Amióta az eszemet tudom mindig is érdekelt a színpad világa. Kis gyerekként mikor beültünk egy színházba, vagy egy tánc előadásra mindig azon gondolkoztam közben, milyen jó lehet ott fenn a színpadon. Olyan sok ember érzéseivel játszani. Milyen csodálatos érzés lehet megmosolyogtatni az embereket ebben a keserű világban, amit manapság már csak szürkeség leplez. Mégis vannak olyan dolgok, érzések amikor ez alatt a szürkeség felett fel tör egy szivárvány. Piciként még persze nem ezek a világmindenséget megrengető kérdések jártak a fejemben ott. Csak ámultam. Emlékszem....pontosan emlékszem, hogy mi is tetszett nekem annyira mindig....a taps....igen a taps. A taps vihar egy-egy előadás után, úgy érzem ez a mai napig felbecsülhetetlen és csodálatos, még ha nem is te kapod, hanem csupán csak adod.Valószínűleg ebből alakult ki a mostani "élet felfogásom is."
Körülbelül 3 éve fektetek jelentős hangsúlyt a táncra és a zenére. Mióta beléptem a koreai zene világ hatalmas és befogadó kapuján. Kiskoromban kezdtem el táncolni, de aztán nem foglalkoztam vele úgy nagyon. Majd 3 évvel ezelőtt csatlakoztam egy musical csoporthoz, ahol ...inkább "színpadi tapasztalatot" szerezhettem. Az egész elég gagyi volt ki is léptem, egy éves ott létem után. De ha bele gondolok...ez adta meg a kezdő lökést. Ezek után folyamatosan tanultam a kedvenc csapataim koreográfiáját kisebb-nagyobb sikerekkel Koreában. Míg úgy éreztem már kikupálódtam, a legjobb barátnőmmel együtt elmentünk életünk első meghallgatására.
-Nem fog menni...félek...mennyünk haza.- mondtam Noranak már kétségbeesve a meghallgatás küszöbén.
-Jaj fejezd már be Gain.- szólt rám idegesen.
-De nem akarok beégni fog már fel...annyian vannak itt ráadásul pont a Cube-hoz kellett jönnünk. Ennyi erővel beronthatnánk az SM székházába háttértáncossá követelni magunkat az EXO-hoz.-beszéltem már gúnyosan hozzá.
Sose bírtam az ilyet....ilyen téren rohadt izgulós típus vagyok. Ha belegondolok, hogy tegnap ott bőgtem az örömtől, hogy végre van merszem elmenni egy ilyen válogatásra, most a hányinger kerülget.
-Huuhh-sóhajtott fel Nora. -Gain. Vagy abbahagyod vagy gyomron rúglak mindenki előtt. De ha nagyon szeretnéd akkor pofozhatlak is.-mosolygott rám, bár már haját tépve tőlem.
-Akkor inkább a pofont választom.-nevettem kicsit megkönnyebbülten
Ez mindig így volt. Ő mindig megtudott nyugtatni. De ha nagyon akarnám én is megtudnám magamat. Hisz annyit gyakoroltunk, edzettünk. Magabiztosabbnak kell lennem különben elfogom cseszni az egészet. Azt amit hónapok óta tökéletesen eltudok táncolni. A 4minute-től a Muzikot választottuk. Nem egy nehéz tánc mégis Korea egyik kedvence lett. Talán épp ezért tűnt jó választásnak...hisz ha nem lépésről lépésre csinálsz mindent akkor se baj...csak ne tűnjön fel. Ez a lényeg...mondogattam magamban miközben már azon kaptam magam, hogy oda léptem be ahová mindig is vágytam...ott ahol azok vannak akiket istenitek...ott ahol az van aki a szívemben a legnagyobb helyett kapta.
hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*
"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
about
you think you know me.
write about yourself. :)
hi my name is ______ and i think koreans are haawt. ;)
please note the position of this sidebar is fixed, please limit how much you put here. :)
chat
whatchuu say ?
put your cbox/shoutmix code here. max width 200px.
please note the position of this sidebar is fixed, please limit how much you put here. :)