aboutchatlinksarchives


2012. május 20., vasárnap
Just a dream 2. @ 13:17


Pislogtam kettőt és magam előtt találtam négy embert. Három pasit és egy nőt. Jobbról balra a sorrend is ez volt. A nő felállt köszönt nekünk. A teremben kb 10-en lehettünk....ezt sem különösebben értettem, hisz én úgy gondoltam mi leszünk ketten Noraval és persze a "zsűri". Mindegy.Szuszogtam. Körbe néztem. Ránézésre mindenki egyszerűnek tűnt. Nem tudom miért de én ilyen menő fazonokat vártam, akik már a próba terem előtt nyomják a kemény dubstep lépéseket. Aztán kapcsoltam, hogy ez így nagyképűen hangzik, Gain ne becsüld alá őket. Ekkor eszméltem fel a nő hangjára. Az elejét nem halottam de a végét elkaptam.
-Tehát ezek után, a feladat. Bekapcsolunk egy véletlenszerűen kiválasztott zenét, amire ti elkezdtek táncolni. Így meglátjuk van-e egyáltalán ritmus érzéketek. Ne aggódjatok a számok mind pörgősek és biztos, hogy ismeritek őket.- fejezte be...kissé önelégült mosollyal, amitől nekem elszorult a torkom.
-Mivan??-fordultunk egyszerre a másik felé Norával.
-Erről nem volt szó. Most ha bekapcsolnak nekünk egy Lucifert mi a szart csinálunk?-habogtam kétségbeesve.
-Hát ez fasza.-jelentette ki Nora.-Ez így vicces lesz.
-Hát rohadtul...oké, hogy ritmus érzék de ez így hatalmas kitolás.Írhatták volna a prospektusban, hogy lesz valami "előszó".-mondtam halkan már inkább mérgesen mint izgatottan.
-De..most úgy őszintén. Te mit hisztizel? Szinte az összes banda táncát tudod, oké hogy nem lépésről lépésre de jól elő tudod adni.- szólt hozzám már mosolyogva.
-Jah hát igazad van...már a szerződést a kezembe is adhatnák ennyi erővel nem?-és már megint azon kaptam magam, hogy nevetek vele együtt.

Megszólalt a zene. A szívem hatalmasat dobbant. Nagy volt a zaj is, így alig halottam milyen számot is kaptunk először. Hátul álltunk...elég magas vagyok de még így se láttam sokat, csak mozgást az első sorokban. Magam sem értem...de azt éreztem az energia elkezd bennem áramolni. Vajon a zene tehet róla? Vagy a szituáció? Pedig egy idol sem volt jelen a CUBE-tól ..mert hát én ebben reménykedtem. Míg ezen gondolkoztam egyre előrébb kerültem. Nora eltűnt. A zene leállt. Gondoltam ahogy a sor cserélődik úgy váltják a számokat is. A szívem megint hatalmasat dobbant. Örültem... felsikítottam....a Huh-t rakták be. OMG, mondom de jó most megmutatom....azaz...csak gondoltam. Lecövekeltem. Ott álltam mint egy fadarab. Engem néztek és nevettek, mutogattak... nem értettem...úgy éreztem menten sírva fakadok. Az egymás mellett ülő két pasi összesúgott és rám nézett közben. Bekönnyeztem. Már épp ki akartam futni a világból mikor valaki előrébb lökött. Csak annyit halottam: Mozdulj már! Néztem magam mögé de semmi reakció választ nem kaptam. Még egyszer körbe tekintettem. A mellettem állok, szinte alig mozogtak, vagy csak nem akartam a lényeg, hogy bénáknak tűntek. Kicsit dühös lettem, hisz én is tudok így mozogni. Ennél jobban. Sokkal jobban. Hát jó. Hatalmas levegőt vettem és elkezdtem mozogni. Tudtam, hogy tudom a koreót és tudtam, hogy már úgyis mindegy, hisz már beégtem....talán épp ezért ment egyre jobban a tánc. A végére mosolyogtam, pörögtem, nem foglalkoztam semmivel csak a 4minute dallamára koncentráltam. Amint vége lett a zenének, gondoltam hátra megyek, ennyi elég volt. De mindenki hátul állt, nem tudtam mit csinálni így maradtam a helyemen. Ismét nem hittem a fülemnek. Igazat mondott a nőci.Pörgős számokat kaptunk. Beadták a Two Moons-t, az SM új koreai fiúbandájának, talán legritmusosabb szerzeményét. Egyáltalán nem tudtam belőle semmilyen lépést...hisz nekem ők magasabb szinten vannak. De ebben a helyzetben nem érdekelt. Vállat vontam és önfeledten,vigyorogva arcomon már kissé gyöngyöződő izzadság cseppekkel léptem ki a zsűri elé, hogy megmutassam nem bohóckodni jöttem én ide.

Amint a számnak vége lett kifulladtam. Lihegtem, és köhögtem. Kicsit rosszul viselhettem az egészet, talán az izgalom miatt volt. De ezzel együtt a meghallgatásnak is vége lett. Ismét a nő kezdett el beszélni, bár már nem fáradozott azzal, hogy felálljon.
-A válogatásnak ezennel vége!Nagyon köszönjünk,mindenki remek volt, az elérhetőségeitek alapján értesíteni fogjuk a továbbjutottakat. Kérem mindannyian fáradjatok a kijárathoz.- mutatott a teremmel szembe lévő ajtóra, amit addig észre se vettem.
Észbe kaptam. NORA! Hova tűnhetett. Hirtelen megfordultam és ezzel a lendülettel egy hatalmas nagy ütést éreztem, ami rám nehezedik.
-Fantasztikus voltál,elképesztő...én csak ámultam. Hol tanultad ezeket?-kiabálták a fülemben. Aztán leesett....Nora...sóhajtottam megkönnyebbültem.
-Hagyjuk most ezt. Hol az életbe voltál? Még jó hogy, úgy volt együtt leszünk bármi is történjék.-kiabáltam kicsit, hisz tényleg így volt megbeszélve.
-Gain...most komolyan..ne mond nekem hogy, ez járt a fejedben miközben a Two Moons-t nyomattad a parasztságnak.-nevetett lenézően a többiekre mutogatva.
-Jóvan inkább mennyünk, már megint gonoszkodsz, már csak mi vagyunk a teremben amúgy is.-akasztottam le magamról, majd indultunk. Későre járt.

Olyan boldog vagyok. Képtelen vagyok felfogni, hogy mit műveltem ott. Biztos nem voltam valami jó, de valamiért most úgy érzem kitudnék állni bárki elé táncolni. Bennem van az érzés, hogy úgyse hívnak vissza, de miközben sétáltunk kifelé a hatalmas kék-fehér mindenhol CUBE kockás és feliratos falak között ezt próbáltam elhessegetni. Nora ott énekelgetett előttem, én jó ízűen nevettem rajta, és valamilyen karate mozdulatokkal próbáltam kikerülni a pillangós táskája által kreált harc lépéseket melyeket tudta nélkül felém irányított a folyosó kellős közepén. Hisz úgyis csak ketten voltunk már. Aztán fejemhez kaptam. Az összes cuccom ott hagytam az ajtó elött!!
-Bazdmeg. A cuccom ott maradt!-néztem barátnőm fáradt fejére aki egyből elhallgatott és úgy názett rám mint aki rögtön megfújt a puszta tekintetével. Egy dinoszauruszra emlékeztetett. Egy fáradt dinoszauruszra.
-Barom.....menny vissza és igyekezz, már nem várlak meg 11 óra, anyámnak így is azt ígértem 10-re otthon vagyok.
Na igen...könnyen beszél hisz ő itt lakik szemben. Intettem neki, adtunk egy jó éjt pacsit a másiknak és én vissza szaladtam. Hatalmas szerencsémre azt az ajtót már bezárták ahova beraktam a felszerelésem. Síri csönd, sehol senki. Ijesztő szürkeség volt a pár perccel ezelőtt, fiatalokkal megtelt terem helyén. Csak a folyosón égett a lámpa harsányan. Körbe néztem, de se egy takarítót se egy portást nem találtam már. A cuccom nélkül meg nem mehettem haza. Igaz nem voltam most időhöz kötve de ha azzal állítok be anyámnak, hogy elhagytam a tánc cuccom amiért annyit hisztiztem előbb lógat ki a hajamnál fogva a negyedikről mint hogy megértően beenged.
-Megpróbálok keresni egy másik bejáratot,hisz mi is két különbözőn jöttünk be.- jelentettem ki hangosan magamnak. Igazság szerint nem tudom minek örültem volna jobban...ha kapok választ....vagy ha inkább nem.
A folyosó elágazott gondolkoztam merre menjek de mind a kettő kísértetiesnek és taszítónak tűnt, így hát mint egy öt éves ki, kő-papír-ollóztam az irányt. A jobb kezem nyert....elkanyarodtam félénken, remélve sikerrel járok. Villany már volt kapcsolva, de egy hatalmas átjáróhoz értem....fogalmam sem volt hol vagyok de olyan ismerősnek tűnt minden. Pedig biztos, hogy még nem jártam itt, hát hogy is járhattam volna. Mozgást még mindig nem észleltem. De ebben a pillanatban szembe találtam magam egy üveg ajtóval amin a cég jellegzetes mintái voltak festve. Észbe kaptam. Megremegtem, nyeltem egyet. Ez az ajtó amit olyan sokszor láttam már....honnan is? Hát a kamerákból. Az agyam olyan fáradt volt hogy, kellett neki pár perc mire felfogta, a vállalat olyan részén járok ahol a 4minute az A Pink, a BtoB, G.NA és a BEAST-is annyiszor megfordult már. Fogalmam sincs mitől de zavarba jöttem. Eszembe jutott YoSeob, a BEAST 15 évesnek kinéző tagja....akibe én annyira bele vagyok zúgva. Moccanni se tudtam attól a gondolattól, hogy most szembe jönne velem és segítene. Hisz ő biztos megtenné. Még ki se nevetne. De ha kinevetne is én már akkor boldogan halnék meg. Mosolyt csalhattam az édes arcára amiről annyit álmodozok. Ezt a gondolat menetemet törte megy egy kulcs csörgés. Rettentően megijedtem, elképzelésem sem volt honnan jöhetett. Meg fordultam ezt vagy kétszer megismételve. Majd elindultam kicsit, mint aki keres valakit. Igen. A szívem hevesen vert mivel teljesen fel ment az adrenalinom. Reménykedtem, hogy ha megfordulok akkor ő fog ott állni.
-Yo!-kaptam fel a fejem, egy férfias hangra ami egyértelműen felém irányult, dobogó szívvel, izzadt tenyérrel, fáradt arccal megfordultam. Nem hittem a szememnek. Vagyis...csak nem akartam elhinni ki került elém oly hirtelen.

Címkék:


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.