aboutchatlinksarchives


2012. augusztus 25., szombat
Hate you?7# @ 4:57



Lassan telt az idő Jonguppal való randimig. Randi? Tényleg az lenne? De ha nem az, akkor milyen jelző illene rá?
- Mehetünk? - kopog be Jongup ajtómon.
- Egy pillanat! - kiabálok ki neki. Gyors megigazítom hajam, felveszem kardigánom majd befújom magam parfümmel.
- Kész vagyok. - huppanok ki mellé.
- A..a..akkor...in..dulás.. - dadog tátott szájjal, miközben végig néz rajtam, majd az arcomnál megakad a tekintete. Ijesztően bámul, pedig semmi extra nincs rajtam, csak ezúttal kisminkeltem magam picit, meg csinosabb ruhát dobtam össze. Legalábbis próbáltam.
- Mi az? - kérdezek, pár másodperc csend után.
- Nagyon...csinos vagy. - mosolyog elpirulván,de hát nekem se kellett több, az arcom azonnal rák vörös lett.
- Te jó ég! - jönnek ki a fiúk a szobából. - Gyönyörű vagy YooRim. - simogatja meg fejem Himchan.
- Na de induljatok már, a tűzijáték mindjárt kezdődik, ti meg itt toporzékoltok. - emlékeztet minket Youngjae.
- Mehetünk csak...gyors elköszönök Zelotól. - indulok meg szobája felé. Résnyire nyítva van, így be is nyitok, viszont senkit nem találok benne.
- Zelo? - fordulok kérdőn a többiek felé.
- Nem rég ment el. Bement az edzőterembe. Azt hittem elköszönt tőled is. - kapom a választ Daehyuntól. Kellemetlen érzés fogott el. Keserű. Csalódottnak éreztem magam. Szerettem volna, rendesen elköszönni tőle, hogy ne haragban gyakoroljunk majd, Jonguppal való programom után. Végül is nem számít, egy óra és úgyis találkozok vele. Nem számít..

Míg kisétáltunk a folyó partra végig beszélgettünk. Talán egyszer kétszer volt komolyabb csönd, nekem kissé kellemetlenül is esett, de ilyenkor vagy ő vagy én felhoztunk valami új témát, szóval így egészében jól éreztem magam.
- Szereted a tűzijátékokat? - szólal meg Jongup az addig még nyugodt eget kémlelve.
- Ha nem szeretném nem jöttem volna el. - nevetek fel, bugyuta kérdése miatt.
- Csak az miatt jöttél, el ilyen szívesen? Semmi más oka nincs? - pillant immáron rám, szeme sarkából, óvatosan.  Hirtelen nem értettem, miért kérdez ilyet de hamar kapcsoltam, viszont nem tudom mi lenne rá a megfelelő válasz.
- De...van más is. - nyelek egy nagyot. Az igazat mondtam, de félek ezzel félre vezetem. Tudom, hogy érez valamit irántam és én is nagyon kedvelem. De attól tartok nem úgy ahogy ő engem.
Szerencsére ez a beszélgetésünk félbe szakadt ugyanis elkezdődött a műsor. Hatalmas nagy durranások szakították fel az égbolt csendes sötétségét. Az emberek lassan ki-ki gyülekeztek a partra. Valakik távolabbról figyelték, de olyan jó volt körülnézni. Semmi mást nem láttam, csupán emberek vidám tekintetét. Félve, de végül Jongup arcára is rá terelődött a tekintetem. Pár másodperc múlva már farkas szemet néztünk. Megszólalni egyikünk sem fog, hisz felesleges lenne ebben a nagy ricsajban, nem hallanánk a másikat. Csak néztük egymást. Már éppen meg akartam szakítani a szemezést, mikor éreztem, hogy megfogta a kezem. Nem kulcsolta össze, viszont erősen szorította. Sajnos be bizonyosodott az elméletem, miszerint többet érez irántam mint én iránta. De nem bánthatom meg. Nem lennék képes rá.
Így hát... kézen fogva néztük végig a tűzijátékot.

- Elkísérlek az edzőterembe. - engedi el rögtön kezem amint véget ért az ég fényes bombázása.
- Jaj, felesleges. Nyugodtan menny haza, hisz itt van pár utcányira. Zelo amúgy is már ott van. - próbálom hazaterelni. Zelo tényleg már mióta ott van. Szegény. Olyan lelkiismeret furdalásom van miatta.
- De nagyon sokan vannak, és ez nem épp a legjobb környék. - erősködik Jongup. Nem utasítom vissza, nem akarom megbántani. De nagyon rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Olyan mintha hülyíteném.
- Akkor siessünk. - hagytam magam meggyőzni, majd gyors léptekkel előre haladtunk.

- Köszönöm, hogy eljöttél velem. - állunk meg a bejáratnál. Égnek a lámpák, úgyhogy az a bolond tényleg itt van. Miért érzem, úgy hogy alig várom, hogy vele legyek? Ez olyan butaság. Főleg, hogy haragban váltunk el.
- Én köszönöm. Nagyon jól éreztem ma magam. Akkor vigyázz haza felé! - próbálok, gyors lelépni de nem jött össze. Vissza húzott és szájon csókolt. Vagyis...inkább nevezném szájra puszinak, hisz én összeszorítottam a szám. Megijedtem. Tudtam, hogy ez lesz.
- Neharagudj... én csak... - kapja el fejét és magyarázkodik Jongup. Nem neki kell magyarázkodni... hanem nekem. Talán, ha most vele letisztázom mind ezt, saját magamban is sikerül.
- Te ne haragudj. Tényleg nagyon jól éreztem magam... csak... - nem találom a megfelelő szavakat. Habogok. Pedig nem ezt érdemli.
- Zelo? - mondja lehajtott fejjel. Szívem hatalmasat dobban neve hallatán. Ki mondta azt amit én eddig magamnak nem mertem fel vállalni.
- Hát ennyire látszik? - vigyorgok fájdalmasan. Beleszerettem. Nem szabadott volna. A mai után viszont fogalmam sincs ő még is hogyan érezhet irántam. Lehet az első csókunk, neki nem jelentett semmit, de nekem annál is többet.
- Menny YooRim. Beszélj vele. Saját érzéseitektől nem veszítek észre a másikét. - simít még utoljára végig az arcomon, majd elsétál.
- Erről ő nem tudhat. - gügyögök magam elé egyedül. Veszek egy mély lélegzetet és besétálok Zelohoz. Izgulok, szívem majd kiugrik a helyéről de nem vallhatok be neki semmit.
- Hali. - lépek be a terem nyitott ajtaján,lazán mintha mi sem történt volna.
- Csak ide találtál. - ül Zelo a földön, rám sem nézett. Biztos nagyon utál most...
- Most bevágtad a durcit vagy mi van? - ülök le mellé.
- Milyen volt a randi? - kérdez, figyelembe se véve az előbbi mondatom.
- Ez ... nem randi volt. - húzom össze magam szomorúan. Nem akarok erről beszélni.
- A randikon szoktak csókkal elbúcsúzni az emberek egymástól. - közli mind ezt vigyorogva. Rögtön a számhoz kapok. Látta?.... Ugye nem. Ami fontosabb: mit.. hallott?
- Te...láttad? - kapok válaszul rögtön egy helyeselő bólintást. - És ... mennyit hallottál a beszélgetésünkből? - szorítom össze kezem. - Ne... várj ... ne mondj semmit. Nem akarom tudni. Essünk túl a próbán és mennyünk haza. - próbálok tudomást sem venni ezekről a dolgokról inkább és lassan felkelek ülő helyzetemből.
- Pont az én véleményem nem akarod meghallgatni? - kiabál Zelo, majd visszaránt a földre.
- Ez fájt te nyomi. - fájlalom hátam, hisz a parkettára estem.
- Fogd be, had beszéljek most én. - tornyosodik felém. Kezeivel csuklómat szorítja a padlóra és derekam mellett térdel. - Mérges vagyok? Igen! Nem akartam, hogy elmenj Jonguppal bárhová is mert tudtam, hogy ez lesz a vége, mint ami most történt. Azt akartam, hogy velem legyél. - kiabál dühösen.
- De akkor... - szólnék hozzá de nem engedi.
- Nem fejeztem be! Mennyit halottam? Mindent. Miért nem tudhatok róla? Miért nem mondasz nekem soha semmit? - halkul el.
- Mert félek Zelo. - csordul ki könny a szememből.
- Mi a franctól? Azt hiszed megeszlek? Tudom, hogy rosszul kezdtük ... - töröl le egy könnycseppet arcomról.
- Nem ... hanem, hogy nem viszonzod. Az úgy mind a kettőnknek kellemetlen. - szipogok szétsírt szemek társaságában.
- Hát tényleg igaz? Kedvelsz? - száll le rólam, majd kábán fel áll.
- Ez már több mint.... kedvelés. Szerelmes vagyok beléd, azt hiszem. - fogom fejem, majd elfordulok tőle és megtörlöm szemeim. - De hagyjuk inkább ezt. Kérlek felejtsd el amit most beszéltünk.
- Már most mondom, hogy nem fog menni. - karol át hátulról, majd maga felé fordít. - Meg sem kérdezed én hogy érzek? - szorít magához.
- Nem akarom tudni. - hajtom le fejem.
- Akkor inkább megmutatom. - mind két tenyerével megfogja fejem, majd felbiggyeszti. Egyenesen szépséges barna szemeibe nézek. Kedvesen rám mosolyog amit én a jelen helyzetben nem tudok viszonozni. Csak bámulom, és azt veszem észre egyre közelebb van. Lopva szájára pillantok ami rettentő közel van enyémhez. Majd pár pillanat múlva már arra eszmélek fel, hogy csókolózunk. Ez nem olyan mint a legelső volt. Sokkalta érzelem telibb. Érzékibb és finomabb. Lehet, azért mert már régóta álmodom ezt a csókot. Egyáltalán nem durva, minden egyes porcikám élvezi amit Zelo művel a számmal.
- Veled akarok lenni, és ezt mindennap megismételni. - ölel át percekig tartó csókváltásunk után.
- Ismételjük meg most. - simítok végig hasán pólója alatt.
- Ne csinálj ilyeneket mert begerjedek, még jobban. - markol bele fenekembe.
- Perverz ló! - ütök mellkasába nevetve. A hideg is kirázott ahogy hozzám ért.
- Csupán szerelmes. - puszil bele nyakamba. Most, hogy így ezt kimondta ugyan úgy elsírtam magam, viszont már az örömtől.
Szerencsémre, csókjaival hamar felvidított.

Címkék:


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.