aboutchatlinksarchives


2012. május 20., vasárnap
Just a dream 4. @ 13:21


Értem, az nem olyan súlyos szerencsére. Már kezdtem meg ijedni mikor nem ébredt fel szegény lány.-
Nem, valóban nem de lehetett volna ha, nem ér oda időben.
-Köszönöm doktor úr. Innentől átvesszük.-csíptem el egy rövidke párbeszédet, mikor magamhoz tértem, de már nem az utcán feküdtem. Hanyatt fekve valami kanapé féleségen lehettem, kényelmes volt az biztos. Körbe száguldott a tekintetem a négy fal között, ám testemet még mindig nem mozdítva. Fogalmam sem volt hol lehetek, a helyiség igazán jó illatú volt, tiszta, ápolt, teli volt ruhákkal és vizes palackokkal amik hol üresen hol telin ácsorogtak ott egy kupacon. Egy tévé is volt bent, épp szembe velem, meg sok sok telefon. Modernek tűnt minden, első gondolatom belém nyílalt: hál' istennek....nem egy csöves bunkerében vagyok....azt hiszem. Ebben a pillanatban hatalmas fej fájás zúdult rám. A fejemhez kaptam és hirtelen felültem. Az emlékek megrohamoztak. Nora. Válogatás. Eltévedtem. Elájultam.
-Mennyi az idő? Talán még elérem a tánc próbát.-immáron fel is álltam. Minden helló-szia nélkül indultam volna az ajtó felé, mit sem törődve azzal esetleg, hogy ki hozott ide stb. Viszont rögtön rájöttem mennyire heves is voltam hisz, hirtelen felállásomban a szoba forgott egyet körülöttem én pedig összerogytam..volna.
-Hééj nem vagy egy kicsit merész? Most szedtelek össze az utcáról te meg már táncolni mennél?-fogta meg egy erős kéz a derekamat megállítva padlónak vágódásomat. A hangja édes, nyugodt volt, nem láttam az arcát de a mosolya átvésődött az elmémen. Szó szerint jobban lettem tőle. De ekkor megint, az az ismerős érzés lett úrra rajtam. A fejem azon nyomban felkaptam. Meg tapasztaltam azt, mikor az ember valóban nem képes hinni a saját két szemének.
-Te...Yo....Seob...mi..a...ne...-habogtam magának Yang YoSeobnak. Ott fogott a gyönyörű két kezében és nézett rám...konkrétan mint egy idiótára. Imádottam. Akire mindennap, minden órában legalább egyszer biztos, hogy gondolok. Akiről annyit áhítoztam. Nem tudtam felfogni.
-Tessék?- nevetett egy nagyot és próbált két talpra állítani. Valóban nem értette mit kommunikálok. -Látom még nem vagy valami jól. Gondoltam, hogy ez lesz. Gyere elmegyünk hozzám és eszel valamit, kicsit le pihensz még, aztán a többit együtt kitaláljuk.-szavai annyira tisztán csengettek a fülemben és oly közel voltak, hogy szinte tapintani tudtam volna. Magát a kijelentését fel sem fogtam.
-De... nekem... meghallgatásom van, még hozzá a CUBE-nál. Annyit készültem, nem késhetem le.-beszéltem itt már letisztultan. Talán a stressz váltotta ki belőlem. Természetesen magam sem voltam tisztában mi is hagyta el a számat. Hisz este kilenc óra volt, és YoSeob felajánlotta, hogy felvisz a lakásába. Nagyon beverhettem a fejem.
-Majd azt is megbeszéljük még. Nem veszett el semmid a meghallgatás elmaradt valamilyen oknál fogva. De lebeszéljük a menedzseremmel ne aggódj annyit. Az a fontos, hogy kicsit helyre gyere. Fal fehér vagy.-nézett rám hatalmas barna szemeivel, amiből kissé aggódás tükröződött, mégis a mosoly az arcán megmaradt. Érzem hogy kezdek pirulni. Sose voltam az a sikítozós, tombolós, őrjöngő rajongó típus, ezt mindig is elvetettem. Most viszont belül majd szét szakadtam és vártam, hogy felébredjek a tündérmeséből. Míg bukdácsoltam ki a kocsiig vele ki, a derekamat ismételten fogta, kezeimet pedig az erős vállára fektette, érzetem akkora harcot vívok könnyeimmel mint eddig még soha.

-Itt is volnánk.-mutatott egy átlagos ajtóra ám ezt mégis körülbelül öt zár ölelte át.
-Úristen. Hát ez tényleg ilyen.-áhítoztam, ugyanis a BEAST műsorában ezt nem egyszer mutatták. Szavaimat megint csak úgy gondolkodás nélkül kieresztve a számon.
-Oh... nem mondod, hogy te a rajongónk vagy? -a meglepődöttség az arcán irtó édes volt. Olyan igazi, tényleg nem gondolta, hogy miatta csuklik keresztbe a szám? Ilyen jól titkoltam?</div><div>-Hát, ismerlek titeket. Jól nyomjátok. Akkora nagy fan nem vagyok, de a zenétek tényleg nagyon jó.-hazudtam mint még életemben talán soha ekkorát. Egyenlőre jó így. Többet úgyse fogunk "így találkozni".
-Ez fantasztikus. Nagyon szépen köszönöm.-meghajolt és hála látszódott az arcán. Ennyitől képes volt így felvidulni. Mi lenne ha tudná az igazat. Hiába...ezért szeretem én őt ennyire.
-No, hát ez lenne a lakásunk. Gondolom azt tudod, hogy hatan élünk itt. Az az én szobám,Doojoonnal alszok, ott a középső Dongwooné és Hyunseungé a nagyobbik pedig JunHyungé és Kwangé. Konyha, fürdőszoba, és még egy wc. -mutogatott egy helyben, mint egy öt éves. Én meg csak pislogtam mellette.
-A fiuk most nincsenek itthon a stúdióban vannak még, de valószínű mindjárt jönnek. Addig te feküdj le az ágyamban nyugodtan, biztos fáradt vagy, látszik rajtad.-mondanivalója után bevezetett a szobájába. Leültem az ágyára míg ő hozott valami takarót. Kedvessége határtalan volt. Biztos rengeteg dolga van de ő velem foglalkozik. Konkrétan egy idegennel.
-Várjunk csak! Hiszen még be sem mutatkoztam illendően. A nevedet sem tudom. Milyen udvariatlan vagyok, kérlek ne haragudj.-robbant be az ajtón kezében valóban valami paplan féleséggel. Igaza volt amúgy, én sem árultam el neki a nevem. Az egy dolog, hogy én szinte mindent tudok róla. Vagyis amit a kamerákon keresztül megtudhat egy fan.
-Yang YoSeob vagyok a BEAST főénekes. Nagyon örvendek.-mély meghajlás után én következtem. Nyeltem egyet, zavarban voltam.
-Én... Kwon Gain vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.-sóhajtottam egy nagyot. Megismerni? Vicces az egész szituáció. Bár tényleg fáradt voltam így ráültem az ágyra míg valamit még mindig keresgélt. Volt oldalt egy párna kicsit rá dőltem, már rettentően fáradt voltam. Azon nyomban el is aludtam. Amit utoljára éreztem csak egy simogatást a fejem búbján, valaki a lábamat feltéve az ágyra kicsit beljebb tolva még nehogy lelógjon. Pont kényelmesen. A testemen valami meleg takaró, és végül egy puszi féleséget az arcomon. Annyira kimerült voltam már, hogy reagálni se tudtam rá. Fel fogni meg végképp nem.

Címkék:


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.