Ma korán akartam kelni, megint be szerettem volna menni próbálni. Kisebb késéssel sikerült is felkelnem, viszont  nem aludtam valami jól. Folyton a múlt éjszakán járt az eszem. Annyira igyekszem áttekinteni felette, nem bele élni magam mivel nem akarok pofára esni, de egyszerűen nem megy. Olyan régóta szeretem már és régóta vágyok rá. Ilyen érzelmeket nem tudok elfedni csak úgy. A zenéhez menekülök, barátaimra most nincs időm anyával is ritkábban beszélgetek. Ettől függetlenül boldognak érzem magam nincs miért szomorkodnom, valami mégis érzem nyomja a lelkem. Csak tudnám mi.

Mindenem sajog a folyamatos edzések miatt de nem bánom. Viszont a derekamat tegnap nagyon bevertem. Alapjáraton fájt, de érzem rosszul estem el, valami baja van. Mindegy. Majd meggyógyul. Gondoltam én. Kora reggel alig vannak az utcán, olyan jó így sétálni. Közben B.A.P üvölt a fülemben. Úgy megszerettem őket. A stílusuk nagyon vonz. Na meg az arcuk is. Főleg a legkisebbé aki, két nap híján egy napon született velem, Zelo. Jóképű gyerek, és olyan magas hogy legelőszőr el se hittem. Bár a kora kiakasztóbb. Nem tudom miért, de annyira imádom benne, hogy csak 15 éves és így táncol. Na meg a hangja. Szívesen hallgatom, a többiekkel együtt.

Már csak pár méter és a teremhez érek. Bár most nem a CUBE-hoz mentem, hanem egy régebbi, már nem használt edzőterembe. Az edző azt mondta ide bármikor nyugodtan mehetek, többnyire üres de modern és tágas. Az egész ki van 'plakátolva' tükörrel amire már nagyon kíváncsi vagyok. A CUBE-osnak csak egy fala teli tükör.
Belépve az ajtón senkit nem látok, semmi mozgás, csupán halk, de ütemes dallam. A folyosó végén van a próbaterem, és a zenét is onnan hallom. Valaki van bent. Basszus. Pedig azt hittem ma gyakorolhatok egyedül. Ott állok csalódott fejjel az ajtó előtt, már épp sarkon fordulnék dühömben. A zene hirtelen le áll. Teljes csönd. Most már akkor benézek, hisz nem értem mi folyik itt, nem mondták hogy lenne itt bárki is. Csak szóltak volna. A kilincs felé nyúlok mikor hirtelen kinyílik az ajtó és egy magas fiatal, rózsaszín hajú, cuki srác terem előttem.

-Úristen, de megijedtem. - döbben meg, majd kissé hátra lép.
-Ne haragudj.. én nem akartam.. csak ... nem tudtam, hogy vannak itt. - habogok, hisz tudom ki áll előttem. Rögtön felismertem. Zelo a B.A.P-ből. Annyira szerettem mindig nézni ahogy táncol, felnézek rá, hogy 15 évesen ő már idol. Mellesleg a hangja is ott van, minden szempontból. És most találkoztam vele. Sok tini kis csaj ezért ölne.
-Ugyan semmi gond. Én sem számítottam másra. Ne haragudj. - meghajol illedelmesen. De cuki. Követem példáját.
-A nevem Choi Junhong, de hívj csak Zelonak. - mosolyog rám egy nagyot. Azért levirít róla a kora. Ez vonz benne.
-Igen ismerlek. Vagyis tudom ki vagy. - intézek felé egy nagyobb mosolyt. Piros arca felderül, nem hitte volna szerintem, hogy ismerem. Nem úgy viselkedek mint egy nagy Zelo fan.
-Oh igen? - húzza fel szemöldökét. - Szólhattál volna, akkor nem fáradok a bemutatkozással. - nevetünk egyet. Irtó aranyos. Milyen közvetlen. Szeretem az ilyen embereket - Akkor most úgy illik, hogy te is bemutatkozz, mert én sajnos nem ismerlek téged. - zökkent ki gondolataimból, és pislog rám nagyokat.
-Igaz. A nevem Kwon Gain. Igazán örülök. - hajolok meg ismét.
-Hmm..érdekes neved van. - néz rám immár komoly fejjel. Végigmérem gyors, tuti edzett. Arca piros, haja csöppet kócos, és a nyaka illetve halántéka gyöngyöződik az izzadságtól. Sokkal jobban néz ki élőben. Férfiasabb.
-Én is örülök. Viszont biztos, hogy táncolni jöttél nem sokan ismerik rajtunk kívül ezt a helyet. Én mindig ide járok ha kikapcsolódni van kedvem. - szólal meg, majd észreveszem ő is végig mér engem. Átlagos sport cuccban vagyok, nem akartam öltözködni, így a szerelésem eléggé lazára sikeredett. Hasonló volt az övéhez, hisz ő is melegítőben volt.
-Bocsi. Már megyek is nem zavarlak tovább. - fordulok meg, de megragadja óvatosan csuklom. Szívem dobbant egyet. Vajon, azért mert megijedtem csak?
-Hova rohansz? Ketten is elférünk szerintem. - néz rám nagy barna szemeivel, csuklómat még mindig fogva.
-Jaj..inkább ..ne. Te tudsz táncolni, de én nem. Szóval jobb ha nem égetem magam. Főleg előtted. - szögezem le a fejem, nem merek a szemébe nézni tuti elpirulnék. Kezem kiveszem, kezei szorításából. Nem arról van szó, hogy nem szeretnék vele lenni, de táncolni nem merek előtte. Sőt. Nagyon mást se.
-Előbb bizonyítsd be nekem akkor. Ha nem tudsz táncolni az se baj. Majd én segítek. - fordul meg majd bemegy a terembe. Hát legyen. Úgyis mindennap beégek, YoSeob előtt is sikerült, akkor ez sem lesz nagy kunszt. Legalább nem jöttem pocsékba. Már csak Zelo miatt sem.


-Mit szeretnél táncolni? - kérdezi nekem háttal miközben a hangfalat babrálja. Olyan kedves hangja van. Maga a gyerek irtó kedves.
-Nekem mindegy. Először mutass te nekem valamit, utána én majd meglátom, érdemes-e neked táncolnom. - viccelődésemmel próbálom oldani a bennem lévő feszültséget na meg persze szeretnék vele kicsit közvetlenebb lenni.
-Na hát hogy kinyílt a szád. - meg indul felém mosolyogva. Én a falnál lévő kis kanapén ülök. Oda ér hozzám kezét lassan át emeli vállam fölött. Lehajol fejemhez egész közel már. Most mit akar? Meg csókolni már most? De én miért nem húzom el a testem tőle?
-Zelo..mit.. - szólalok meg akadozva. Farkas szemet nézünk, majd egy kattanást hallok hátam mögül.
-Bocsi csak be kellet kapcsolnom az áramot, téged meg nem akartalak ugráltatni. - áll fel komoly tekintettel, majd hirtelen megfordul. Kicsit mintha zavarba jött volna, de nálam biztos nem jobban. Annyira ostoba vagyok. Még jó hogy nem csuktam be a szemem és csücsörítettem be neki. De ez így akkor is fura volt.

A zene elindul. Valami amerikai hip-hop-ot rakott be. Nagyon tetszik, tele van ütemekkel, gyors, hangulatos. Pont amilyet szeretek. Hasonló lehet az ízlésünk? Bár nem lenne meglepő, egykorúak vagyunk. Csodálatosan mozog. Teljesen elbővül. Imádom a mozdulatait. Az egész parkettát végig szántja, gyors és kiegyensúlyozott. Nem tudom ülve nézni, muszáj vagyok fel állni és be szállni. Testem automatikusan mozog minden ütemre. Zelo végig ott van mellettem. Van mikor leáll egy pillanatra és néz, ilyenkor én csak folytatom. Nem érzem, hogy zavarban lennék, de nem értem előtte miért nem. Olyan furcsa érzéseket vált ki belőlem ez a fiú.

-Hát...ez..jó..volt - beszél lihegve Zelo, aki immár a földön fekszik. Teljesen kidőlt a folyamatos tánctól.
-Nekem is tetszett. - nevetek bele mondatomba, földön ülve. Kezemmel támasztom meg testem.
-Még hogy nem vagy táncos. Kis hazug. - mosolyogva felül, majd rám szegezi tekintetét. Teljesen ki van pirulva, és izzadt mégis annyira édes.
-Hééj! Nem vagyok hazug csak...kritikus..mondjuk. - ülök közelebb hozzá. Ismét egymás szemébe nézünk.
-Kritikus mi? Rossz a kritikád noona. - pöcköli meg a homlokom. Utána fogom csak fel mi mondott? Ő noona-z le engem?
-Hogy mi? Noona? Már ne is haragudj de idősebb vagy mint én - kelek fel nagy nehezen majd leporolom magam. Rá nézek mivel semmi választ nem kaptam. Zelo néz maga elé, mint aki szellemet látott. - Jól vagy? - legyintem meg kezem arca előtt. Ekkor hirtelen felpattan.
-Mi az hogy idősebb? Hány éves vagy?Mikor születtél? - emeli fel hangját, bár vidámság cseng belőle.
-1996. október 17. Te pedig október 15. Szóval hivatalosan két nappal idősebb vagy nálam. - kacsintok rá majd elindulok a holmim felé. Lassan ideje mennem.
-Várj. - szól felém.
-Hmm? -megragadtam cuccom, megálltam majd felé fordultam. Közelebb lépett hozzám. Arcáról most nem tudtam leolvasni semmilyen érzelmet.
-Honnan tudod hogy mikor születtem? - hajol felém. Most megfogott. Elmondhatnám neki, hogy szeretem a B.A.P-t de ehhez mos túl fáradt vagyok így ösztönösen mást mondok.
-Sokat meséltek már rólad. A 15 éves fiú aki jobban nyomja mint tőle idősebb idolok. - pöckölöm meg orrát.  Így viszonoztam is amit én kaptam a homlokomra. Téma váltásban profi vagyok.
-Ez tetszik - felkacag. Amikor így nevet az arca teljesen összehúzódik. Szeme két csíkká válik. Nem győzőm magamba mondogatni, mennyire édes.
-De nekem most mennem kell. Késő van és reggel korán szeretnék kelni. - indulunk el együtt a bejárati ajtó felé.
-Rendben. Nekem is dolgom van még. Örülök, hogy találkoztunk. Remélem látjuk még egymást. - hajol meg.
-Úgy szintén Zelo. - mosolygok rá egyet, majd én is kimutatom tiszteletem, és mind a ketten elfordulunk a saját célunk felé.
Elképesztő, mennyire hihetetlen srác. Teljesen másra számítottam. Sokkal ridegebbnek gondoltam. Ő mindig is az a típushoz tartozott akivel 'egyszer tuti össze akarok haverkodni, de nagyon'. Bízom benne sikerrel járok. Annyira jó lenne jobban megismerni. Szükségem van most barátokra. Azért kíváncsi lennék ő mit gondolt most rólam.

Végre itthon. Ki iszom a csapot is. Ezek voltak első gondolataim belépve a házunkba. Egyedül vagyok, anya dolgozik. Nem is baj legalább azt csinálhatok amit akarok. Épp zuhanyozni indultam mikor megcsörrent a telefonom.
-Haló? - szólok bele, fáradtan.
-Csak nem aludtál már picur? - kapok válaszul egy kérdést. Ismeretlen szám volt, azt se tudom miért vettem fel, talán túl fáradt voltam. De csak egy valaki hív picurnak. Nem vagyok biztos magamban, ezért visszakérdezek.
-Parancsol? - hangom már kissé mosolygósabban hatot.
-Parancsolok egy holnap délelőtti sétát Kwon Gainnal. Vagy esetleg fagyizást. - YoSeob. Elájulok,meghalok, nem bírom. Hogy tud valaki ilyen imádni való lenni?
-És ha ő azt válaszolja, hogy nem? - húzom kicsit még az agyát.
-Ilyen választ nem fogadok el sajnálom. - nevet egyet a telefonba. Nyelek egy nagyot. Arcom már ég.
-Na de komolyan. Gyere el velem holnap. Tudom hogy nincs semmi dolgod ráadásul meghívlak egy fagyira is. - tér immáron komolyan a tárgyra. De miért hív el. Pont engem. Talán valami csapda?
-Még szerencséd, hogy holnap tényleg nincs dolgom - na persze. Pont hogy lenne. De..nála..semmi sem lehet fontosabb. Ha elutasítanám utána tuti helyben agyon lőném magam. - Rendben. Akkor hol és mikor? Vedd rövidre épp fürödni készültem. - pimaszkodok. Telefonon közvetlenebb vagyok vele. Talán mert nincs előttem élőben az arca, ami mindenből kizökkent.
-Mmmm..mondjuk legyen a parkban. Legyél szökőkútnál lévő padnál reggel 9-re. Oké?
-Oké főnök. - kuncogok egyet, amire válaszul kapok egy ugyan ilyen jóízű kis nevetést.
-Akkor reggel. Már várom.
-Énis. - mondom halkan.
-Aludj jól, és reggel ne késs! - emeli fel hangját
-Nem szoktam késni! Jóéjt - kiabálok rá, majd lerakom. Mindig megtalálja az aktuális gyenge pontom. Vajon ezt....betudhatom egy randinak? Ahh ugyan. Nem nem nem és nem. Megyek inkább fürödni, az majd eltereli a gondolataim. Mostanában ez a leggyakoribb kérdő szó a fejemben: miért?
De választ sose kapok...egyenlőre.