Miután lecsillapodtak a kedélyek én is nagy erőfeszítéssel próbáltam megnyugtatni dübörgő szívverésem.
- Ez nagyon finom volt, tele vagyok. - dől hátra a széken elégedetten Luhan és a fejét is hátra dönti. Ívelt nyaka megfeszült. Milyen férfias, te jó ég. Én eddig ezt nem is figyeltem.
- Csak azért volt ilyen jó mert én fizettem. - kuncogtam és inkább félre pillantottam.
- Na.. - vetődik vissza kiegyenesedett ülésbe és összecsapja tenyerét. Meglepődöttségtől megugrottam picit ott mellette. - Akkor nyomás a fürdő. - ragadja meg kézfejem hirtelen. Felhúz és megindul a fürdő felé engem is erre késztetve.
- Most mi van? - mordulok rá. Miért mennénk a fürdőbe. Egyedül nem  tudja elintézi a dolgát, vagy mi?
- A fogadás az fogadás. Be kell tartani. - mutat a kádra édesén vigyorogva, már mikor bementünk.
- Na ne... - koppan le mire az egész herce-hurca. Teljesen kiment a fejemből. Mivel én fizettem úgy egyeztünk meg, hogy megmosom a haját. Jobban fogalmazva ő egyezett meg magával, engem átverve, mint mindig.
- Azt hitted elfelejtem? - lép lassan egy lépést közelebb. Arcán meg mindig az az átkozott édes mosoly. Jaj... A szívem nem marad meg nyugton.
- Hát ami azt illeti..  - vakarom zavaromban fejem búbját. Magyarázkodásra sem volt időm. Ahogy visszanéztem rá abban a pillanatban felsője aljához nyúlt, megragadta azt és elkezdte volna felhúzni...
- Állj meg!! - fogom le kezeit. Bamba arca alig pár centire van enyémtől. - Ne vedd le!
- Micsoda? - képed el.
- Jó így. - rántok picit kézen, hogy lejjebb toljam.
- Ruhában mosod meg a hajam? - nevet fel.
- Hát nem is ruha nélkül! - kezdek bele a vitába.
- Csupa víz lesz a cuccom. - mutogat magára immáron komolyan. Lehet neki ez ilyen könnyedén menne de nekem nem. Vagyis már nem. Be kell ismernem magamban kicsit más szemmel nézek már rá. Még magam sem vagyok tisztában az érzéseimmel, valahogy le kell küzdenem azt a gondolatot, hogy Luhan talán több mint barát.
- Nem baj. - legyintek.
- Legalább a felsőt!
- Nem, nem.
- De hát Sunji...
- Hát látom ez nem megoldható. Hagyjuk inkább. - fordulnék sarkon, magabiztosan, de ő megállít. Szemem felkalandozik arcára, amely teljesen határozott. Nem hiszem el, hogy így is belemegy. Miért akarja ennyire ezt a butaságot?
- Nem menekülhetsz el. - sóhajt egy nagyot kicsit csalódottan és bele lép a kádba majd leül, mint a jó gyerek. Fejével biccent egyet nekem, hogy kezdhetem. Fújtatok egyet és oda trappolok mellé, leguggolok és a zuhany rózsa felé nyúlok.
- De..így tényleg nagyon vizes leszel.. - döbbenek rá amint megengedtem a vizet és az rá folyt nadrágjára.
- Most már mindegy. - kuncog jókedvűen. Egyáltalán nem mérges. Luhan sose mérges. Kis angyal, olyan ő mindig. Beletörődve a helyzetébe rá eresztem óvatosan a meleg vizet.
- Ehhh... Ez csikiz. - nevetgél huncutul.
- Nem túl meleg? - kérdezem miközben immáron puha haját vizezem. Hevesen bólogat jelezve, pont jó a hőmérséklet. Annyira édes...Aztán megpillantom fehér, nedves felsőjét. Nyeltem egy hatalmasat. A vizes ruha rá feszül kidolgozott testére, mindene átlátszik. Rá nézek nehogy lebukjak, hogy stírölöm de szemei be vannak csukva. Megrázom a fejem, hogy visszatérjek a való világba.
- Nem fázol? - zárom el a csapot és a samponért nyúlok.
- Kicsit. - fordul felém. Bele túr hajába. Na igén az édes része a dolognak átváltott szexibe.
- Akkor hozok egy törülközőt. - állnék fel de visszaránt a kád mellé.
- Nem mehetsz el. - vigyorog ismét. - Jó így, hisz itt vagy. - magyarázza. Nem értem mi közöm nekem ahhoz, hogy mikor fázik és mikor nem de hát mindegy.
- Elfelejtettem mondani, hogy hívott a szerelő és azt mondta, meg 5 napra húzódik a kártalanítás nálad.
- Még 5 nap??? Ahj.. Ne már. - háborodva nyomom kezembe a sampont de legszívesebben számra csaptam volna az előbbi hangsúlyom miatt.
- Miért, nem érzed itt jól magad? - biggyeszti le száját rögtön a fiú. Ezek szerint ő is érezte az előbbi mondatom, nem hangzott kedvesen.
- Jaj, dehogynem...csak mégis a saját házam. - találok egy jó kifogást. Ügyes vagy Sunji. Nem tudhatja, hogy miért nem akarsz olyan sok időt itt tölteni. Vele tölteni. Óvatosan rá kenem barna hájára a samponját. Várom a válaszát de nem mond semmit. Síri csend van, hisz a víz sem csobog. Már-már kínos. Felülről lefelé viszem végig az anyagot. Nem akarok vele nagyon cicózni, már mosom is le. Mielőbb végezni akarok már.
- Ssszz ... ah a szemem. - szisszen fel hirtelen és előre hajol. Arcát kezeivel takarja.
- Belement a szemedbe? Úristen ne haragudj. Gyere, szállj ki. - karolok bele ijedten, és kisegítem a kádból. - Mutasd a szemed, nagyon vészes? Fáj nagyon? Nem figyeltem ne haragudj. - szabadkozom ismét és próbálom fejét felém invitálni. Megfogom mind a két kezemmel arcát. - Luhan jól vagy? - szólítgatom.
- Hát nem tudom. Megnéznéd? - tolj pofiját szinte már az enyémbe. Hirtelen nem is érdekelt, hogy ilyen közel van csak barna szemeit vizsgáltam.
- De hát nincs is semmi baja. - kiáltok rá amint észreveszem, szemei nem vörösek és sunyin nevetgél.
- Hoppácska. - gúnyolódik még mindig hatalmas mosollyal a képén.
- Gonosz! Tchh. - mérgesen kiballagnék de mikor megfordultam, megéreztem derekamon a hideget.
- Olyan könnyen át lehet verni. - búg fülembe nevetve. Vizes kezeit átfonta rajtam. A hideg is kirázott
- Luhan! Vizes leszek, engedj. - tolnám le kezét de erősebbnek bizonyul, nem hagyja.
- Jaaaa, mert  az nem baj ha én leszek az? Hát hogy van ez? - fordít maga felé. Az a huncut mosoly ott az arcán, istenem mond miért én nem tűnik el? Vitatkoznék de szavaim elakadtak. Hiába én is nevetgéltem ez most lefagyott rólam. Kezei még mindig derekamon pihennek és testem hozzá simul az ő nedves testéhez. Hajáról is csöpögnek le az apró cseppek, néhány végig folyik arca vonalán. Szép, barna szemeit vizslatom, farkasszemet nézünk. Csak akkor ijedtem meg igazán mikor lopva rá pillantott számra. Mégis mit művelek....művelünk? Miért ilyen velem? De a legjobb kérdés....miért remegek még a gondolattól is bele, hogy esetleg...
- Meg....megtörlöm a hajad. - köszörülöm meg a torkom és rögtön a másik irányba fordulok, nehogy valami olyan dolog történjen amit megbánnánk.
- Ahhh... - hallom a fújtatását. Luhan miért csinálod ezt? Nem csábíthat el.... nem szabad. A barátságunk... tönkre fog menni. De ha ezt tudom miért vagyok ilyen rohadt gyenge?
- Leülsz? - mutatok a kis székre itt mellettem törcsivel a kezemben.
- Persze. - mosolyog ismét majd úgy cselekszik ahogy kértem. Leül velem szemben, majd a száraz textillel finoman elkezdem dörzsölni fejét. Nem hosszú a haja de annál dúsabb, most mostam meg és gyönyörűen csillog. Olyan jó illata van. Próbálok minél gyengébb lenni.
- Nem fáj ugye? - töröm meg a leülepedett csendet.
- Sajog. - suttogja.
- Tényleg?? - kapom le róla a törülközőt ijedten, mire pislog párat és haja összekócolódik még jobban. Azt hittem óvatos vagyok.
- Ha tudnád mennyire. - ekkor olyat tett amitől szó szerint megremegtem. Kezeivel végig simított mind a két combon. Hosszú ujjai szégyenletesen vándoroltak feljebb és feljebb oldalam vonalánál.
- Várj... - lépnék hátra de nem hagyja.
- Nem...én egész idáig vártam. - komorodik el hangja, amit még sosem halottam szerintem. Várt? De hát mire? Ne mond nekem hogy....ő .... Gondolkozni sem volt időm. Tenyereit arcomhoz illesztette. Kész végem. Tökéletes arca vészesen közeledik enyémhez, ahogy lehúzza fejem magához.
- Luhan... - nyögöm szinte már szájába de túl késő. Puha ajkai enyémbe fonódtak. Megijedtem.... én még sosem csókolóztam azt sem tudom, hogy kell. Cselekednem kell. Eltaszítottam magamtól szerencsére még épp időben. Ez egy szájra puszinak volt beminősíthető.
- Ne csináld ezt. - hajtom le fejem tőle pár lépést hátrálva. Ekkor feláll és megindul felém. Neki nyom a hideg csempének. Nem tudok elszökni hisz kezeit kitámasztotta mellettem. - Luhan...hallod, elég. Mit művelsz? - nyomnám el mellkasát.
- Sunji én....sajnálom... de.... képtelen vagyok tovább türtőztetni magam. - micsoda? Szemeim kikerekedtek. Luhan bambi arca jelenleg nem volt olyan ártatlan, mint szokott lenni. A következő pillanatban már ismét ajkaimra tapadt, de ez most más volt. Szememet le se csuktam annyira meglepődtem. Éreztem...határozottan átlépte az előbbi szintet. Száját résnyire kinyitotta az enyémmel együtt és rájöttem milyen is egy valódi csók. Nyelvét átdugta én pedig hagytam neki. Hagytam, hogy az csináljon amit csak akarjon. Kezeim még mindig mellkasán pihentek. Talán még eltudtam volna lökni magamtól de nem..... én nem akartam, megmarkoltam vizes felsőjét. Az érzéstől én szemeim is lecsukódtak. Luhan teljesen bele élte magát csókunkba. Hiába ez az első csókom nem zavart semmi. Egy pillanatra sem hagyott levegőt venni. Falta ajkaim, mégis gyengéd volt oda figyelt. Ő ismer engem és tudja, hogy még nem volt senkim.
- Sokkal finomabb mint gondoltam. - vált el tőlem nagy cuppogást követve. Arcom nem volt piros, tudom, mégis égett az egész testem.
- Felfogtad, hogy mit csináltál? - förmedek rá talán túl álszenten is. Mintha én nem élveztem volna.
- Bocsáss meg. - harap bele szájába. Ah te jó ég....az előbb még az én számon volt. - Már nem tudtam megálljt parancsolni magamnak.
- Nem értem. - zavarodok össze és csodaszép szemeivel vív párbajt az enyém.
- Tudom.... én sem. Mármint... én igen csak... ahh...sajnálom. - szabadkozik ismét le hajtott fejjel.
- Ne kérj bocsánatot. - nyelek egy nagyot. Vissza kapja arcát. Azon nyomban vissza tér arcára a huncut mosoly.
- Akkor folytathatjuk? - nyom egy puszit a nyakamra. Folytatni? Hát én így is mindjárt összeesek.
- Mi?? Nem! - kiabálok rá.
- Olyan édes vagy. - arcunk között már megint eltűnt a távolság. Szája szó szerint egy leheletnyire volt az enyémtől. Aztán kapcsoltam.
 - Luhan.... hagyd abba. Ne játszadozz velem. - tapasztom kezem arcára, betakarva a száját. Dünnyögött valamit de nem halottam hiszen kezem ott volt. Vettem egy mély lélegzetet még utoljára rá néztem, zavartan pislogott rám. Ez nem fajulhat tovább. Csak egy leszek én is a sok közül. Így hát sarkon fordultam és felsiettem szobámba. Ott hagytam. Magamra vágtam az ajtót és kábán leültem ágyamra.
Arról fogalmam sincs mi történt, de még most is remegek.

Mindenem reszket az előbbi csók miatt. Luhan megcsókolt. Ezt fel kell dolgoznom. Nem bántam, hogy a következőt már nem hagytam. Tisztában vagyok mi lenne utána. Ennek a mostaninak is meg lesz a következménye. Talán itt ér véget a barátságunk és úgy fejezetet nyitunk. Az viszont nem biztos, hogy happy end-del fog záródni. De...ezek után, hogy legyek vele egy lakásban?