~ZELO POW~
Főpróba mégis nekem semmi kedvem semmihez. Máshol járnak a gondolataim. Amióta összetalálkoztam ezzel a lánnyal folyton ő jár a fejemben. Ugyan annyi idősek vagyunk, és láthatóan jól kijövünk. Tegnap este elég nagy akaraterő kellet ahhoz, hogy ne kapjam le. Sok lány él-hal értem bármennyire nagyképűen hangzik is, még is ritka ha megakad valamelyiken a szemem is. Kamasz vagyok így mindegyiket megnézem de ő más. Különleges. Magához vonz. Pedig nem csinál semmit csupán magát adja. Ami a mai világban már ritkának számít.
- Zelo. Zelo! Zeeelllooo! - kiabálnak hátam mögül.
- Hüm mi tessék?Nem alszok! - álltam fel gyors a székről.
- Hát azt látom. Te nyitott szemmel alszol vagy én nem tudom. De, hogy nem itt vagy az is biztos. - veregette meg a vállam Daehyun.
- Kitudja. - vontam meg a vállam.
- Na akkor jön ma? - kérdezte izgatottan barátom. Meghívtam tegnap hajnalban, mikor haza kísértem Gain-t, a fotózásunkra. Azt mondta szívesen eljön ugyanis nagyon szereti a B.A.P-t. Azt viszont nem sikerült belőle kihúznom, hogy ki a kedvenc tagja. Megígérte, hogy ma elmondja a fotósorozat alapján. Menedzser is bele egyezett, de csak mert Gain hivatalos CUBE gyakornok.  Mikor említettem a fiúknak, olyanok lettek mint a piócák. Egész nap róla kérdezősködőnek. Himchan első kérdése, hogy járunk-e már. Olyan könnyedén zavarba tudja hozni az embert, hogy már előre féltem Gain-t. Meg magamat. Magunkat. Folyton arról kérdeznek mikor jön, mennyi idős, szép, ronda, jó-e a teste. Valamelyik megkérdezte milyen a segge. Én meg néztem rá olyan 'wtf'' fejjel. De az összes kérdést egy válasszal letudtam: ha ronda és otromba lenne nem hívtam volna meg.
- Oooolyan kíváncsi vagyok - akaszkodott a nyakamba Himchan.
- Tök jó, hogy annyi idős mint te, nem Zelo? - mosolygós bólintással tudtam le Youngjae kérdését.
- Nem megenni srác
ok. Zelo látta meg előbb - nevetett a kanapén ülve a vezető Bang Yongguk.
- Biztos nagyon tetszhet ha meghívtad ide. - nyújtózkodott Jongup.
- Befejezhetnétek. Majd meglátjátok. Na meg örülnék ha nem hoznátok se őt se engem kínos helyzetbe, mert tudjátok jól, hogy visszakapjátok. Pihenj B.A.P - adtam ki a fenyegető parancsom. Most épp pár órás szünet van, itt vagyunk a váró szobába. Az helyett, hogy jártatnák a szájukat pihenhetnének. Teljesen fel vannak pörögve Gain miatt. Bár.. nem csodálom. Hisz én is izgulok. Alig várom, hogy újra lássam.
- B.A.P itt a vendégetek. - szólt be kintről a nagydarab biztonsági őr. Mind a hatan felpattantunk. Gyors pillantást vetettem rájuk, mind engem nézett és vigyorgott. Idióták. Megforgattam szemeim majd elindultam az ajtó felé, hogy kinyissam. Talán kissé túl nagy lendülettel húzhattam ki mivel vendégünk ugyan úgy fogta a kilincset, hogy kinyissa az ajtót, így nekem zuhant.
- Na ez jól kezdődik Zelo. - nevetett zavarában Gain aki mellkasomhoz 'tapadt'. Az én hibámból.
- Ugyan. Legalább hatásos a bemutatkozásod. - mosolyogtam rá, amit viszont kaptam én is. Olyan aranyos. Remélem nem falják fel... de komolyan. - Na gyere, már nagyon várnak. - fogtam meg kezét majd beljebb húztam.
- Várj én félek! - állított meg hirtelen. Kicsit talán meglepődtem, de olyan édesen mondta, hogy muszáj volt megnyugtatnom.
- Nincs mitől lüke! Legrosszabb ami történhet, hogy beléd harapnak, mert nem bírnak majd magukkal amint meglátnak. De már betanítottam őket, hogy csak nyakba szabad! - próbáltam viccelődni de ő továbbra és teljesen komoly fejjel bámult engem. Ez nem jött össze...
- Te..te..te..állat. - tört ki végül röhögésben. A nevetése, valami elképesztően gyönyörű.
- Ezt már szeretem. Na nyomás. - vezettem be őt a fiúkhoz.

- Srácok. Itt a kis vendégünk. - kiabáltam körbe, mert nem láttam egyikőjüket sem. Nem kellet sokáig várnom.
- És és és ha .. megutálnak.. vagy kiröhögnek vagy valami? - szólt hátam mögül Gain bizonytalan halk hangja. Hogy kérdezhet ilyet. Őt lehet egyáltalán utálni?
- Igen, ezt akartam mondani. Azért hoztalak, hogy a B.A.P összes tagja sorban kiröhögjön. Maradj már! Nem olyanok. Rendes mindegyik. Azt hiszem. - simogattam meg buksiját.
- Hát ez nagyon meggyőző volt. - fintorgott rám.
- Mi volt meggyőző? - lépett oda elénk hirtelen Himchan hatalmas vigyorral a képén, majd utána sorjában lépetek be a többiek a szobába.
- Semmi, mindegy. A lényeg, hogy itt van Gain. Mutatkozzatok be rendesen. - ezt hallván öt csapattársam felsorakozott egymás mellé, és a szokásos módon kezdték.
- Nagyon örülünk. - mondták egyszerre, majd meghajoltak.
- Én is nagyon örülök. A nevem Kwon Gain. Nagy rajongótok vagyok. - lépett ki a hátam mögül immáron Gain.

~GAIN POW~~
Lábaim remegnek, vele együtt minden porcikám. Elképesztő, hogy itt állhatok a B.A.P előtt. Zelo is nagyon le sokkolt első alkalommal, de most mindannyian itt vannak, még nagyobb a hatás. Csak ne égjek be. De Zelo itt van és ez megnyugtat.
Gyors körbevezetés után visszamentünk a várószobába. Folyton kérdezgettek tőlem minden félét, én is tőlük. Mind nagyon aranyosan viselkedett és folyton ott voltak a nyomomba. Én azért többnyire Zelo közelében maradtam.
- Ülj már le. - ragadta meg a kezem Zelo majd lehúzott maga mellé a kanapéra. Kicsit még mindig feszült voltam. Ha nem szól akkor ott álldogálok.
- Gain milyen gyakornoknak lenni? - kérdezte tőlem Bang. Imádtam ezt az embert. Csupa mosoly. Folyton mosolygott rám. A többiek is de ő alapjáraton ilyen. Udvarias és kedves.
- Őszintén? Fárasztó, de imádom. Erre vágytam mióta az eszemet tudom és tényleg úgy érzem keményen megküzdöttem érte. Remélem egy nap majd lehetek olyan jó mint ti srácok. - válaszoltam szívemből, mivel valóban így gondolom.
- Azta....sokkal aranyosabb vagy mint gondoltam. - bámult rám Himchan. Nevettem egy nagyot majd ellenkeztem.
- Himchan! - szólt rá Zelo.
- Nem gond. Örülök, ha így gondolja, bár nem igaz. - szegeztem le fejem.
- Pedig igaz. - szólalt meg Daehyun is. Kezdett volna feszült lenni a légkör, legalábbis számomra, mikor egy szemüveges kissé duci ember bejött.
- Zelo most te jössz a fotózásban. Addig a többiek maradjanak itt. Majd szólunk ha ők jönnek. Kicsit megszeppentem hogy, egyedül hagy a fiukkal... Himchantól rendesen félek. Ijesztő. Sóhajtottam egy nagyot amire mindenki figyelmes lett bele értve a menedzsert is.
- Ki kísérheted ha szeretnéd, de sajnos a fotósutdióba nem engedhetlek ki. - mondta kedvesen a fekete kabátos menedzser.
- Ki kísérsz? - nézett rám mosolyogva Zelo és nyújtotta kezét. Mintha olvasott volna a fejemben. Tudta, hogy bizonytalan vagyok még, így félvén maradnék itt a fiukkal. Bár egy darabig akkor is együtt leszünk.
- Ühü. - bólintottam, és kézen fogva kisétáltunk.
- Azért...jól érzed magad? Megbántad, hogy eljöttél? - kérdezte Zelo szomorú fejjel a földet nézve miközben sétáltunk lassan.
- Igen. Haza akarok menni. Himchantól félek, tuti meg fog erőszakolni.
- Ezt..most..nem..mondod..komolyan? Ha hazamész én...én..én.. kidoblak az ötödikről! És utána halálra csikizlek! - háborodott fel viccemen. Tényleg komolyan vette. Ilyenkor, olyan édes. Bár agyával tuti valami baj volt, vagy csak előbb beszél mint gondolkozna.
- Na azt megnézem Zelo, így egymás után a kettőt. Tudod, hogy csak viccelek. A mai nap valami fantasztikus, imádom a srácokat mind olyan édes és kedves. Jóképű mind és a testük is ott van. - kuncogok egyet, és megállunk a stúdió ajtaja elött ahova én már ne, léphetek be.
- Gain. Miért csinálod ezt? Féltékeny vagyok. - fordította el tőlem fejét. Lehet...talán kicsit tényleg gonosz voltam. Elhozott ide, pedig annyi munkájuk van, én meg őt ma még sem dicsértem, vagy valami. Egy idő után nem is voltam annyira a nyomában. Figyeltem, hogy ne égjek be és a töbiek megkedveljenek. Kárpótolnom kell valahogy.
- Nincs miért. Te vagy a kedvencem. - fogtam meg óvatosan arcát majd magam felé fordítottam.
- Mindig is tudtam. - nézett rám, azokkal a hatalmas gyönyörű barna szemeivel. Ki volt festve de YoSeob után talán ő az akinek irtó szexi az ha ki van húzva a szeme. Arcát tenyereimbe temettem. Még közelebb húztam arcomhoz orrunk már összeért. Száját óvatosan kinyitotta, várva az enyémre.
- Sajnálom. - tettem kezem a szájára, majd arcára nyomtam egy cuppanós puszit. Megsimiztem pofiját és indultam vissza a váróterembe. Hát Gain... nem sok kellet, hogy ne tedd oda a kezed. Nem így akartam indulni de szája sokkal vonzóbb mint gondoltam. De nem szabad. Ő biztos nem érez irántam semmit. Na nem mintha én éreznék..dehogyis..semmi ilyesmi. Ilyenkor mindig eszembe jut YoSeob és lelkiismeret furdalásom támad. Miatta nem volt eddig barátom, de ha ezt bárki is tudná, bezáratna...minimum.
- Én is sajnálom. - szólalt meg Zelo. Nem értettem, így hátra néztem. Megragadta csuklom majd berántott a folyosón lévő mellék szobába.
- Mit csinálsz? Ez fájt te bolond. - dörzsöltem meg kezem.
- Nem érdekel. Elegem van. Eddig bírtam. - jött egyre közelebb hozzám. Ezt az arckifejezését még nem láttam. Nem rémisztett meg, épphogy vonzott. De a reakcióját akkor sem fejtettem meg. Vészesen közeledett a szoba pedig igen szűk volt, én pedig apró lassú léptekkel lépdeltem hátra tőle.
- Rosszat mondtam Zelo? - kérdeztem tőle teljes nyugodtsággal.
- Nem. Épp az, hogy minden amit csinálsz túl tökéletes. Ahogy kinézel, ahogy beszélsz. Túl aranyos. Amióta megláttalak az jár a fejemben, hogy ez a lány kell nekem. - válaszolt végre ő is. Immáron elértem a falat, így hátammal neki ütköztem. Zelo csak jött és jött. Egyik kezét neki támasztotta közvetlen fejem mellet a falnak, majd mind a 183 centijével neki nyomott. Teste teljesen hozzá simult az enyémhez. Minden egyes porcikáját éreztem. Még sem tudtam eltolni. Nem akartam.. eltolni.
- De Zelo. Mi barátok vagyunk. Ezt nem szabadna...te..is tudod. - préseltem ki magamból pár sort. De ez így is van. Mi csak barátok vagyunk.
- Már...ez...sem..érdekel. - mondta tagolva. Mondatát befejezve lassan fejével közeledett fejemhez. Alsó ajkai épp, hogy súrolták enyém azonos részét. Megállt.
- Kérlek...Gain. - súgta gyengéd hangon. Nem tudom azért mert hangja elbűvölt vagy maga a szituáció volt felfogatatlan számomra. Engedtem magam. Ő nyert.
- Így is-úgyis megtennéd már, nem? - adtam hirtelen egy puszit szájára. Olyan meglepődöttséggel pislogott rám, hogy már szinte el is felejtette mit akart tenni az előbb. Aranyosságának nincs határa. Nem kellet több, végig simított puha kezével arcomon és száját immáron teljesen enyémre helyezte. Először még bátortalanul ízlelte ajkaim, de miután vissza csókoltam felbátorodott. Nyelvével szám, minden egyes szegletét bejárta. Szívem majd kiugrott a helyéről. Sokszor gondolkoztam azon kitől fogom kapni első csókom, de az utolsó lett volna Zelo akire gondolok. Mindig is féltem, hogy majd a másik fél, mit fog mondani utána, de Zelonál ez egyszer sem jutott eszembe. Teljesen át engedtem magam neki.
Talán még percekig folytattuk volna mikor hallottuk a kintről jövő kiabálást. Zelo-t kereste a menedzser, hisz senki nem látta őt bejönni ide, se engem. A fotós pedig már várta. Elszakadt tőlem, majd szorosan magához ölelt és indult ki az ajtó felé. Egy szót sem szóltunk. Se ő, se én. Tudtam mire gondol és biztos vagyok benne, hogy ő is tudja én mire gondolok. Amióta megismertem így érzem.
Ő persze előbb megy ki mint én, hisz ha meglátják, hogy együtt jövünk ki ebből a szobából még félre értik. Jogosan. Bele túrtam pihe puha rózsaszín hajába amire ő hátra fordult, és rám nézett. Kaján vigyor jelent meg a képén. Tuti be fog szólni valami hülyeséget.
- Finom volt. Akarom mondani voltál. - vigyora csak ki szélesedett mikor meglátta arc kifejezésem, hisz azon nyomban elvörösödtem.
- Kussolj és menny dolgozni. Ezért még kapsz. Azt hiszed mert rózsaszín a sörényed neked mindent szabad? - ütöttem egy nagyot hátára, amire ő fel jajdult.
- Nem hiszem, hanem tudom Gain. - csikizett meg.
- Zelllooo! Hol a francban vagy!? - üvöltött kintről a menedzser, pont az ajtó előtt ment el, amire mind a ketten felugrottunk. Nem tarthatom tovább fel, még a végén ugrik a fotózása.
- Na menj a dolgodra Junhong. - szólítottam hivatalos nevén, tudván, hogy nem rajong érte.
- Junhong? Ezért még megfizetsz.
- Majd szólok ha megijedtem. Menj már! - löktem ki szabályosan az ajtón majd hirtelen becsuktam. Tényleg le fogják fújni a fotózást. Idióta.

Vártam 10 percet majd én is kiléptem az ajtón. Szerencsére senki nem volt a folyóson így visszamentem a B.A.P többi tagjához. Nagyon rossz érzés fogott el így. Féltem attól mi lesz ha Zelo visszajön. Úgy éreztem, most jobb ha elmegyek. Elköszöntem a fiúktól, majd kértem őket ne mondják meg rögtön Zelonak, hogy elmegyek csak miután visszatért a fotózásról, és hogy ne aggódjon, csak rosszul lettem és haza mentem. Nem fizikailag voltam rosszul hanem lelkileg. Az érzés a lelkiismeret furdaláshoz volt hasonló. Rögtön YoSeob ugrott be. Nyomasztó fájdalmas érzés volt. Mindig arról álmodtam ő lopja el az első csókom. Már nem sok kellet volna múltkor ehhez az álom beteljesüléséhez. De helyette Zelo kaparintotta meg.
Viszont...abban teljesen biztos vagyok, hogy semmit nem bántam meg a mai napban. Ez volt életem egyik legszebb napja. És ezt mind Zelonak köszönhetem. Olyan pillanatot szerzett nekem amit azelőtt soha senki, és örömmel emlékezem vissza az utóbbi fél órára.
Örömmel emlékezem vissza édes ajkaira.

Címkék: Gain