aboutchatlinksarchives


2012. május 20., vasárnap
Just a dream 1. @ 13:02

 
 Amióta az eszemet tudom mindig is érdekelt a színpad világa. Kis gyerekként mikor beültünk egy színházba, vagy egy tánc előadásra mindig azon gondolkoztam közben, milyen jó lehet ott fenn a színpadon. Olyan sok ember érzéseivel játszani. Milyen csodálatos érzés lehet megmosolyogtatni az embereket ebben a keserű világban, amit manapság már csak szürkeség leplez. Mégis vannak olyan dolgok, érzések amikor ez alatt a szürkeség felett fel tör egy szivárvány. Piciként még persze nem ezek a világmindenséget megrengető kérdések jártak a fejemben ott. Csak ámultam. Emlékszem....pontosan emlékszem, hogy mi is tetszett nekem annyira mindig....a taps....igen a taps. A taps vihar egy-egy előadás után, úgy érzem ez a mai napig felbecsülhetetlen és csodálatos, még ha nem is te kapod, hanem csupán csak adod.Valószínűleg ebből alakult ki a mostani "élet felfogásom is."

Körülbelül 3 éve fektetek jelentős hangsúlyt a táncra és a zenére. Mióta beléptem a koreai zene világ hatalmas és befogadó kapuján. Kiskoromban kezdtem el táncolni, de aztán nem foglalkoztam vele úgy nagyon. Majd 3 évvel ezelőtt csatlakoztam egy musical csoporthoz, ahol ...inkább "színpadi tapasztalatot" szerezhettem. Az egész elég gagyi volt ki is léptem, egy éves ott létem után. De ha bele gondolok...ez adta meg a kezdő lökést. Ezek után folyamatosan tanultam a kedvenc csapataim koreográfiáját kisebb-nagyobb sikerekkel Koreában. Míg úgy éreztem már kikupálódtam, a legjobb barátnőmmel együtt elmentünk életünk első meghallgatására.
-Nem fog menni...félek...mennyünk haza.- mondtam Noranak már kétségbeesve a meghallgatás küszöbén.
-Jaj fejezd már be Gain.- szólt rám idegesen.
-De nem akarok beégni fog már fel...annyian vannak itt ráadásul pont a Cube-hoz kellett jönnünk. Ennyi erővel beronthatnánk az SM székházába háttértáncossá követelni magunkat az EXO-hoz.-beszéltem már gúnyosan hozzá.
Sose bírtam az ilyet....ilyen téren rohadt izgulós típus vagyok. Ha belegondolok, hogy tegnap ott bőgtem az örömtől, hogy végre van merszem elmenni egy ilyen válogatásra, most a hányinger kerülget.
-Huuhh-sóhajtott fel Nora. -Gain. Vagy abbahagyod vagy gyomron rúglak mindenki előtt. De ha nagyon szeretnéd akkor pofozhatlak is.-mosolygott rám, bár már haját tépve tőlem.
-Akkor inkább a pofont választom.-nevettem kicsit megkönnyebbülten
Ez mindig így volt. Ő mindig megtudott nyugtatni. De ha nagyon akarnám én is megtudnám magamat. Hisz annyit gyakoroltunk, edzettünk. Magabiztosabbnak kell lennem különben elfogom cseszni az egészet. Azt amit hónapok óta tökéletesen eltudok táncolni. A 4minute-től a Muzikot választottuk. Nem egy nehéz tánc mégis Korea egyik kedvence lett. Talán épp ezért tűnt jó választásnak...hisz ha nem lépésről lépésre csinálsz mindent akkor se baj...csak ne tűnjön fel. Ez a lényeg...mondogattam magamban miközben már azon kaptam magam, hogy oda léptem be ahová mindig is vágytam...ott ahol azok vannak akiket istenitek...ott ahol az van aki a szívemben a legnagyobb helyett kapta.

Címkék:


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.