aboutchatlinksarchives


2013. február 9., szombat
Hate you? #15 @ 16:11


Reggel korán kezdődött az edzés a fiúk már előttem elmentek, bár fent voltam mikor még készülődtek így eltudtam tőlük köszönni. Annyira megszoktam már itt mindent.... el sem tudom képzelni mennyire rossz lesz ha már nem velük lakom. Vajon ez mikor fog bekövetkezni? És akkor mennyiben fog megváltozni a kapcsolatunk Zeloval? Mostanában gyakran gondolkozom ezeken. A TS-nek mindig nagy tervei vannak és ez a lánybandával is így lesz. Hamarosan én is sztár leszek? Idol akit sokan szeretnek...vagy épp utálnak...Nagyon elbambulhattam hisz csak a nagy koppanásra és hirtelen jött sajgó fájdalomra lettem figyelmes.
- Tudod az ajtót ki kell nyitni mielőtt be akarsz menni rajta. - tárja ki előttem az ajtót egy igen jó kedvében lévő fiatal srác.
- Pedig mát azt hittem át tudok menni rajta. - szállok be a viccelődésébe.
- Nem csak csinos, de még vicces is... - nézek végül rá új beszélő partneremre aki épp egy kis bókot intézett felém.
- Ahh Jongmin... jó reggelt! - lepődök meg. Fel sem ismertem civil ruhában sapka nélkül. Igazán jóképű srác és a megjelenése is mint egy idol-é.
- Jó reggelt YooRim. Megyünk együtt edzésre? - kérdezi kissé közelebb hajolva hozzám. Nem akartam bunkó lenni viszont a három lépés távolságot megtartom még vele szemben így hátra léptem picit.
- Ha már mind a ketten itt vagyunk. - indulok meg a hosszú folyosón.
- A B.A.P-t hol hagytad? - töri meg a pár perces csendet. Úgy beszél hozzám mintha ezer éve ismernénk egymást és jóban lennénk. Nem mintha zavarna, hisz én kedvelem az ilyen embereket de úgy érzem más is van a háttérben.
- Most nekik is edzésük van. Késő estig bent lesznek. - fordulok felé.
- És ilyenkor te egyedül vagy? - pislog rám aranyosan.
- Igen. De nem sok időre ma nekem is hosszabbított próbáim vannak. - furcsa, hogy én is mennyire könnyedén tudok vele beszélgetni. Mint valami régi haverral.
- Biztos nagyon elfáradsz. - halkul el.
- A fiúknál nem jobban. - nevetek fel.
- Viszont ma együtt van edzésünk. Én már nagyon vártam ezt a napot. - mosolyog rám szelíden.
- Emlékszem én is nagyon izgatott voltam az első próbám miatt. - idézem fel neki azt a napot mikor én jöttem a legelső edzésemre.
- Másra gondoltam. - kuncogja el magát amit én egyáltalán nem értek. Be vonul a próba terembe én pedig követem. Lepakoljuk a cuccunkat majd lassan kezdődik is az edzés.

Épp végeztünk mikor pittyegett a telefonom, hogy üzenetet kaptam. Zelotól jött, azt írta ők hamarabb hazamehettek mennyek haza velük én is. Rettentően örültem neki olyan rég mentünk már együtt haza.
- Mész is? - guggol le mellém Jongmin miközben cuccaim pakolom.
- Öh....igen.. elfáradtam és a fiúk is indulnak már. - magyarázom neki szaggatva, mert arra figyelek mindenem elrakjam.
- Akkor ezért vagy ilyen boldog. - kortyol bele kulacsába. Hirtelen rá pillantok. - Rosszat mondtam? - bámul megbánó tekintettel.
- Jah nem dehogyis....csak... meglepődtem. - folytatom a rámolást. Ez meglepett. Milyen fura srác. Megijeszt.
- Miért? Azért mert figyellek? - lép mellém és megtámaszkodik az asztalon. Egyenesen szemébe nézek. Szerencsémre megszólalt ismét telefonom, így vissza zökkentem a való világba. De egy pillanatra mintha máshol lettem volna.
- Jongmin.... én most megyek. Majd még találkozunk. Vigyázz magadra. - lépkedek hátra de arcom telefonomon tükröződik vissza nem merek ránézni. Intek neki majd kifutok a teremből. Meg sem vártam míg elköszönt tőlem. Vissza néztem még a csukódó ajtó irányába és Jongmin végig engem nézett.
- Hova-hova ilyen gyorsan?  - ütközök valakibe. Annyira megrémültem, hogy felsikítottam.
- Mi történt? - szólal meg egy ismerős hang. Zelo feje bukkan ki Bang háta mögül. Magam elé pillantok és Oppa is, semmit nem értő tekintettel vizslat.
- Zelo. - szakadok el oppatól hirtelen és Zelo karjai közé vetem magam.
- Mi a baj? - jönnek elő a többiek is. Senki nem érti mi bajom de az a vicces, hogy én sem.
- Jól van nincs semmi baj, itt vagyok. - szorít magához Zelo és próbál lenyugtatni. Látványosan fel vagyok dúlva. Az a fiú....valami nincs rendben vele.
- Bántott valaki? - kérdezi Himchan. Fejemmel jelzem, hogy nem viszont teljesen hozzá vagyok bújva Zelohoz. Annyira jó, hogy itt van.
- Mitől ijedtél meg ennyire? - simogatja meg fejem Jongup.
- Gyerünk, mond el. - helyezi a legfiatalabb tag puha tenyerét arcomra majd felbiggyeszti azt. Kissé könnyes szemekkel nagy nehezen ki tudok nyögdécselni pár szót.
- Jongmin... volt... - szipogok.
- MI? - kiáltanak fel mind a hatan egyszerre.
- Mit csinált? Hozzád ért? Hol van most? - válik idegessé barátom. Mielőtt még nagyobb baj lenne belőle tisztáznom kell mindent.
- Tényleg nem csinált semmit... nem ért hozzám csak beszélgettünk és... annyira furcsa. - harapok számba.
- Látjátok! Én meg mondtam! - hökken fel Jongup. Mindannyian felnevetünk hisz olyan kajlán morrant fel Jongup, hogy azon lehetetlen nem nevetni.
- Ideje haza mennünk. Majd otthon kibeszéljük még ezt a témát. Hallottam én is egy két dolgot az új fiúról. - morog halkan Bang. Rá pillantok aggódóan amit ő észre vett viszont egy hatalmas mosollyal vissza hozta az életkedvem.

- Biztos jól vagy? Megnyugodtál kicsit? - fordul felém a kocsiban Zelo. Amióta összetalálkoztunk azóta egy percre se engedtem el a kezét. Szorosan fogtam és amikor tudtam hozzá bújtam. Olyan érzésem van mintha figyelnének, de hát a parkolóba az előbb rajtunk és a menedzseren kívül nem volt senki. Talán csak beképzelem.
- Igen mert te itt vagy. - szorítom meg kezét.
- Ha bármi történik tudod, hogy nekem elmondhatod. Sőt nekem mond el. - hajol közelebb és suttogja szavait. Bólintok egyet.
- Igazából én sem értem mi történt. Tényleg semmi rosszat nem tett még csak nem is flörtölt annyira. Én csak....
- Annyira? - vág bele mondandómba. - Valamennyire igen? - komorodik el.
- Hát....igen. Kicsit. Csak ilyen aranyosan és mulyán. Nem foglalkoztam vele. - nézek szép szemeibe amik az enyémet fürkészik.
- Értem. - fordul el hirtelen Zelo az ablak irányába és immáron a kilátással szemez. Megsértődött. Rosszul eshetett neki, de nem fogok hazudni mert az csak rosszabb.
- Zelo. - lökdösöm meg.
- Hmm? - hüppög viszont fejét nem fordítja felém. Annyira édes mikor bedurcizik. Kezemmel megfogom puha arcát és magam felé fordítom. Pislog gyorsan kettőt de még mindig mogorváskodik. Közelebb húzom állánál fogva és gyengéden megcsókolom.
- Alszol ma velem? - válok is el tőle.
- Múltkor is ezt kérdezted. - húzza fel szemöldökét.
- De most nem ígérem hogy aludni is fogunk. - kacsintok rá amire neki egyből felcsillan az arca. Zavartan elkuncogja magát majd ad számra egy cuppanós puszit. Vissza fordulnék rendes ülő helyzetembe de nem hagyja annyiban a puszit és csókra vált állt. Ami meglepett hogy nyelvét csak pár másodpercre rá dugta át addig ajkaim ízlelgette. Még a hideg is kirázott, ahogy számat kényeztette. Mindig meg tud lepni valamivel.

Késő volt mire már haza értünk, mindenki úgy vánszorgott be az ajtón.
- Stip-stop fürdőszoba. - tartja fel kezét Himchan.
- Én bent lefürödtem szóval megyek is aludni. Jó éjt srácok. - integet Bang majd bevonul szobájába.
- Aludj jól oppa. - mosolygok rá. Hirtelen melegséget érzek csuklómon. Zelo megragadta és behúzott azonnal a szobájába.
- El sem tudod hinni... mennyire nem vagyok álmos. - taszít neki a falnak.
- Annyira nem amennyire én sem. - húzom végig kezem oldalán. Fel kap és mint egy rongy babát kissé kevés óvatossággal rádob az ágyra.
- Szeretem mikor ilyen......vad vagy. - nyelek egyet. Rá ül derekamra és felém tornyosul.
- Még el sem kezdtem. - mosolyog sunyin. Lejjebb hajol és nekem esik. Először finoman puszilgat állkapcsom alatt majd lefelé veszi az irányt és kulcscsontom felett nyalogatja, majd kiszívja nyakam. Felhúzom pólóját és izmos hasán vezetem végig ujjaim.
- Yoorim kérdeznem kell valamit. - szakítja félbe kényeztetésem hirtelenjében.
- Kérdezz Zelo. - simogatom arcát. Biztos van valami ami nyomja a szívét látom rajta.
- Tőlem féltél valaha is? - néz rám aggódó arccal. Sose gondoltam volna, hogy ilyet kérdez.
- Most...erre mit mondjak... - fordítom el fejem.
- Az igazat. - erősködik. Hát jó.
- Igen. - bólintok szomorúan. Rá pillantok ő pedig meghökkent fejjel vizslat. Tudom, hogy ezt Jongmin miatt kérdezi de tudhatná, miként is kezdődött a mi kapcsolatunk. De Zelo más mint Jongmin. Le száll rólam és az ágy szélére ül.
- Tudhattam volna. - hajtja le fejét. Oda mászok hozzá és hátulról ölelem meg.
- Félre érted. Te más vagy. - hajtom fejem vállára.
- Mégis miben más? - bújik fejével, fejemhez.
- Abban, hogy én mindig veled akartam lenni, a közeledben lenni és csak rád gondoltam. Mindennél jobban szerettem volna ha szeretsz és törődsz velem. Nem tőled féltem hanem attól, hogy te soha nem fogsz engem szeretni. - mászok le az ágyról és guggolok le elé.
- Jongminnál is így érzel most? - pillant rám félvén válaszomtól.
- Ő ennek még csak a közelében sincs. Az egyetlen aki ezt kiváltja belőlem az te vagy. - lépek közelebb hozzá majd eldöntöm az ágyon és most én mászok rá. - Ne gondolkozz ilyeneken Zelo.
- De ...
- Nincs de. Te vagy a barátom és csak téged szeretlek. Elmondtam már százszor bár még el is fogom mondani ezerszer. - túrok bele hajába. Végre felderülni látszódik arca.
- Akkor most csináljunk olyat amit csak egymással szoktunk. - markol bele erősen fenekembe. Olyan boldog vagyok, hogy mindig mindent megtudunk beszélni. Zelo a tökéletes srác. Mindig mikor azt hinném, hogy ennél jobban már képtelenség szeretni akkor csinál valamit amivel rádöbbent, hogy de, én még sokkal jobban is tudom szeretni. Elhessegeti minden gondomat.

Ekkor még nem gondoltam volna, hogy Jongmint nem lehet majd olyan könnyen "elhessegetni"...

about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.