aboutchatlinksarchives


2012. július 27., péntek
Hate you? 1# @ 16:41

Új ficcet kezdtem ez most csak Zelo-os o^o. A másikat is folytatom közben persze, de nagyon remélem addig ezt is élvezni fogjátok. *~* 

Végre elindultam az álmom ösvényén. Az én saját világom most már nem csak képzelet szüleménye. Az eddigi próbaterem az én színpadom, most már igazira cserélődik oly sok munka árán. Nem vagyok a legjobb de egy napon leszek. Az utam már megvan, még friss, de ha szívből csinálom amit igazán akarok nem téveszthetem el. Nehéz volt, könnyfakasztó sokszor, fájdalmas is de egy percet nem bántam meg belőle.
Csak...akkor hagyott alá az önbizalmam mikor találkoztam Veled.


Én Byung YooRim, már több mint két éve voltam gyakornok a TS-nél mikor elérkezett az én időm. A vállalat új bandát akart indítani de egyenlőre a tagok között vacilláltak. Én is az esélyesek közé kerültem, mint ahogy a másik hat lány is. Bár senki nem ismert senkit személyesen. Egy napon a próbám kellős közepén közölték velem, hogy párbajoznom kell. Én csak néztem rájuk hatalmas szemekkel, hogy mi a franc van. Első megszólalásom: "én nem tudok harcolni", mondat volt. Erre mindenki kinevetett, és azt válaszolták viszont tánc párbajt tudsz vívni. A helyzetet még mindig nem értettem tisztán, viszont csak annyit mondtak, hogy adjak bele mindent majd a mostani táncomba. Hát oké. Egy csomó zenét bejátszottak és aminek tudtam a koreóját táncoltam, aminek nem azt viszont csak a saját kitalált mozdulataimmal egészítettem ki, ami nekem sose volt probléma, hisz ha a ritmus megvan a mozgást csak nekem kell hozzá toldanom. Próbáltam minél több akrobatikus mozdulatot még nyújtani hisz az mindig olyan jó érzés. Főleg úgy hogy mikor csináltam egy kézen állást vagy egy cigánykereket akkor mindenki fel éljenzett aki a teremben engem figyelt. Ennél jobb érzés a világon nincs.
- Fantasztikus volt, köszönjük. - szólalt meg a vezérigazgató.
- Én köszönöm. - hajoltam meg illedelmesen.
- Annyit had kérdezzek, hogy ezt miért kellet? - fordultam vissza, mikor már épp ki akartam menni. Tényleg semmit nem mondtak.
- Hát...ha nagyon tudni szeretnéd elmondhatom. Bár várni szerettem volna vele holnapig.
- Mondja kérem! Utálok várakozni! - ugrottam oda az igazgatóhoz izgatottan.
- Valószínű, hogy te kerülsz be a következő lány bandánkba. A debütálás még messze van és hírt sem adunk ki semmiről, de a tagok már megvannak, viszont még nem mondjuk meg a neveket. Sem neked, sem másoknak. Idővel megfogjátok ismerni egymást. - nem hittem a fülemnek. Bekerültem. Tudtam, hogy az esélyesek között vagyok, de arról nem volt szó, hogy banda tag leszek.
- Nem...hazudik...uram? - kérdeztem vissza dadogva.
- Miért tenném YooRim? - nevet fel, megsimogatja a fejem majd kisétál. Így is csoda hogy itt van hisz annyi dolga van.
- Még annyit, hogy a B.A.P-vel fogsz lakni. Sok sikert! - szaladt ki.
- MI? - kaptam oda a fejem de már a színét sem láttam.
- Az igazgató úgy gondolja ez remek tanulási módszer lesz számodra. Mindegyik lányt beosztottuk egy bandához. Igaz... a többiek mind csaj bandát kaptak, így neked a B.A.P maradt. - lépett oda mellém a koreográfusunk.
- Ezt te sem gondoltad komolyan! Miért pont én? Alapjáraton nagy fanjuk vagyok! - háborodok fel.
- Akkor meg mit hisztizel? Nem hogy örülnél YooRim. Fel a fejjel. Még csak most kezdődik minden. - veregette meg a vállam, majd ő is kisétált az ajtón teljesen egyedül hagyva engem a próbateremben.
- Nem hiszem el. - rogytam össze.
- Ja és YooRim! - kukucskál vissza a koreográfus.
- Meghalt! - legyintek egyet majd elfekszek a padlón, jelezve azzal, hogy semmi nem érdekel.
- Azért üzenem a szellemének, hogy a B.A.P mindjárt jön vissza fellépésről és találkozni akarnak az új lakótársával! - kuncog egyet majd elsétál.
- Hát persze! Ezért ezt már nem veszem be! Csak hagyjatok meghalni. - vergődök mint egy agybeteg a parkettán. Magamra húzom a törülközöm és motyogok magamban.
- Ugyan már ez kész vicc. Isten csak nem akar ennyire kicseszni velem, hogy beköltöztet a B.A.P-hez. Szívgörcsöt kapok mindjárt. - csapok egyet a földre még mindig törcsivel a fejemen.
- Khmm... ha te szívgörcsöt kapsz akkor ki fog velünk lakni? - szól egy kissé ismerős mély hang felém, de nem foglalkozok vele.
- A törcsim! Szép tiszta, most mostam ki. Igazán jó társ! - válaszolok mozdulatlanul a fejemre mutogatva.
- Én az alatta lévő lányt jobban szeretném. - majd lassan lehúzza rólam a textil tárgyat. Nevetést hallok. Nem egyedül van. Majd mikor szememet nem takarja semmi már, azonnal tudom ki az.
- Te jó ég. - kapok a számhoz.
- We are! B.A.P, Yes Sir! -  mutatkozik be szokásosan az előttem álló B.A.P összes tagja.
- Na..ne... - nézem végig az előttem álló fiú sort.
- Összepakoltál YooRim? - áll ki a sorból Bang a vezető, majd rám néz. Én csak bámulok rá, a gyönyörű arcára. Annyira imádom ezt a csupa mosoly embert.
- Halihó! - legyezi a kezét előttem úgy elbambultam.
- Ő.. ösz-összepakolni? Miért? - reagálok az előző kérdésére.
- Hát csak hozol valami cuccot a lakásba nem? Egy darabig velünk fogsz lakni, szóval nem ártana ha hoznád a holmid. - huppan oda mellém Jongup is.
- De...ez most nem valami átverés?
- Ha átverés lenne, nem időznénk itt. - szólal meg Zelo is kissé flegmán. Mindenki rá néz ő viszont csak elfordul. Ő az egyetlen aki még nem jött oda hozzám, mostanra már mind az öt B.A.P tag a közelemben volt.
- Bocsánat csak, nekem ez olyan felfoghatatlan. - hajtom le a fejem, bekönnyeztem de visszafojtom a sírást.
- Tudjuk. De gyere most csomagolj össze és haza viszünk. - simogatja meg fejem Bang.
- Vagyis hozzánk haza. - mosolyog rám Daehyun mint egy kismacska. Olyan cuki mind.

Ahogy ígérték, össze pakoltam és már indultunk is hozzájuk. Út közben mindenkivel beszélgettem. Vagyis..hát... majdnem mindenkivel. A többiek egy csomót kérdezgettek, Zelo viszont hozzám se szólt. Nem is rémlik, hogy hol ült a kocsiban vagy hasonló. De biztos csak nagyon fáradt volt, így nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet.
- A szobád Zelo-é mellett lesz. - vezet körbe Youngjae a lakásban. Mind a hat fiúnak külön szobája van és ezek szerint volt még egy szoba, ami most az enyém, szóval jó nagy a lakás.
- Az mellett pedig az enyém lesz. - mutatja Jongup az ajtaját. Ennél jobb nem is lehetne. Zelo a kedvencem utána pedig Jongup,szóval ez már több mint sok a mai napra nekem.
- Szóval ha bármi van nyugodtan szólj csak Zelonak. - támaszodik rám Himchan. Mindig is féltem tőle, de most jól esett a közelsége. - Ugye Zelo? - néz mindenkire a legfiatalabb tagra, aki erre beviharzik a szobájába.
- Megyek aludni. - böki még oda, és becsapja az ajtót. Olyan mogorva. Én egyáltalán nem ilyennek képzeltem el. Miért ilyen? Haragszik valakire? Vagy csak rám?
- Ühm...oppa? - nézek Bangra aki csak vállat von mérgesen Zelo reakciójára.
- Mondjad YooRim. - fordul felém mosolyogva. Mindig mosolyog rám.
- Zelo...ha.. - be sem fejeztem mondatom, de közbe vágtak.
- Gyere megmutatom a fürdőt. - húzott maga után Daehyun. Ez. Fura volt. Mindegy. Biztos csak nagyon fáradt.

Miután körbe vezettek és elmondtak egy két dolgot alkalmam volt a tagokkal külön-külön is beszélgetni. Elmondtam nekik, hogy tényleg nagy rajongójuk vagyok és előre bocsánatot kértem mindenért, mivel szuper béna egy lány vagyok tuti összetörök valamit majd. Rá kérdeztek ki a kedvenc tagom de én nem mondtam meg. Vagy 10 percig találgattak, de nem húzták ki belőlem. Nem akartam elmondani, hogy Zelo az, olyan furán jött volna ki, így annyit fűztem hozzá, hogy egy hét múlva elmondom. Ezzel fel is adták.
- A takaród benn van Zelo szobájába. Majd kérd el tőle. Jó éjt. Reggel keltünk! - kukucskál be Jongup miközben épp pakolászok.
- Rendben, köszönöm. Jó éjszakát! - köszönök el tőle, majd bepakolom a szekrénybe a ruháimat, átöltözök pizsire és elindulok Zelo szobája felé, ami az enyémtől kb 1 méterre van. Azt mondta lefekszik de még nem aludhat hisz ég nála a lámpa, kiszűrődik a fény a küszöbön. Kissé félve de bekopogok hozzá.
- Gyere! - szól ki sokkal kedvesebben mint azt pár órával ezelőtt tette.
- Szia. - köszönök neki mosolyogva, aki hirtelen rám néz, épp az ágyán fekszik és telefonozik.
- Oh... te vagy? - csalódást hallok a hangjából. Lehet azt hitte valamelyik tag az?
- Én ...csak.. - jövök kissé beljebb de azonnal szúrós pillantást vet rám így inkább megtorpanok.
- Mit akarsz? - kérdezi a lehető legbunkóbban, amire én félre is húztam a fejem.
- Jongup azt mondta nálad van a takaróm. El kérhetem? - válaszolok most már én is kedvetlenebbül mint az előbb. Mi a franc baja van? Alapból ilyen?
- Hát, pedig itt nincs. - von vállat.
- De akkor mégis hol van? Nem tudod? - nézek körbe a szobájába, majd ismét rá.
- Nem. - fordul át oldalára, nekem hátát mutatva. Konkrétan le se szar.
- De akkor én hogy...
- Ki mennél lécci? Aludni szeretnék. - vág közbe a mondatomba mintha ott se lennék. Hát az állam is leesett. Mégis mi volt ez? Szomorúan és kicsit felháborodva battyogtam vissza a szobámba.
- És most mégis mi a franccal takarózzak? - ültem le az ágyra csalódottan. Mindegy. Nem akarom már egyiket sem zargatni. Végül is...annyira nincs hideg. Na jó de. Ha tudtam, hogy ez lesz hozok magammal takarót is. Mindegy. Egy nap kibírom. Viszont... ha Zelo ezentúl is így fog viselkedni velem, nem fogom mihez fogok kezdeni. Mit tettem? Hisz még nem is beszélgettünk. Semmi olyan megszólalásom nem volt ebben biztos vagyok.

Zelo. Mi a bajod velem?

about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.