36 fok. Nyár. Meleg. Nem kapok levegőt. Pont a legnagyobb kánikulában kell edzenünk. Bent a teremben még, nincs is olyan meleg, nehogy elájuljon valaki, de mikor szünet van és ki megyünk akkor valami undorító a hőség. Most egy nagyobb próba van, nyáron különösen ráhúz a CUBE az edzésekre. Még jó hogy imádom ezt csinálni, és nem futok lassan világgá. Akik itt vannak lányok azoknak a háromnegyede folyton nyavalyog az erősítések és a nehezebbnél nehezebb tánclépések miatt. De hát könyörgöm. Ezért vagyunk itt. Én kifejezetten imádom mikor új lépést vagy táncot tanulunk. Érdekes és teljesen felpezsdít.
Szünet. Óránként tartanak szünetet, ez előírás. Az előző 10 perces volt csak így most egy 45 perces jön, mivel már reggel óta itt vagyunk és dél van, elengednek minket kaját, innivalót vagy más szükséges holmit vásárolni. Fogyókúrázom így nem is hoztam semmi ételt csak két liter vizet, ami fogyóban van már. Külön nem akarok venni, így inkább feltöltöm a mosdóban. Na meg kimenni se fogok, még a végén hús nélkül jövök vissza annyira éget a nap. Végül is hatásos fogyókúra lenne. Amúgy is borzasztó fáradt vagyok, le sem feküdtem az éjjel. Tegnap megkaptam életem első csókját. Ha vissza gondolok rá, folyton zavarba jövök, és pillangókat érzek a gyomromban, vagy hogy-is szokták mondani. Zelo arckifejezése felülmúlhatatlan volt. Talán ekkor tetszett a legjobban. Hiányoznak édes ajkai. Érintése. Maga a fiú hiányzik. Érdekes... pedig nem vagyok szerelmes. Azt hiszem...
Visszafele jövet azon gondolkoztam kicsit le kéne öntsem magam, de úgy hogy senki ne lássa. Most olyan jól esne, a többiektől láttam ők is mindig ezt csinálják, de én valamiért nem akarom előttük. Pont senki nincs a folyóson, a többiek mind kimentek, és másokat se látok, hallok közeledni. Gyors túl leszek rajta. Csak egy picit épp hogy a nyakamat.
- Megvan megvan, elkapom!!! - hallom a kiabálást, egy kis labda repül el pont előttem, ezután pedig egy nagy puffanást érzek. Valaki nekem jött és a 2 literes üvegem tartalma mind rajtam landolt. Oké, hogy le akartam hűlni de ez kicsit túlzás. Körülöttem minden csupa víz, ezzel egyaránt a hajam és a felsőm is olyan vizes, hogy mind a kettőt ki tudnám csavarni, mint a felmosó rongyot.
- Gain, én annyira sajnálom nem láttalak, nem direkt volt! Minden oké? Nem kaptál szívinfarktust? - szólal meg a drága ember akinek hirtelen jött fürdésemet köszönhetem. Kedves és türelmes embernek ismernek mások. Igyekeztem most is ezt az oldalam mutatni, nem figyelvén a srácra aki hozzám szólt. Lassan felálltam, hajam arcomba lógott kissé, de arra koncentráltam, hogy kicsavarjam a felsőmből a vizet.
- Persze semmi bajom. Úgyis olyan melegem volt már. - nevettem majd hajam járta dobtam és rá pillantottam az előttem álló fiúra.
- YoSeob....te..hogy? - dadogtam. Meglepődtem. Nem kéne itt lennie. Nem készültem fel rá. Folyton ezt csinálja, mindig meglep. Hm...már megint ezek a pillangók.
- Gyere mennyünk be a kórházba, biztos agyrázkódásod van. - fogta meg kezem hirtelen, majd megindult de én megállítottam.
- Dehogy megyünk. Semmi bajom te bolond. Orvosnak ne menj. Félre kezeled az embert. - nevettem egyet zavaromban és inkább kihúztam óvatosan a kezemet, csodálatos ujjai szóritásából. Ő viszont nem nevetett velem. Nézett rám szomorúan mint egy kiskutya. Most...lelkiismeret furdalása lehet, mert leöntött? Áh...ennyit nem vesződne velem.
- Itt meg mi történt? - jött oda hozzánk Dongwoon. Körbe nézett, majd rám. Elmosolyodott. Az az kiröhögött. Hát csodálatosan nézhettem ki az igaz.
- Nem illik kinevetni a kisebbet. - motyogtam duzzogva és a hajamat is kicsavartam.
- Bocsi de elképesztő, hogy te úgyis eltudsz ázni, hogy kint majdnem 40° van. - tört ki most már teljes nevetésben. Rá néztem YoSeobra aki ugyan úgy engem bámult, viszont Dongwoon megjegyzése miatt, olyan értetlen fejjel néztem rá, hogy ő is becsatlakozott Dongwoon nevetésébe.
- Véletlen neki mentem, és magára öntötte a vizét te nagyon okos. Menny és keresd meg inkább a labdát ami elgurult. - fogta a fejét YoSeob. Most olyan furcsa. Kicsit mintha komorabb lenne. Mi lelte?

~YOSEOB~
Olyan szerencsétlen vagyok. Szegény Gain. Most biztos utál. Még jó hogy nem tél van, különben már megfázott volna. Még így is megfázhat.
- Gyere adok valami felsőt, cseréld át a vizeset. - szólok neki majd átfordítom és lökdösöm a BEAST edzőtermébe, ami a folyosó másik oldalán van.
- Nem kell! Jó így, legalább nincs melegem! - próbál ellenkezni, és toporzékol előttem. - Meg mindjárt lejár a szünet vissza kell mennem edzésre. Tényleg nem gond.
- Dehogynem gond! Így akarsz bemenni edzésre? Látod, hogy Dongwoon is kiröhögött, akkor a többiek is kifognak. - emelem fel már kicsit a hangom. Gonosz érv volt, de muszáj valahogy segítenem neki. Így tényleg nem mehet vissza.
- De YoSeob! - fogja le kezeim, majd hirtelen megfordul. Mivel nagy lendülettel próbáltam menésre bírni, így olyan közel került arcunk egymáshoz mint múltkor. Kezemet még mindig fogta, és éreztem, hogy megszorítja. Szívből rá mosolyogtam, és összekulcsoltam ujjainkat, ahogy... a szerelmesek szokták. Hosszú másodpercekig maradtunk így, fürkészve egymás arcát.
- Tudod mit? Elfogadom azt a pólót. - törte meg a csendet, kicsit hátrébb lépett, közben elengedte kezeim.
- Én is így gondoltam. - simogattam meg buksiját majd neki indultunk.

- Ez jó lesz? - mutatom fel, egyik felsőmet, amit most magammal hoztam. Ez az egyik kedvenc felsőm, de neki szívesen odaadom.
- Persze, ha neked nem gond. - veszi el óvatosan.
- Dehogyis. Ez a legkevesebb. Ott átöltözhetsz - mutatok a mi öltözőnkre. Senki nincs itt, Dongwoon eltűnt, a többiek meg a másik szárnyban vannak, dolgoznak az albumon. Mi is csak azért jöttük el mert a mi részünk már megvolt.
- YoSeob, ha megkérlek hozol be egy törölközőt? Folyik rólam a víz és nem akarom, hogy olyan legyen a felsőd. - kiabál Gain bentről. - De ne gyere be rögtön! Csak dobd be!
- Egy pillanat és viszem. - gyors nagy kutatásba keresek, valami tiszta törölköző után. Találtam egy kis rózsaszínt, ez pont jó lesz neki.
- Ez jó u...gye? - nyitok be hozzá elfelejtvén mit is mondott utoljára. Kopognom kellet volna. Vagy nem? Épp akkor nyitottam be mikor húzta le magáról vizes, tapadós felsőjét. Háta vonala megfeszült, bordái kissé kilátszódtak. Teljesen meglátszik rajta a sok edzés, hisz szép lányosan izmos felsőteste van, mégsem deszka. Fogni való, rá a jó kifejezés talán. De ha most észre veszi, hogy így megbámulom, tuti perverznek néz. Gyors vissza fordulok és úgy csinálom mintha nem láttam volna semmit, csak a törcsit mutatom fel az ajtóban.
- Tökéletes! Köszönöm szépen. Majd haza viszem és kimosom, a felsőddel együtt! - kukucskál ki óvatosan, a törölközőt maga elé tartva.
- Oké. - mondom halkan. Zavarba jöttem. Olyan érdekes érzés, de nála ezt gyakran érzem. Kell nekem ez a lány. Szó szerint.
- Na milyen? Nagyon hülyén áll? Kicsit nagy, de nem is baj, nem? - ugrik ki elém hirtelen. Tökéletes állt rajta. A felső nagyobb volt mint ő, a combjáig ért, de borzasztóan aranyos volt. Már megint az az érzés. Felüluralkodik rajtam lassan.
- Nem. Pont jó. Nagyon tetszik. Túlságosan is. - lépek közelebb hozzá, komolya arckifejezéssel.
- Mi a baj? Ma olyan fura vagy. Rossz kedved van? - böki meg óvatosan az arcom. Nincs rossz kedvem. Hogy lenne rossz kedvem ha itt vagy velem? Annyira sajnálom, hogy 15 éves vagy. De én már nem bírom magam visszafogni. Pedig hidd el igyekeztem Gain.
- Te vagy a bajom. Miért csinálod mindig ezt? Így, hogy fogjam vissza magam ha a közelemben vagy? - húzom magamhoz derekánál fogva, mire ő kezeit mellkasomra helyezi. Némán bámul rám, nagyokat pislogva. Várom mikor tol el magától. Hisz mi mást tenne? Nem úgy néz rám mint aki örül a helyzetnek.
- Ki...mondta...hogy.. - dadog egyenesen rám nézve. Meg sem lepődnék meg, ha most felpofozna. Azért én kockáztatok.
- Hogy? - kérdezek rá elakadt mondatára.
- Hogy.... fog vissza magad? - nem akartam hallani a fülemnek. Nem erre számítottam. Boldogság árasztott el. Kezeit feljebb csúsztatta és arcomra helyezte. Arcom meleg tenyereiben pihent. Akkor nem sikerült megcsókolnom, mikor fagyizni mentünk. De most már semmi másra nem vágyok jobban, mint, hogy megízlelhessem ajkait.
- Yoseob! Itt vagyunk! Megyünk haza, te is jössz? - hallom Junhyung ordibálását kintről. Gain ijedten elfordul tőlem, és én is egyet hátra lépek. A srácok nem tudhatják meg. Igaz felesleges titkolóznom, mert már megjegyezték milyen érdekes nézek Gainra. De mindannyian mondták, hogy nem lehet köztünk semmi. Nem lehetne.
- Aha. Megyek már. - vakarom fejem, majd felveszem cuccaim miközben a többiek bejönnek és köszönnek Gainnak.
- Majd még találkozunk. Vigyázz magadra - integet kifelé menet Kwang, Gainnak, mint ahogy a többiek is.
- Ti is, és ne hajtástok túl magatokat. Sok sikert srácok. - integet vissza. Én megyek ki utoljára, nem is merek rá nézni el sem köszöntem tőle. Jobb így. Már megint be avatkoztak. Nem hiszem el. Isten se akarja, hogy komolyabban lépjek felé.
- Köszönöm. Mindent köszönök. - húz vissza kapucnimnál Gain. Picit elpirulva néz rám.
- Nincs mit. De legközelebb... - talán jobb, ha nem mondom ki mi van a fejemben. Nem szabad. - Semmi. Csak ügyesen a tánccal. - simítom meg szokásosan buksiját, és indultam a többiek után.

Haza fele után meg se szólaltam. Folyton piszkáltak, Gainnal, de nem zavart, sőt talán még fel is vidított. Ha rá gondolok alapjáraton felvidulok. De ha most nem jöttek volna be. Lehet már az enyém lenne? Csúnyán hangzik, hisz nem egy tárgy, de meg akarom szerezni. Minden egyes porcikája kell. Most már biztos vagyok benne, hogy ő is érez valamit irántam, hisz ott akkor ellökött volna magától. De nem tette.

Legközelebb Gain. Már az enyém leszel. Megszerezlek. Csak remélni tudom, hogy te is hasonló-képpen  gondolsz rám.
De vajon, te most mire gondolsz?...