kezét bámulom előttem nem merek ránézni arcára.
- Mérges vagy rám? - hajol közelebb szinte belebújik hajamba.
- Ugyan dehogy. Miből gondolod? - adom az ironikus választ majd keze alatt átbújok és lesietek a lépcsőn. Hallom lépteit mögöttem. Betrappolok a fürdőbe és megengedem a vizem. Érzem Luhan égető pillantását rajtam, tudom hogy engem néz. De én nem vagyok hajlandó rá pillantani.
- Elárulod mi az ami ennyire dühít? - követ ki a konyhába. Kinyitom a hűtőt és keresnék valami kaját de hát egyáltalán nem figyelem a hűtő tartalmát így hát be is csukom azt. Mint egy idióta úgy viselkedem.
- Nem szeretnék róla beszélni. - ülök le a pulthoz. Luhannak háttal.
- Féltékeny vagy? - kérdésére azonnal felé fordultam.
- Dehogyis! - szabadkozok de már hiába. Arcom egy sokkal másabb árnyalatát vette fel, méghozzá a vöröst. Most, hogy ránéztem Luhanra szívem hatalmasat dobbant. Ezért...pontosan ezért akartam elkerülni ezt.
- Látom. - mosolyodik el. Szórakozik csak..... utálom....
- Ne szólj hozzám a mai nap folyamán kérlek, ha lehet. Sőt holnap sem szükséges. - sietek be a fürdőbe. Elzárom a vizet idegesen.
- Ez nem lesz megoldható. - Luhan mögém settenkedett. Kezeit derekamon fonta át és hasamnál összekulcsolta ujjait.
- Most...azonnal engedj el. - csillapodok le kissé. Bár szívem nem éppen ezt mutatja.
- Addig nem ameddig el nem mondod mi bajod. - búgja nyakamba. Épp megadnám magam mikor észbe kapok.
- Jó, legyen! - fordulok meg lerántom kezeit magamról. Hatalmasakat pislog rám. - Te! Te vagy a bajom. Ilyeneket csinálsz velem, pedig a legjobb barátom vagy. Csak szórakozol velem és te úgy gondolod ez nekem nem jelent semmi. Megcsókolsz majd másnap már egy másik lányt hozol fel a szobádba. - lábad könnybe a szemem. - Azt se tudom egyáltalán....miért csókoltál meg... Te csak szórakozol...
- Nem szórakozom. - sóhajt egyet. - Az a lány csak segítséget kért matekból, mert bukásra áll, nem rég jött az osztályba nincsenek barátai a tanár pedig azt mondta segítsek neki, nem önszántamból hívtam át. - lépdel közelebb és mormolja szövegét. Szemem az ő barna szempárját kémleli. - És, hogy miért csókoltalak meg? - simít ki egy kósza tincset hajamból. - Mert szeretlek. - szemeim azonnal kikerekedtek a két szó hallatán. Szívem akkorát dobbant mellkasomban, hogy szinte majdnem kiszakadt. A pillangók pedig hasamba ismét visszatértek. Mélybarna szemei csak úgy csillognak. Arca mosolyra húzódik. - Minden kérdésedre adtam választ? - húz oda magához.
- Azt...azt hiszem. - fordítom el a fejem. Remegek. Azt mondta....szeret.
- Sunji. - ad egy puszit arcomra, mire óvatosan vissza pillantok édes arcára. - Adj egy esélyt. Tudom, hogy neked ez az egész új de már képtelen vagyok uralkodni magamon. Minden percben magamhoz szorítanálak, csókolnálak és kényeztetnélek. - halad lejjebb és apró puszikat lehel nyakamra.
- De Luhan.... - tolom el kicsit magamtól mire leáll.
- Választhatsz. - vált komolyra. - Ha most eltaszítasz magadtól akkor soha többé nem teszek olyat mint az elmúlt pár napban és az egészet elfejthetjük. Vagy... - hezitál kissé, mire én is nyelek egy hatalmasat. - Vagy adsz nekem lehetőséget, hogy megmutathassam nem szórakozok. - majd elhalkul és egyre közelebb jön arcával. - Te választasz... - suttogja szinte számba és vár. Az mondta hogyha ellököm akkor minden elfelejtődik. Ezt akarom? Hogy soha többet ne érezzem Luhan ajkait? A barátságunk már így is-úgy is ráment nem? De én nem veszíthetem el Luhant.... Lassan lecsukom szemeim jelet adva neki. Éreztem, ahogy hatalmas mosolyra fűződik a szája és több se kellet neki azonnal ennyimre nyomta puha ajkait. Óvatosan végig nyalt alsó ajkamon, amitől a hideg is végig futott testemen majd felbátorodva rácuppanva számra, nyomta át nyelvét. Már ösztönösen vissza csókoltam. Szinte falta ajkaim még is olyan finom volt, teljesen elgyengített. Minden megszűnt csak ő volt és én. Kezeit végig húzta egészen derekamtól fel a hátam vonalán.
- Luhan várj kicsit... - szakítom meg csókunkat.
- Hmm? - hümmögöt egyet és épp tért volna vissza számhoz mire leállítottam kezemmel. Milyen moho, ez nem vall rá.
- Nekem ez.... még... annyira fura. - hajtom le fejem.
- Tudom. - simít végig arcomon. - Önző vagyok. - államnál fogfa felbiggyeszti fejem hogy bambi szemeibe tudjak nézni. - Olyan rég óta vágyom az ajkaidra. - húz közelebb magához. - Hiába próbáltam védeni barátságunkat.... de közben beléd szerettem. - túr bele óvatosan hajamba.
- Én... nem tudom erre mit mondjak... - zavarban vagyok tényleg fogalmam sincs mit kéne mondjak.
- Neked most semmit se kell. - nyugtat meg, ami látszólag hatott is. - Fürödj le, mert kihűl a vized. - tapaszt egy édes puszit még számra utána pedig kivonul. Most....komolyan így itt hagy? Kábán huppanok le a kád szélére. Valami olyasmi történt amit már nem lehet vissza fordítani... én... mégis...nagyon boldog vagyok.


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.