Este hat. Még mindig próba van. Vagyis csak nekem. Hivatalosan 5-kor végeztünk de én még itt maradtam, szeretném fejleszteni magam, ráadásul teljesen egyedül vagyok, jó mikor senki nem lát és kiröhöghetem magam látványosan. Iszok kicsit majd azon tanakodom mit is táncolhatnék. A-PINK?Nem.KARA? Áh most ne. BEAST?BEAST. Na nem ... inkább nem. Tényleg, YoSeob még dél előtt mondta beszélgetésünkkor, hogy "pár óra és látlak táncolni". Hát a pár óra az már rég letelt.  Ugyan...biztos csak viccelt. Hova képzelem megint magam? Mindegy. Nem is gondolok rá, csak annál rosszabb. Csak bele akarom már vetni magam a ritmusba. Akkor legyen végül a 4minute új száma a Volume up. Most úgyis ugrálni van kedvem, és a refrént még gyakorolnom kell. Előtte még körül nézek, nehogy valaki meglásson. Az más ha edzésen néznek, ott betanult koreográfia van. De itt úgy mozgok ahogy akarok. Tiszta a terep lassan sötétedik az épületben már csak a takarítok lehetnek. Azoknak meg szívesen csapatom.

A zene elindul én pedig ösztönösen mozdulok már erre a dallamra. Imádom. Az elején kicsit lassabb mégis ütős hangok elvarázsolnak. Nem tudom pontosan a mozdulatokat de ez sose jelentett problémát. Hyunah része a kedvencem ott már kicsit felgyorsul a zene. Olyan "lappangó" állapotnak nevezném, hisz a refrén az ami igazán oda üt. Ilyenkor a világ kikapcsol körülöttem. Erre mindennap szükségem van. Ilyenkor nem figyelek semmi másra csak, hogy megfelelően lépjek a ritmusra. Talán ezért töröm össze magam mindig. Épp a végénél tartott már a dal, mikor leállt a zene. Oda fordultam hirtelen a tőlem kissé messze lévő hangfalhoz megnézzem mi történt.

- Meg mondtam, hogy ma még látni fogom a táncod. - szólalt meg a földön ülő YoSeob fülig érő mosollyal. Számhoz kaptam ijedtemben, majd hátra léptem kettőt. Túl gyorsan sikeredett, ugyanis lábaim egymásba akadtak és hatalmasat huppantam a földre háttal. A derekamat és a fenekemet telibe bevertem. YoSeob azon nyomban oda rohant hozzám.
- Gain! Jól vagy? Nagyon megütötted magad? Most nem azért de, hogy tudtál a saját lábadban elesni? - rohamozott meg ismét azzal az aggódó hangjával majd legugolt mellém
- Nem vagyok jól! Már megint megijesztettél! Ez miattad van! - kiabáltam vele. Nem számítottam rá. Mégis mikor jött be. Vajon mennyit látott? Tetszett neki egyáltalán amit látott? De..azért..olyan jó, hogy itt van velem.
- Azért mert te nem figyelsz oda magadra és ijedős vagy nem hibáztathatsz engem. - ült ismét gúnyos vigyor arcára, közben én feltápászkodtam kissé de még mindig a földön voltam.
- Úgy gondolod? Akkor ez sem az én hibám, hanem a tied. - löktem meg "óvatosan" mellkasát amitől ő elvesztette egyensúlyát hiszen csak gugolt. Ám elfejetettem kivel is van dolgom. Azonnal megfogta csuklom majd magával rántott. Sikeresen elestem újra én is, csak most annyiban volt más a helyzet, hogy Yoseobra.
- Mi lenne ha ki egyeznénk egy döntetlenben? - szólt hozzám, feje az enyémtől pár centire lehetett, felső testem teljesen az övére simult. Mélyen szemembe nézett. Alig tudtam reagálni valamit, arcát fürkésztem. Azt a csodálatos hibátlan arcát. Annyira gyönyörű.
- Ő...le..legyen. De nem felejtek ám! - pirultam már el, mikor úgy döntöttem ennek itt és most véget vetek mielőtt még jobban bele élem magam bármibe is. Felálltam, ő is, kicsit leporolta magát, bár még mindig közel volt hozzám. Zavaromban elfordultam tőle. - De én most megyek is. Ne haragudj az előbbi ért. Szia! - siettem ki. Siettem volna. Nyúltam az ajtó felé résnyire kinyitottam, mikor hirtelen visszacsapódott. YoSeob lefogta az ajtót, erős kezét teljesen végig mértem, ránéztem.
- Várj még kicsit. Nem is vagy kíváncsi a véleményemre? - kérdezett felháborodva, miközben én megtorpantam.
- Hát, talán jobb ha nem tudom. Ha ki akarsz nevetni csak rajta, de kérlek ne túl hangosan. - nyeltem egyet. Féltem mit mond. Direkt nem kérdeztem rá.
- Kinevetni? Te milyen kis mulya vagy. Fantasztikusan táncolsz. Annyira bele élted magad még azt se vetted észre mikor bejöttem. Pedig szóltam és kopogtam is. - fel nevette kissé. Nem néztem volna ki belőle, hogy így a szemembe hazudna. Hangja őszintén csengett fülemben.
- Nincs bennem semmi fantasztikus. Szimpla tánc volt. Még a koreográfiát sem tudtam teljesen. - szegeztem le fejem.
- Ez nem szimpla tánc. Pont nekem nem hiszel? Meg mondanám hogyha nem tetszene, vagy ha nem is mondanám meg nem dicsérnélek csak úgy. - keze még mindig nem mozdult vállamat kissé súrolta ami engem melegséggel töltött el. Imádom a kezeit.
- Köszönöm igazán YoSeob, de ettől függetlenül csak egy gyakornok vagyok. A legközelebbi hátértáncos válogatáson sem lesz különlegesebb sikerem. - ez így igaz. Háttértáncosokat keresnek a gyakornokok közül a CUBE fellépésre. Az egész cég ott lesz. A válogatásra elmegyek, megpróbálom de az eredményt már amúgy is tudom.
- Ne legyél benne olyan biztos. - kacsintott rám. Érzem, hogy elolvadok. - Lehetnél magabiztosabb. Mikor táncolsz teljesen más vagy. Semmivel nem törődtél. Közönséged nem volt de te mosolyogtál. A mozdulataid kifinomultak és összeszedetek. Higgy magadban, és mások is hinni fognak benned.
- R..rendben...köszönöm szépen. - nyögtem ki nagy nehezen enyhe mosollyal. Elszorult a torkom. Miért kell ennyire édesnek lennie velem? Direkt csinálja? Élvezi, hogy szórakozhat velem, mert 15 éves vagyok?
- Ez a beszéd. Most mennem kell. Nekem még próba van. Vigyázz magadra haza fele picur. - nyomott egy puszit a homlokomra óvatosan, majd intett egyet és elment. Meg mozdulni nem tudtam. A lábaim jobban remegtek mint egy hat órás táncpróba után. Nem tudom felfogni miért csinálja ezt. Pont velem. Talán lát bennem valamit? De mit? Persze.....biztos nem.

Lassan elindultam haza fele. A történteken gondolkoztam. Olyan boldog voltam. Az a puszi. Igaz csak a homlokomra kaptam de az ajkai olyan melegek voltak. Na meg ez a picur becenév. Mindig nevetnem kell tőle. Többet akarok belőle. Megfolyt ez az érzés. Mindig is megfolytott. Ha ez így megy tovább teljesen elfogja terelni a figyelmem. Viszont a szívem egyre hevesebb. Érzelmeim felerősödtek. Hát tényleg szerelmes volnék Yang YoSeob-ba?

Címkék: Gain