aboutchatlinksarchives


2012. május 25., péntek
Just a dream 6. @ 16:27



- Köszönöm szépen finom volt a reggeli, jól esett valóban éhes lehettem - mosolyogtam Yoseobra ki mellettem ült a kanapén. Épp ő is most fejezte be az evést.
- Igazán nincs mit. Megnyugodtam, hogy nem üres a hasad így egy nap alvás után. - nevetett majd ivott egy kortyot. Az a tündéri nevetése mindig megkábít. Elkaptam a fejem mert megint azon kaptam magam, hogy őt nézem folyamatosan. Kezd kínos lenni. Csinálnom kell valamit.
- Elmosom a tányérom jó? - hirtelen felálltam majd elindultam a mosogató felé.
- Jaj hagyd csak majd én megcsinálom, inkább pihenj még egy kicsit. - hirtelen oda került mellém, kicsit meglepődtem de nem mertem rá pillantani, éreztem hogy közel van a teste az enyémhez.
- Dehogyis. Ez a legkevesebb. Ennyit igazán megtehetek - nyúltam immáron a csap felé, hogy megnyissam azt.
- Mondom hogy..... - ebben a pillanatban mind a ketten megtorpantunk. Egyszerre nyúltunk a csap felé és egy gyengéd, valószínűleg véletlen mozdulattal megfogta a kezem. Úgy éreztem, hogy megállt a világ. Közel volt hozzám, mellkasa hozzá nyomult a hátamhoz és hosszú keze az enyémen pihent, miközben ő fogta azt. Éreztem, ahogy levegőt vesz, kirázott tőle a hideg. Lassan megfordultam, vele szemben voltam, de kezét még mindig fogtam, éreztem, hogy ő sem akarja elengedni az enyém. Most talán még közelebb léphettem hozzá. Mereven bámult rám egyenesen a szemebe nézett de egy szót sem szólt. Csak nézett hatalmas szemeivel. Úgy éreztem fel kell nyitnom neki a szívem. Úgy sem tudnám tovább megjátszani magam ha kettesben vagyunk. Túlságosan szeretem én ahhoz. Bár biztos hogy ő nem így érez, főleg hisz hat év korkülönbség van köztünk, de "ismervén" természetét tuti nem nevetne ki vagy hasonló.
- Yoseob...én...téged... - vallomásomat a telefoncsörgésem zavarta meg. Anyukám volt az ki már halálra izgulhatta magát.
- Ne haragudj ezt muszáj fel vennem. - téptem ki a kezemet az övéből és be siettem a szobába. Talán kicsit durván is. Szívem úgy zakatolt, hogy fel sem akartam venni a telefont. De kénytelen voltam.
- Haló? - szóltam bele remegő hangon.
- Kicsim minden rendben? Tudom, hogy úgy volt hogy Naranál alszol de lassan ideje hazajönnöd. Már másfél napja a színedet sem láttam. Hívhattál volna. - beszélt hozzám aggódó anyai hangon.  Örültem, hogy nem az a rész jön mikor telefonon keresztül bekapja a fejemet. Tényleg úgy volt megbeszélve miszerint ott alszok, csak hát a dolgok mégsem így sültek el. Azt se tudom mi van barátnőmmel.
- Igazad van indulok is haza. És bocsánat. Ne aggódj minden rendben. Na majd beszélünk. - elköszöntem nem akartam nagyobb szóváltásba keveredni vele, az igazat biztos nem fogom neki megmondani ott kapna szívinfarktust. Egyenlőre semmi kép.
- Haza mész? - szólt hozzám YoSeob aki addigra már ott állt az ajtóban. - Nem akartam hallgatózni de kihallatszottak a szavaid.
- Igen. Haza kell mennem,anyám aggódik már. Csoda, hogy eddig nem keresett - válaszoltam kicsit meglepődve, és szívem ritmusa ismét felgyorsult. Rá nézni sem mertem az előzőek miatt.
- Jaj igaz is. Hisz még csak 15 éves vagy. Ez természetes - nyeltem egyet. Már vártam mikor tesz említést a koromra. A sors is azt akarta, hogy ne mondjam el neki érzéseim. Mit is képzeltem? Majd miattam átmegy pedofilba vagy mi? - De akartál valamit mondani. Folytasd csak, kíváncsi vagyok. - ismét az az angyali mosoly.
- Ő...hát...csupán... annyit, hogy nagyon szépen köszönöm a gondoskodásotokat. Itt élősködök rajtatok már több mint egy napja. Pedig annyi dolgotok van. - hazudtam hirtelen, közben zavaromban elindultam és felvettem a cipőm. A szem kontaktust még mindig jobbnak láttam kerülni.
- Jah, hogy az? - mintha csalódottság hangja ütötte volna meg a fülem. - Igazán nincs mit. Ha legközelebb ájulni van kedved akkor tudod kikhez fordulhatsz. A múlt éjjel a telefonodba is beírtam a számom remélem nem gond. Ne aggódj nem néztem körül. - kacsintott rám majd elindult a bejárati ajtó felé. Ki kukucskált nem áll-e kint valaki. Azért mégiscsak a BEAST lakásában vagyok. Nem tenne nekik valami jót ha a lapokban az jelenne meg, hogy egy kis csaj sétál ki onnan.
- Remek, akkor itt az enyém is. - írtam rá egy papírfecnire számom, amit a táskából kotortam elő egy toll kíséretében.
- Hát akkor vigyázz magadra. Szerintem még látjuk egymást. Legalábbis nagyon remélem. - lépett oda hozzám, udvariasan ajtót nyitott.
- Igyekszem és még egyszer köszönök mindent. A fiúkat üdvözlöm és üzenem ne hajtsák túl magukat. Ez rád is vonatkozik YoSeob! - emeltem fel kicsit a hangom, olyan voltam mint egy óvó anya hirtelenjében. Tudom mennyire maximalista munkájában.
- Értettem főnök asszony - felkacagott majd meghajolt. Cselekvését követtem, majd kiléptem a lakásból. Vissza fordultam még a folyóson integettem neki egyet, mire ő kicsit komoran bár de vissza integetett. Furcsa volt, de nem akartam rajta már gondolkozni. Többnyire ennyi volt. Most sem tudom igazán felfogni. Haza felé sétálva előkerestem fülhallgatóm, bedugtam, telefonomon pedig elindítottam a BEAST Virus c számát. Miért érzem azt hogy hiányoznak? Hogy hiányzik? Pedig csak most jöttem el. Vele akarok lenni.


1 hónappal később
Végre. Nem igaz. Pedig de. Bekerültem a gyakornoki csoportban a cégnél. CUBE gyakornok lettem! Az álmom első lépcsője már megvan. Több száz áll még előtte, de az első lépés már be van biztosítva. Különösebben nem változott semmi. Folyamatos próbák vannak, egyedül járok miután Nara tudtomra adta neki nincs ideje ilyenekre. YoSeob-os "kalandomat" senkinek nem mondtam el. Neki se, anyának se. Kicsit egyedül érzem magam, hisz egy normális ember az ilyet világgá kürtölné. Egy normális ember. Ki mondta, hogy én az vagyok?
Már lassan több mint egy hónap eltelt a BEAST kalandom óta. Azóta még az eddiginél is jobban hallgattam őket, több képet néztem YoSeobról. Fájdítottam csak a szívem. Bár most, hogy gyakornoki létem kezdem el, több az esély rá, hogy találkozok vele. Bár az edzőtermünk és az övéké az épület két-két szárnyában helyezkedik el más szóval kicsi az esély rá. Erre akkor jöttem rá mikor eltévedtem.
Rengeteget gondolkoztam az eseményeket. Sok mindent máshogy csináltam volna, de ezen már változtatni nem tud senki. Mindig arra jutottam, hogy ő már biztos elfelejtett, szóval ha összefutnánk biztos nem mernék rá köszönni. De ez a veszély különösebben nem fenyeget.
Imádok edzésre járni, de szombaton utálom, hogy olyan korán van és olyan sokáig. 8-tól 12-ig kicsit húzós ráadásul a tánctanárunk bekeményített, most kaját sem vihetünk magunkkal. Reggeliztem otthon bőségesen, vizet is vittem két litert, így megmaradok. Csupán a reggeli séta tudja elviselhetőbbé tenni a korai kelést. Szeretek még kicsit álmosan sétálgatni zenét hallgatva, sokkal megnyugtatóbbnak érzem, agyam is kiürül. A CUBE cég utcájába érve még mindig fülessel a fülemben sétálgatok, nem akartam kivenni, az utcában egy lélek sem volt, még korán voltam így nem láttam értelmét. Kicsit lelassítottam, mindig izgulva megyek be. Épp fel akartam lépni a lépcsőre mikor valaki hátulról befogta a szám és berántott a két al-épület közötti szűk helybe. Ösztönösen elkezdtem kapálózni, sikítani nem tudtam a számra rakott kéz miatt. Megálltunk, támadómból semmit nem láttam még mindig.
- Látod. Ezért nem szabadna egyedül mászkálnod. Olyan hamar bajba tudsz keveredni, neked ehez tehetséged van? - halottam fülemhez közel lévő derűs szavakat. Szívem alapjáraton majd ki ugrott, de most a gyomrom is megmoccant a hang hallatán. Hirtelen megfordultam és egy édes vigyorgó arc fogadott. - Bocsi Gain nem akartalak ennyire megijeszteni de ott kiabáltam neked, te meg semmit nem reagáltál.
- Yoseob! EZT MOST VICCNEK SZÁNTAD? Én meg még azt hittem, hogy te olyan kis ártatlan jó kisfiú vagy erre tök simán eltudnál rabolni egy embert. - tört ki belőlem. Annyira örültem, de muszáj volt lepleznem viszont mérgesnek valóban mérges voltam kicsit.
- Egy embert nem, de téged ezek szerint igen. Ne vedd a szívedre, olyan vicces volt látni a reakciódat.
- Örülök, hogy jót mulattál rajtam. Viszont nekem mennem kell. Edzésem van. - fordítottam neki hátat nagyképűen bár a mosoly az arcomon nekem is ott volt.
- Edzésre? - ugrott elém. - Akkor gyakornok lettél a CUBE-nál? Ez nagyon klassz. Gratulálok. Akkor lehet, hogy mégis tudsz valamit, mi? - sétált immáron mellettem, elkísért. Örült neki, hogy bekerültem. Azt hittem helyben elolvadok.
- Ezt meg mégis hogy értsem? Mire véljem ezeket a megjegyzéseket? Abban a tudatban voltál, hogy fa lábú vagyok? - nevettem fel, közben ajtót nyitott nekem és beléptünk a céghez.
- Ezt majd megmondom akkor mikor láttalak táncolni. Más szóval pár óra és találkozunk. Vigyázz magadra picur. - ezzel a lendülettel sarkon fordult még azt sem várta meg, hogy elköszönjek tőle. Mit értett azon, hogy pár óra múlva? Hisz most megy ő is próbára ha jól tudom. Meg... mi milyen picur? Ugyan akkora vagyok mint ő. Adataink szerint magasabb is a 173 cm-el. Mindegy. Biztos csak viccelt megint. Annyira aranyos és bolondos személyisége van. Reménykedtem találkozásunkban de nem egészen erre számítottam. Ezt biztos nem csinálná minden "kicsit BEAST fan" lánnyal. Gondolataimat ismét jobbnak láttam elhessegetni, koncentrálnom kell a táncra. A lehetőségem már adatott most már csupán.....a belemet kell kidolgoznom mint újonc. A CUBE-nál. Mióta várok erre.

Címkék:


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.