~YOSEOB POW~
Izgulok. Miért izgulok? Miért is ne izgulnék? Vajon jól nézek ki? El se hiszem, hogy tényleg elhívtam. Vajon jó ötlet volt? Vajon eljön? Ez a sok kérdés már kikészít belül. Egyikre sincs megfelelő válasz. Nem randiként hívtam el, de mégis... örülnék neki ha az lenne? Olyan érdekes lány. Gyönyörű, a mozgása valami fantasztikus és a személyisége elvarázsol. Nem érzem, hogy szerelmes lennék. Az kicsit durva lenne. Hisz 15 éves. Bár engem ez zavar a legkevésbé. De nem tudom behatárolni az érzelmeim felé. Még. Szeretek vele lenni. Szeretem ha a közelemben van. Szeretek rá nézni. Nem szerelem. De akkor mi? Lesz ebből szerelem? Nem lehet. Ugye?

- Jó reggelt! - ugrott oda mellém Gain mosolyogva. Nem figyeltem merről jön, elgondolkoztam.
- Neked is - köszöntem vissza neki. Ekkor láttam csak meg milyen csinosan van felöltözve ismét. Haja be van hullámosítva kiengedve, kissé díszes farmert visel, fehér torna cipőt. Felsőjét ötletesen választotta, ugyanis a fehér toppja felett egy rózsaszín fél vállas felső volt. Teljesen kihangsúlyozta kulcscsontját. Nem ismerném 18 évesnek simán mondanám.
- Mi az? Leettem magam? Pedig ma még nem is ettem! De tényleg! - kapja hirtelen fel fejét majd végig nézi magát. Ennyire bámulhattam?
- Jah nem.. dehogy..csak..csinos vagy - mondom halkan majd elfordulok.
- Tessék? - kérdez utánam.
- Semmi, semmi, induljunk inkább. - jobb is, hogy nem hallotta.
- Akkor fagyizni megyünk? Mert a pocakom arra éhezik már tegnap este óta. - mondja mókásan miközben sétálunk. Annyira édes. Örülök, hogy megint ketten vagyunk.
- Fagyizni bizony. Annyit eszel amennyit csak akarsz, én állom. Ismerek egy nagyon jó fagyizó standot a közelben. Ha sietünk próbára és itt megyünk el, nincs az az isten, hogy meg ne álljunk. Remélem neked is ízleni fog. - mesélem. Vele olyan könnyedén tudok beszélni. Olyan...egyszerű.
- Biztos vagyok benne. - néz rám majd mosolyog. Folyton csak mosolyog. Ilyenkor a legszebb.
- Itt is vagyunk. - mutatok az előttünk álló fagyis kocsira.
- Én kérek először! - fut oda, hisz épp senki nem áll sorba. Tele van vidámsággal. Engem is felvidít. Alig, hogy ismerjük egymást, de már úgy érzem szükségem van rá. Kell nekem.

~GAIN POW~
- Nem is volt olyan rossz. Sőt, kifejezetten finom. - szólalok meg miután lenyeltem az utolsó tölcsér darabot is. A parkban leültünk egy csendes kis padnál. Senki nincs itt. Az utcán is alig vannak. Még senki nem jött sikítva hozzá, hogy adjon neki autogramot vagy hasonló. Direkt választott biztos ilyen helyet. Azért...egy részről sajnálom. De a másik felem örül, hogy nem bánja ha magunk vagyunk.
- Mi az hogy nem volt rossz? Ha valami nem tetszik ki lehet fizetni! - nevet egyet. Mint mindig. Mindig csak nevet. Ha tehetném egész nap elnézném. Éveken át ezt csináltam, szóval gyakorlatom van benne.
- Jólvan jólvan, tudod, hogy csak viccelek. - lököm meg kicsit vállammal a kezét.
- Amúgy Gain .... - néz rám komolyan, de elcsuklik a hangja. - Van egy kis fagyi folt a szádon. - mondja majd nyújtja kezét szám felé. Tenyerét arcomra helyezi, hüvelyk ujjával pedig lassan letöri az apró fagyi foltot. Közben hol a szememet, hol a számat fürkészi. Mintha elbambult volna. Teljesen úgy érzem meg állt a világ, és ismét csak mi létezünk. Semmit nem hallok, nem érzek, nem látok, csakis őt. Lassan közelít fejével, fejemhez. Már egészen közel van számoz szája, meleg lehelete csiklandozza ajkam. Kiráz a hideg, minden porcikám megrezzen. Nem merek megmozdulni, félek összetörnék mindent egy rossz mozdulattal. Keze még mindig arcomon pihen. Szeme bele mélyed az enyémbe. De... félek. Én még nem csókolóztam. Ő lesz az első? Istenem mindig erre vágytam.
Ezek jártak a fejemben miközben szótlanul bámultuk egymást hosszú másodperceken át. Lassan becsuktam a szemem, megadván neki a jelet, hogy én készen állok rá. Fel is fogta. Éreztem ahogy puha édes ajka hozzá ér épp az enyémhez. Finoman és gyengéden próbálja egybe forrasztani szánkat. Mintha óvni szeretne, csak maga se tudja mitől. Csak egy pillanatra ízlelhettem meg YoSeob egy részét.
- Odaa néézz anya!!Yang YoSeooob!! - ordít egy kislány tőlünk pár méterre. Mind a ketten elkapjuk a fejünket a másikétól.
- Francba. - mérgelődik YoSeob, majd kapucniját magára húzza gyorsan és hátat fordít nekem illetve a kislánynak. is.
- Dehogyis. Mit keresne ő itt? Na gyere mennyünk, hagyjuk őket. - fogja meg a kislány kezét anyja, elsétálnak. Én csak pislogva nézem végig az eseményeket.
- Hát ez nem sokon múlott. - nézek rá, aki nekem még mindig hátát mutatja.
- Jah... nem sokon...de menjünk inkább. Késő van. - áll fel hirtelen és haragosan elindult. Nem láttam még ilyennek.
- Várj ... hova sietsz? - álltam fel én is, siettem utána. - Milyen késő? Délután négy óra lehet. - értetlenkedem. Mi van a BEAST-nek korán van takarodó, vagy mi?
- Csak gyere menjünk. - várt meg, és ragadta meg a kezem. Nem értettem. Az előbbit se értem. Ezt se értem.  Miért sietünk? Miért mérges? És... miért fogja a kezem?
Beértünk valami mellék utcába. Kezemet végig fogta de itt már nem sietett. Némán, csöndben sétáltunk egymás mellett. Nem mint egy szerelmes pár. De nem is úgy mint két barát. Egyáltalán nem. Érintése minden egyes percben csak égetőbbé vált. Bele gondolni abba, hogy keze, az a gyönyörű keze hozzá ér az enyémhez. Ki ráz tőle a hideg. Szomorúság is lappangott bennem ezeken kívül. Az a majdnem csók. Lehet ez miatt lett mérges? Nem tudom. Én csak mint egy jó kislány, szót fogadva neki sétáltam mellette.

- Szerintem jobb ha megyek. - fordult felém. Megálltunk. Rá néztem, ismét szemtől szembe egymással. Nem volt túl nagy probléma ugyanis egy magasságban vagyunk. Bólintottam. Elengedte kezem, én pedig lehajtottam a fejem. Nem tudok neki mit mondani. Ilyen helyzetbe mit tudnék mondani? Kösz a mait? Kösz hogy el rohantál a 'majdnem csókommal'?
- Ne haragudj. Ígérem bepótoljuk. De akkor már nem fog senki és semmi sem megzavarni. - ezek után a mondatok után, meglepődni sem hagyott. Kaptam egy cuppanós puszit arcomra. Fejem fel kaptam, arcára vágódott ilyet tekintetem. Csak mosolygott, majd elsétált. Az előbbi mérgelődése sétánk alatt tova szállt. Mivel fog még meglepni? Miért teszi ezt velem? Csupán szórakozik? Neki ez a stílusa?
Ezernyi kérdés és nulla válasz. Ez az arányom. Pityeregve sétáltam haza. Magam sem tudom bánatom okát pontosan, de a fő kiváltó: Yang YoSeob.