about
welcome yeogin black, black paradise.
hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*
★
★
★
2012. május 24., csütörtök
Mit jelent nekem a tánc? - kicsi kitérő @ 14:09
Ezt a kis érzelemkiömlést már muszáj leírnom, napok óta ezen gondolkozom, hogy tudnám rendesen megfogalmazni. De talán ha csak szívből irom agy nélkül - ami valljuk be nem fog nehezemre esni - összehozok valami...Gainosat. ^^
Már régóta mondhatom, azt hogy folyamatosan táncolok. Ezelött is írtam, hogy ez a világ mindig is vonzott.
A mai modern korban az emberek inkább a látványra fektetik a hangsúlyt, sokszor nem foglalkozva mi van mögötte. (Értem itt pl a mai Disney sztárokat. MINDEGYIK tud énekelni. Olyan érdekes._.) De az éneklés engem sose vonzott úgy mint a tánc. Senki ne értsen félre, fejet hajtok ez "ág" felett hisz csodálatra méltó, de nekem mégis tánc áll a szívemhez olyan közel mint eddig talán semmi más.
De mit is jelent nekem igazából?
Ha azt írnám, hogy mindent, az olyan közhelyes lenne. Megpróbálom kifejteni. Néztem ma egy videót, egy fellépést és a kamera már akkor mutatta az emberkéket mikor még a zene nem szólt, de ők már beálltak a "kezdő pózba" fent a színpadon. Pár másodpercre rá persze kezdődött az előadás. A lényeg, hogy az egyik (bár nem nézett közvetlen a kamerába) olyan rémült fejet vágott. De amint megszólalt a zene, ő azon nyomban feléledt, szemei csillogtak. Ekkor jöttem rá, valamire, hogy milyen is vagyok, amin ezen azelőtt sohasem gondolkoztam csupán mulyaságnak tartottam.
Nem vagyok lámpalázas a tánc terén álltam már színpadon 400 ember előtt, valamint flashmobon is részt vettem, de elkezdeni mindig olyan nehéz volt mert féltem és szégyenlősködtem. Ma voltam próbálni ott ahol szerdánként hip-hop-ot táncolok és teljesen egyedül voltam az edzőtermünkben, direkt ezért is mentem. Olyan tökéletes volt. Ott álltam a nagy üres teremben aminek a négy fala közül az egyiket csak tükör lepi. Elindítottam a zenét majd felvettem az akkori mozdulatsor kezdő pozícióját. A dal elindult a testem viszont meg se moccant. Szégyenlős voltam, konkrétan.....saját magam előtt. De nem bírtam ki és automatikusan mozogtam a ritmusra. Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül. A zene teljes mértékben ott van velem. És itt jön a lényeg: az emberkét nézve a fellépésen, jöttem rá, hogy ha egyedül kéne nekem színpadra állnom, akkor tulajdonképpen csak arra kell gondolnom, hogy NEM..NEM VAGY EGYEDÜL, MOZDULJ! A zene ott van mellettem és alig várja a reakciómat amit ő idéz elő. Nem tartom magam valami nagy tehetségnek, de mégis ha táncolok annyira felszabadultnak érzem magam. Minden feszültséget ki tudok magamból adni, senki mással avagy semmi mással nem törődve. Szeretem magam túl hajtani, ilyenkor érződik bennem csak igazán, teszek azért hogy, fejlődjek. Testemet folyamatosan gyötörve, mégis élvezem mikor már annyira belemerültem a táncba, hogy összeesek. Mániákus fülhallgatós vagyok mindig a fülemben lóg a füles és zenét hallgatok, amit a barátnőm már megelégelt és rákérdezett.
-Minek lóg folyton az a szar a füledben?
-Azért, hogy ne legyek olyan szánalmasan komor mint a többi ember, vagy épp olyan bunkó mint most te.
A mai modern korban az emberek inkább a látványra fektetik a hangsúlyt, sokszor nem foglalkozva mi van mögötte. (Értem itt pl a mai Disney sztárokat. MINDEGYIK tud énekelni. Olyan érdekes._.) De az éneklés engem sose vonzott úgy mint a tánc. Senki ne értsen félre, fejet hajtok ez "ág" felett hisz csodálatra méltó, de nekem mégis tánc áll a szívemhez olyan közel mint eddig talán semmi más.
De mit is jelent nekem igazából?
Ha azt írnám, hogy mindent, az olyan közhelyes lenne. Megpróbálom kifejteni. Néztem ma egy videót, egy fellépést és a kamera már akkor mutatta az emberkéket mikor még a zene nem szólt, de ők már beálltak a "kezdő pózba" fent a színpadon. Pár másodpercre rá persze kezdődött az előadás. A lényeg, hogy az egyik (bár nem nézett közvetlen a kamerába) olyan rémült fejet vágott. De amint megszólalt a zene, ő azon nyomban feléledt, szemei csillogtak. Ekkor jöttem rá, valamire, hogy milyen is vagyok, amin ezen azelőtt sohasem gondolkoztam csupán mulyaságnak tartottam.
Nem vagyok lámpalázas a tánc terén álltam már színpadon 400 ember előtt, valamint flashmobon is részt vettem, de elkezdeni mindig olyan nehéz volt mert féltem és szégyenlősködtem. Ma voltam próbálni ott ahol szerdánként hip-hop-ot táncolok és teljesen egyedül voltam az edzőtermünkben, direkt ezért is mentem. Olyan tökéletes volt. Ott álltam a nagy üres teremben aminek a négy fala közül az egyiket csak tükör lepi. Elindítottam a zenét majd felvettem az akkori mozdulatsor kezdő pozícióját. A dal elindult a testem viszont meg se moccant. Szégyenlős voltam, konkrétan.....saját magam előtt. De nem bírtam ki és automatikusan mozogtam a ritmusra. Ekkor jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül. A zene teljes mértékben ott van velem. És itt jön a lényeg: az emberkét nézve a fellépésen, jöttem rá, hogy ha egyedül kéne nekem színpadra állnom, akkor tulajdonképpen csak arra kell gondolnom, hogy NEM..NEM VAGY EGYEDÜL, MOZDULJ! A zene ott van mellettem és alig várja a reakciómat amit ő idéz elő. Nem tartom magam valami nagy tehetségnek, de mégis ha táncolok annyira felszabadultnak érzem magam. Minden feszültséget ki tudok magamból adni, senki mással avagy semmi mással nem törődve. Szeretem magam túl hajtani, ilyenkor érződik bennem csak igazán, teszek azért hogy, fejlődjek. Testemet folyamatosan gyötörve, mégis élvezem mikor már annyira belemerültem a táncba, hogy összeesek. Mániákus fülhallgatós vagyok mindig a fülemben lóg a füles és zenét hallgatok, amit a barátnőm már megelégelt és rákérdezett.
-Minek lóg folyton az a szar a füledben?
-Azért, hogy ne legyek olyan szánalmasan komor mint a többi ember, vagy épp olyan bunkó mint most te.
Valahogy így zajlott le a beszélgetésünk, majd rám pislogott aztán tovább ment én pedig csak nevettem egyet. Mert ez így van. Szeretek úgy sétálni az utcán vagy bármi mást csinálni, hogy a dallam elkísér. Szükségem van rá. Úgy gondolom sokkal több embernek kéne zenét hallgatnia vagy vele foglalkoznia mert aki nem járt még ezen a téren, annak fogalma sincs arról mennyit veszít ha kihagyja. Az álmom, hogy táncolhassak és mint életfelfogás ezzel szeretnék foglalkozni. Olyan csodálatos lenne, ha az amit csinálok tetszene az embereknek és elismernék majd egy nap. Abban hiszek ha valaki színpadra áll akkor igenis mosolyogjon. Mert egy hip-hop táncot is el lehet úgy adni, hogy közben mosolyogsz, nem pedig egész végig kemény komor fejet vágsz. Legyél kemény, de magabiztos és látszódjon rajtad élvezed azt amit csinálsz ott. Ez igenis fontos tényező. Magamból kiindulva ha rám mosolyog a kedvencem a színpadról mind a harminckét fogammal vissza mosolyognék neki. A színpad nem csak egy össze állított vas,fém vagy fából lévő tákolmány. Színpad akár lehet a szobád, a fürdőben a tükör előtt vagy épp egy utca. Amit a képzeleted elő állít. Ha már egy ember megtapsol és azt mondja tetszik neki amit csinálok, és mosolyt csalok az arcára, már megérte nem? De. Remélem egy napvalóban sikeres leszek, híres táncos, és majd rengeteg ember lelkét tudom megérinteni. Egyenlőre az én színpadom még nekem is csak a szobám padlója. Képzeltben pedig a legfantasztikusabb hely, és a nézők azok az emberek akikhez el szeretnék majd jutni. Bármi áron.
Köszönöm szépen ha elolvastad. Nem nagy dolog de én igenis így érzem. ^^
Köszönöm szépen ha elolvastad. Nem nagy dolog de én igenis így érzem. ^^
Címkék: Gain