- Szerintetek felkeltsem?
- Milyen aranyos. Mint egy nyuszi.
-Szerintem még hagyjad kicsit, biztos fáradt.
- YoSeob azt mondta ő akarja felkelteni. Most már értem miért.
- Az oké, hogy ő akarja de ő hova tűnt?Lassan indulnunk kéne, nem késhetünk megint a fotózásról. Már vissza kellet volna érnie.
- Akkor ő is a rajongónk? Ez tiszta jó nem? Vajon ki a kedvence? Tuti én.
- Jaj Dongwoon maradj már, miért pont te lennél? Rajtad kívül vagyunk még öten már bocs. Egyébként is nem a rajongók. Csak ismer minket.

Ezeket a mondatokat halottam körülöttem. Igaz suttogva és bár szemem csukva volt akaratlanul is, de megmaradtak bennem. Kinyitottam a szemem, kettőig nem láttam a csipától így felültem és csak megdörzsöltem, majd nyüszögtem egyet, még csak körül sem néztem.
-Yoseob? - ez volt az első szó ami kiesett a számon semmivel sem törődve. Talán mert vele álmodtam?
-Mi sem tudjuk hol van - nevetést halottam. Magam mellé néztem és 5 fiú állhatott mellettem. Mind borzasztóan jól néztek ki. Aztán lassan leesett. A BEAST lakásában vagyok így ésszerű hogy kik is állhattak mellettem.
- BEAST! - ordítom fel majd ezzel a lendülettel le is esek az ágyról.
- Úristen jól vagy? - nyúlt felém segítő kezet nyújtva HyunSeung, így két nevetés között.
- Még mindig álmodok vagy mi van? - egyik álomból a másikba csöppenek. Este maga Yoseob hozott fel a szobájába most meg a BEAST előtt dobok egy hátast. Végül is tök jó kis álom, heh...
- Ó, szóval a BEAST-tel szoktál álmodni mi? - áll elém JunHyung. Élőben sokkal menőbben néz ki. A napszemüveg szokásosan rajta van az arcán, már igazán megszoktam. De nem mondhatom el nekik sem, hogy mennyire oda vagyok értük. Yoseob se tudja. Tettetnem kell a higgadtat.
- Hát..megesik az ilyen. Főleg ha épp az ő házukban vagyok. - tápászkodok fel bár kicsit megszédülök, elvesztem az egyensúlyom. Egy pillanatra becsukom szemem borzasztó rosszul lét tör rám. Tegnap is rosszul voltam de nem ennyire. Nem értem mi bajom lehet. Hirtelen melegséget érzek hátam és bordáim környékén. Valaki megfogott
-Minden rendben? Enned kéne. Több mint egy napja nem ettél. Inni se ittál. Jó formán semmit se csináltál. Már nagyon aggódtunk. Yoseob folyton fent volt az este hátha felébredsz vagy esetleg tud neked segíteni. - magyarázta mindezt nekem Kwang miközben vissza ültetett az ágyra. Nagyon édes egy fiú annyira szeretem teljesen ilyennek képzeltem el. Izom pólóban volt szóval minden bicepszét szemügyre vettem öt másodperc alatt. De lassan elért agyamhoz amit mondott.
- Egész este? De ... elfoglaltak vagytok....annyi bajt okozhattam...sajnálom...megyek is haza. - fel akartam kelni de ebben a pillanatban ajtó nyitódást halottam. Yoseob lépett be rajta
- Dehogy mész. Ha probléma lennél akkor el sem hoztalak volna. Ne aggódj ilyeneken, inkább reggelizzünk együtt valami finomat. Remélem éhes vagy. - mosolygott rám angyalian mire a szívem hatalmasat dobbant, akkorát, hogy körbe néztem a többiek nem-e hallották.
- Éhes-e? Most esett épp - felkaptam a fejem és ösztönösen oda tapasztottam JunHyung szájához a kezem, nehogy mondjon még valamit ami miatt Yoseob idegeskedjen.
- Ez maradjon a mi hatunk titka oké srácok? Nem kell róla tudnia kis, hisz kis apróság - kacsintottam rájuk akik erre nevettek egyet halkan, majd bólintottak. Úgy éreztem valóban sikerült türtőztetnem magam előttük, de ez a cselekvés kicsit lehet sok volt. Valahogy rájuk mindig is barátként tekintettem. Yoseob mindig kiemelkedett még közülük is. Bár senki nélkül nem tudtam volna elképzelni a BEAST, ők így az igaziak együtt a csodálatosak. De már a kezdetektől fogva az a pici édes srác fogott meg, kinek olyan hangja van aminél számomra nem létezik szebb és jobb. Mindig megtudott nyugtatni. Mindig is úgy gondoltam szerelmes vagyok belé. Viszont most tényleg itt van. Mégis, hogy fogom a saját érzelmeim leplezni? Talán sehogy. Pedig muszáj leszek különben én is "egy leszek a sok közül".


~YOSEOB POWA~
Hála istennek hogy felébredt végre. Remélem a fiúk nem mondtak neki semmi hülyeséget. Nem akarok egy rajongó előtt kínos helyzetbe kerülni. Jaj ...de hát ő nem is a rajongónk ...vagy is nem teljesen. Kíváncsi vagyok mennyi igaz abból amennyit elmond. Mikor erről beszél olyan mintha valamit rejtegetne. Bár úgyis kettesben leszek vele, hisz a srácok mennek el. Most az ő részük jön a forgatáson. De várjunk csak.....én ennek miért örülök?
- Ahhh hoztál kaját? Végre már azt hittem elkezdem rágni a bútort. - jött oda hozzám Dongwoon majd átkarolt félbe szakítva gondolat menetem.
- Hoztam, de ez pont nem a tietek. A másik asztalon keresgélj. Ezt Gainnak hoztam. Már szinte egy napja nem evett semmit. Most is fal fehér szegény lány.
- Oh .... értem....igazad van...szegény lány. - húzta fel a szemöldökét Wonnie, amit én nem értettem. Vagyis....nem akartam érteni.
- Hozd a szendvicseket meg a többi ételt DongWoon majd a kocsiban eszünk úgyis hosszú az út, mi viszont késésben vagyunk. - jött ki a szobából DooJoon. Leaderhez méltóan mindig utasítgatott minket, bár szükségünk is volt rá. Ekkor Gain is kilépett a szobából. Abba a pokrócba volt bebugyolálva amit én terítettem rá. Olyan édes volt mint egy kis ártatlan nyuszi. Vajon hány éves lehet. Még ezt se tudom.
- Na mi mentünk is. Majd este látjuk egymást. - köszöntek mind el Gaintól, akinek az arcszíne meg telt pirossággal. Mindegyikükre bájos mosolyt vetett majd meghajolt és integet amíg mindegyikük ki nem ment az ajtón. Olyan aranyos.
- Milyen sok mindent hoztál. Te tényleg sokat eszel. - szólt hozzám és mutatott a nagy zacskóra amit kettőnknek hoztam. El bambulhattam hisz nem is láttam mikor került velem szembe.


~GAIN POW~
Ismét nem figyeltem mit ejtek ki a számon. Hisz csak egy nagyobb rajongó tudhatja Yoseobról , hogy imád enni és ha eszik akkor rengeteget.
- Nem csak magamnak hoztam. - nyújtotta felém a táska tartalmát. Szerencsére nem esett le neki az előző mondatom.
- Oh, én nem vagyok éhes de, nagyon szépen köszönöm. Te egyél nyugodtan, szívesen segítek bármiben. - torpantam kicsit meg. Nem akartam előtte enni. Nem tudom miért. Sokan azt mondják nagyon szép alakom van, edzett, nőies, kellemesen vékony, van rajta mit fogni. Bár én ezt sose így gondoltam. Utáltam tükörbe nézni, utáltam az alakom. Nem egyszer kerültem már kórházba a nem evészetem miatt régebben. Mióta rendszeresen táncolok ez szerencsére elmúlt, sokkal izmosabb és egészségesebb lettem, viszont magamról a véleményem talán csak rosszabbodott.
- Ugyan már. Ne mond már, hogy nem vagy éhes. Én is az vagyok, együnk együtt. Ha valami bajod lesz mit csinálok? Annyit eszel amennyit jól esik, csak had bizonyosodjak meg róla, hogy nem kong a hasad az ürességtől.
- Kong? Dehogy kong! Semmi baja. - és ebben a pillanatban akkorát korgott a nyomrom, mint még soha. Éreztem, hogy elpirulok. A testem elárult.
- Veszem észre. - nevetett fel egy hatalmasat. Talán ettől még jobban elpirultam. Annyira édes, nem birok betelni vele. ár
- Na jól van akkor együnk valamit, de had segítsek. Főzésben nem vagyok jó nem az én terepem bár lassan bele kéne jönnöm. Le vagyok maradva a korombeliektől ilyen téren. - mosolyogtam rá, viszont ebben a pillanatban megtorpant és értelmetlenül nézett. Még pár ilyen nézés és tuti felsikítok és be fanolok, de vissza kell fognom magam.
- Le maradva? Miért...hány éves vagy? - kérdezte megszeppenve egy tállal a kezében.
- 15 vagyok. Októberben leszek 16. Miért? Még nem mondtam volna? - pislogok rá zavartan. Mindig is utáltam, hogy ő úgy néz ki mint egy 17 éves valójában pedig 22. Hat év korkülönbség. Kicsit sok. Bár ez a része itt már nem érdekelt sose.
- 15? 15? Te jó ég....hát én tuti néztelek 18 évesnek. Az arcod annyira édes, most hogy bele gondolok reális ez a 15 életév. - a szívem hatalmasat dobbant ismét. Azt mondta édes az arcom. Bár ekkor hirtelen el is fordult elmosta a kezében lévő tálat. Annyira kíváncsi vagyok mi járhat a fejében. Mit gondolhat rólam?

~YOSEOB POW~
Mégis mit mondtam? Hogy mondhattam ki ezt hangosan?Bár...igaz. De mi az, hogy csak 15 éves. Teljesen ledöbbentett. Zavarba hoztam magam is és biztos őt is. Olyan furcsa érzés lett úrrá rajtam. A hasam elnehezedett, és mintha egy nagy gombóc lenne a torkomban. Ez nem az éhség miatt van. Kellemes érzés. Csak nem.....kezdem megkedvelni. Nem....nem tehetem. Mégis érzem. Ez a kedvtelésnél több. Mégse tudom behatárolni az érzés fajtáját.

Címkék: Gain