Minden vissza állt a rendes kerékvágásba. Az ünnepek elteltek és egy új évnek nézünk elébe. A fiúk ismét ezerrel dolgoznak új albumukon. Igen ....és megint ott tartunk, hogy alig látom őket. Mindig mennek minden fele én meg ritka ha eltudom kísérni őket bárhova is de mindig megvárom őket, így talán nem olyan vészes ez az időszak.
- YooRim megigazítod lécci a felsőm hátul? Van ott egy cipzár és beakadt. - jön oda hozzám Daehyun az öltözőjükben. Én a kanapén ülök egyedül. Mindenki sürög forog de ahol tudok besegítek.
- Persze gyere közelebb és fordulj meg. - mosolygok rá, majd elkezdem szerelni öltözetét.
- Minden rendben? - pillant kissé hátra.
- Igen. Miért kérded? - lepődök meg, hisz tényleg nincs semmi baj. Bár olyan furcsa érzésem van.
- Hát...mostanában olyan szótlan vagy. Történt esetleg valami? - beszél lehajtott fejjel, miközben én még mindig a cipzárral szenvedek ami beragadt az anyagba.
- Most, hogy mondod... igazából nincs semmi csak olyan furcsa érzésem van. Kicsit nyomaszt.... áh megvan... - kiáltok fel halkan végre kiszedtem a cipzár fogai közül az anyagot.
- Zelo is mostanában így viselkedik. Azt hittük összevesztetek ezért gondoltam megkérdezem. Remélem nem haragszol. - fordítom magam felé és elől is megigazítom csillogó öltözetét.
- Dehogyis. Talán kicsit fáradt, megint rengeteget dolgoztok. - mosolygok bár nem nézek szemébe. - Kész is vagy. Csodás. A rajongók csak úgy nyáladzanak majd! - tartom szokásos pacsira a kezem.
- Még szép hogy! - csak bele tenyerembe mosolyogva. Zelo épp ekkor lép be az öltözőbe és a nevetésre rögtön felénk kapja a fejét. Épp integetni akarnék neki, hogy jöjjön ide de a másik pillanatban már nem is rám néz.
- Menny oda hozzá. Kicsit morcos. - lökdös Daehyun óvatosan.
- Helyre vágom majd. - kacsintok rá és megindulok immáron barnás szőkés hercegem felé.
- Szevasz. - mosolygok rá vidáman. Épp a telefonját bütyköli.
- Hali. - köszön, úgy hogy rám sem néz. Ilyenkor mikor morci és játssza a sértődöttet késztetést érzek rá, hogy piszkáljam.
- Köhhömm. - köszörülöm torkom mivel még mindig a teló képernyővel szemez.
- Megfáztál? Menny orvoshoz. Nehogy át add a bacikat. - magyaráz rám nem nézve.
- Hát rendben. Akkor nem is megyek a közeledbe. - hajolok közelebb hozzá magamnak ellent mondva.
- Oké. - válaszol vállat vonva. Kezd felidegesíteni ezért kikapom kezéből a telefont. - Hééé! - nyüszít fel mosolyogva.
- Akkor csókolóznunk sem kell, még a végén elkapod tőlem a náthát. - súgom fülébe amire rögtön felém kapja tekintetét.
- Ilyen messzire azért ne menjünk. Kérem vissza a telefonom. - nyújtja kezét a készülékéért.
- Mit kapok cserébe? - piszkálom fel jobban és lépegetek hátra.
- Mi az hogy mit kapsz? Add ide azonnal. - iramodik meg felém én pedig átfutok az öltöző másik végébe.
- Úgyse kapsz el mert lassú vagy és morcos. - nyújtóm ki neki nyelvem.
- Nem is vagyok morcos. - próbál útól érni de bebújok Bang háta mögé.
- Hyung, YooRim nem adja vissza a telefonom. Szólj rá! - hisztizik oppa előtt.
- Én nem látom sehol YooRimot, így nem tudok segíteni. - néz körül a vezető. Végül is igaza volt hisz a háta mögé bújtam.
- Látod, még a te szerettet Hyung-od is mellém áll. - lóbálom előtte iphone-ját, amire Bang csak nevet.
- Hyuuunnngg~ - veti be aranyos pofiját Zelo hátha meghatja vezetőjét.
- YooRim... - simizi meg fejem hátra fordulva az idősebbik fiú.
- De oppa ő kezdte! - adom vissza duzzogva végül a telefonját.
- Nem is igaz. Te kezdtél el provokálni. - csikiz meg Zelo.
- Ne... hagyd abba.... - próbálok valami értelmeset összehozni, hogy leállítsam, de nem tudok a nevetéstől. Rettentő csikis vagyok és ő ezt tudja.
- Milyen rég hallottam már ezeket a szavakat. - húzogatja szemöldökét immáron boldog arckifejezéssel.
- Zelo!!! - csapok bele mellkasába, hisz tudom, hogy valami perverzre akar utalni.
- B.A.P még öt perc. - üvölt be az egyik színfalak mögötti dolgozó. Egymásra pillantunk és mind a kettőnknek fájdalmas sóhaj hagyja el száját.
- Na menjél. Aztán ügyesen. Ha elrontasz valamit a képedbe röhögök. - vigyorgok rá, miközben még gyors megigazítom kósza tincseit.
- Ez igazán megnyugtató volt, köszi. - grimaszol. Barna szemeibe nézek. Még sminken keresztül is látni a karikákat a szeme alatt.
- Este velem alszol ugye? - kérdezi miközben én kissé elbambultam, bele feledkeztem a szép arcába.
- Miért eddig kivel aludtam, Jonguppal? - háborodok fel kérdésén.
- Akkor úgy kérdezem.... este folytatjuk? - akarnék rákérdezni, hogy mégis mit ért ez alatt de hirtelen beránt az egyik függöny mögé és rögtön megcsókol. Számat kissé össze szorítottam mert megijedtem a hirtelen jött mozdulattól és attól is, hogy valaki meglát de amint megkérdeztem nyelvét rögtön nagyobb utat engedtem neki.
- B.A.P idő van. - szakítja meg csókunkat ismételten a kiabálás.
- Nyomás maknae. - csapok fenekére. Rám kacsint és hatalmas mosollyal távozik. Integetek még mind a hatuknak majd a nagy tömeggel együtt vonulnak a színpad felé. Összeszedem a holmim és mivel egyedül tartok haza ezért inkább buszozom. Még pont elérem ami a ház előtti buszmegállóban tesz le. Kisétálok is valóban csak pár percet kellett várnom a busz hamarabb jött. Felszálltam és hátulra ültem, ilyenkor alig vannak nem volt probléma a hellyel. Szokásosan előveszem fülesem majd kipillantok az ablakon. Milyen jó most a fiúknak. Az eget kémlelem mikor észreveszem, hogy három fiú várakozik a buszmegállóban de nem szállnak fel. Biztos másik buszra várnak. Épp másfele tekintenék mikor az egyik fiú a busz felé fordul majd rám pillant. Nem lepődtem volna meg akkor hogyha pár másodperc után másfele néz de nem. Engem figyelt én pedig zavaromban inkább lenéztem a telefonomra és zeneszámot váltottam. Gondoltam mire felnézek már nem néz. Tévedtem. De még mekkorát. Nem csak, hogy lesem vette a szemét rólam elkezdett mosolyogni. Olyan aranyos volt, hogy önkénytelenül is vissza mosolyogtam neki. Voltam már egyszer ilyen helyzetben csak akkor nem rám mosolyogtak hanem a mögöttem lévő csajra így sikeresen beégettem magam, de most ilyen nem akadhat fenn hisz nem ült a közelemben senki. Miért mosolyog rám? Milyen kis aranyos. Szép mosolya van és én alapjáraton imádok mosolyogni másokra de nála már szinte nevettem. Zavarba hozott. A busz végül neki indult és ahogy elhaladtunk a fiúk mellett a vigyori srác szégyenlősen integetett nekem én pedig boldogan vissza integettem neki. Úgyse látom soha többet. Viszont teljesen feldobott. Mikor beértem a lakásba vettem észre, hogy én még mindig mosolygok...

- Bejelenteni valóm van. - jön be a menedzser a próbaterembe. A koreográfus leállítja a zenét a hat fiú pedig rögtön oda kapja fejét. Ismét elkísértem a srácokat szóval ülök a szokásos kis helyemen és figyelem a történteket.
- Ez rád is nagy jelentőséggel lesz YooRim. - mutat rám a szokásos fekete kabátos férfi. Pislogok kettőt majd felállok ülő helyemből és közelebb megyek.
- A főnök úgy véli nem ártana még pár ember a TS-be így gyakornokokat kerestünk és keresünk is. Mivel a lány bandánk már folyamatban van, később egy újabb fiú bandát is akar felkészíteni. - magyarázza amire mindenki hangos rácsodálkozással válaszol. - Tudjátok hogy megy ez szóval nem magyarázkodom tovább. Be is mutatom a legújabb gyakornokunkat, igazán tehetséges. - ezzel a lendülettel egy sapkás srác sétál be hozzánk. Oda lépdel a menedzser mellé leveszi sapkáját. Csillogó barna rövidkés haja kibuggyan alóla. Ránk sem néz rögtön meghajol.
- Nagyon örülök a találkozásnak. A nevem Jongmin. Én vagyok az új gyakornok. - egyenesedik ki. Jó magas fiú ráadásul igen jóképű. De olyan ismerős. Amint arcára pillantok látom, hogy a B.A.P tagokat szemléli majd a beszélő menedzserre pillant.
- Abban a gyakornoki csoportban van mint te YooRim de ne aggódj ő tudja, hogy te leszel az egyik csapattag a lánybandában és megígérte  hogy nem mondja el senkinek szóval a készületek továbbra is titokban zajlanak és a plusz edzéseid ugyan úgy meg vannak tartva. Segíts neki beilleszkedni. - közli mindezt kissé halkan majd ott hagyva a srácot kisétál.
- Helló. Bang Yong Guk vagyok a B.A.P leader-e. Sok sikert itt. - rögtön mutatkozik is be oppa neki és a többiek követik is példáját majd rám kerül a sor.
- Szia. A nevem YooRim. Nagyon örülök. - hajolunk meg a másik előtt  Most, hogy közelebb állok hozzá az arca valóban ismerős.
- Nem ismersz meg?.
- Találkoztunk mi már? - szólalunk meg mind a ketten egyszerre. Rá pillantok a fiúra aki csak bambán néz rám majd mindketten elnevetjük magunkat.
- Ismeritek egymást? - fordul felém csodálkozva Zelo.
- Hát .... - vakarom fejem mire közbevág.
- Nem. Csak már láttuk a másikat. Tegnap. Emlékszel? - mosolyodik el Jongmin nevezetű új srác.
- Tegnap?....Mikor? Tegnap.....Ah megvan! - csapódik bele fejembe a szikra. Most már emlékszem.
- A buszmegállóban te voltál az a fiú. Valóban kicsi a világ. - viszonozom kedves mosolyát. Nem gondoltam, hogy látni fogom még.
- Reméltem, hogy még látni foglak. - lép kissé közelebb hozzám.
- YooRim mennünk kell bevásárolni. - karol nyakamba Zelo majd hátrább is visz Jongmintól. Rá pillantok és meglepődve látom, hogy az új fiúra méri szúrós tekintetét aki mindezt meghökkenve figyeli majd elkomorodik tekintete.
- Már ennyi az idő? Tényleg mennünk kell. - veszem le óvatosan Zelo kezét vállaimról. Lehet, hogy tud néhány dolgot de kötve hiszem, hogy abban tisztában lenn mi van köztem és Zelo között.
- Holnap majd találkozunk az edzésen rendben? - lépek Zelo elé és a fiú tekintete ismét rám szegeződik.
- Persze. Örültem a találkozásnak. Jó éjt. - köszön el és ki is sétál a próbateremből.
- Milyen jó fej srác. - jegyzi meg hangosan Daehyun.
- De... valami fura benne. - teszi hozzá Jongup.
- Szerintem is furcsa picit. Nem tudom miért. - teszi hozzá Youngjae.
- Csak azért mondjátok mert még új. Majd megismerjük aztán minden helyre kerül. - rak rendet az elmélkedő fiúk között Bang bölcsen. - Na szedjük a cuccunkat aztán induljunk haza.
-Előtte be kell ugranunk a boltba hyung. - szólal meg Zelo csendesebben mint szokott. Mindenki rá néz velem egyetemben.
- Oh .... értem. Ti is srácok? - fordul Himchan szokásos harminckét fogas mosolyával a többi 4 tag felé, amire ők csak vadul bólogatnak. Zelo rám pillant.
- Lemaradtam volna valamiről? - fintorgok.
- Semmiről. Mennyünk. - fogja meg kezem. Meleg tenyere szorosan belemélyed az enyémbe ujjai pedig enyémeket kulcsolja át. Vállat vonva némán követtem.

Haza értünk és együtt szokásosan megvacsoráztunk. Hiába volt ma edzésük a többiek mindig jókedvűek és mindig megtudnak nevettetni. Minden féléről lehet velük beszélgetni és hogyha nagyon elszabadulnának oppa rendet rak köztük.
- Elmegyek gyors fürdeni. - jelentem be mosogatás után amire helyeslő bólintásokat kapok plusz Himchan az orromra kötötte, hogy siessek. Bevonulok a fürdőbe. Mielőtt elkezdenék vetkőzni észre veszem, hogy nincs törülköző kirakva így kénytelen vagyok én levenni egyet a felső szekrényről.
- Ahj.....azt hittem már legalább levetkőztél. - sunnyog be Zelo.
- Hát ezt buktad. - nevetek még küszködve a törülköző leszedésével. Már lábujj hegyen állok de nem érem el.
- Várj segítek. - lép mögém Zelo majd hosszú kezét kinyújtva sikeresen eléri.
- Köszönöm. - veszem el tőle a törülközőt majd arcára, szemébe nézek.
- Hol találkoztál az új sráccal? - fogja meg derekam és közelebb húz magához. Kezeimet ráhelyezem vállaira, nyaka mögött átkulcsolom.
- Már mondtam, buszmegállóban. Csak annyi történt, hogy rám mosolygott miközben a buszon ültem. Pár perc volt az egész. Nem is beszéltünk. - simogatom tarkóját.
- És...te..vissza mosolyogtál? - kérdezi félénken. Akaratlanul is elnevettem magam hiszen olyan aranyos. Most már nekem is leesett miről beszélt Himchan a próbateremben.
- Igen. De mondom nem volt se.... - szakítja félbe mondatom csókjával. Olyan hirtelen támadt le, hogy szemeimet sem csuktam be. Amint nyelvét átdugta és száját erősen ajkaimra  helyezte erőtlenül csukódott le végül szemem. Fogalmam sincs miért volt ez ilyen hirtelen de annál tovább tartott. Egyáltalán nem érdekelte a levegő vétel, csókolt amíg csak tudott.
- Ezt....most..miért? - lihegek picit, miután elszakadtunk egymástól.
- Ne mosolyogj másra csak rám. - süti le szemeit.
- De olyan jól néz ki Jongmin. - viccelődök amire ő rögtön felkapja fejét és irtó édes ijedt arcot vág. - Csak vicceltem, csak vicceltem. - nevetek és nyugtatom meg.
- Nem volt vicces. - grimaszol viszont arca elkomorodik. - Te az enyém vagy. - néz mélyen a szemembe. Sóhajtok egyet majd tenyereimet tökéletes pofiára helyezem.
- Csakis a tied. - csókolóm meg.