aboutchatlinksarchives


2012. július 31., kedd
Hate you?5# @ 18:40

Újabb reggel. Újabb Zelo keltés. A mait különösen vártam. Este mikor haza jöttünk azt fundáltam ki, miként és cseszhetnék ki vele. Igaz, hogy a kapcsolatunk szemmel láthatóan javult, de ott még nem tartunk, hogy tálcán vigyem be neki a reggelit. És nem is fogunk.



Átsomfordáltam halkan a szobájába, majd oda lopakodtam ágyához. A tervem a következő volt: bele rakom a fülhallgatót a fülébe és maxon elindítom a No Mercy-t. Az úgyis olyan jól kezdődik. Fejét óvatosan megemeltem, hogy mind a két kis fül dugót be tudjam tenni. Úgy az igazi. Ahogy sejtettem, semmire nem reagált. Halkan kezembe kuncogtam majd rá nyomtam a play-re.
- Mi a .... - ugrik fel kicsit. Nem ijedt meg annyira mint reméltem de az arca.... egy örök emlék marad.
- Látnod kellet volna a fejed. - visítok a földet csapkodva.
- Tudod ... eddig még nem ütöttem meg lányt... de lehet ma ez is megtörténik. - kell fel lassan, majd felém magasodik.
- Még utol érni se tudsz. Bár a lovak gyorsak. - lököm meg mellkasát.
- Próbáljuk ki. - néz rám ölni tudó tekintetével.
- Úgyse kapsz el. - futok ki a szobájából a konyhába.
- Gyere ide YooRim! - fut utánam.
- Ha elkapsz megengedem, hogy megüss. De hát erre várhatok. - állok az asztal egyik végén ő pedig a másikon.
- Te mondtad. Még megbánod ezt a mondatod. - iramodik meg felém. Én gyors megkerülöm az asztalt majd a fiúk szobájának ajtajai felé veszem az irányt.
- Mit hangosodtok már kora reggel? - jön ki Bang a szobából épp a legrosszabbkor.
- Ne oppa várj! - próbálom megállásra parancsolni, de mind hiába, teljes erőből neki mentem az szobája ajtónak, amit kinyitott.
- Megvagy. - kapaszkodik derekamba Zelo hátulról.
- Ne, ez így nem ér! Eressz el! - rúgkapálok kezei között.
- Sajnálom az alku az alku. Szóval hol üsselek? - fordít maga felé. Szorosan fogja derekam, kezeim pedig mellkasán helyezkednek el. Ki tudnék szabadulni ha akarnék. Ha ... nagyon akarnék.
- Inkább vissza fekszem még. - búg a leader mély hangja, majd becsukja az ajtót.
- Tudom, hogy nem ütnél meg. Nem lennél képes rá. - hozom elő kedves, nyávogós hangom, remélvén meghatom és elengedi a büntetésem.
- Ez a nyálas cucc nálam nem válik be. - mosolyog féloldalasan. Ilyen közel lenni hozzá... annyira jó érzés. Ugyan az a vágy fog el mint mikor nyakába haraptam. Nem akarom elereszteni.
- Már csak hat napod van, hogy meggyőzz. - csípek bele hasába amire ő fel ciszen.
- És kit érdekel? - majd teljes erőből neki nyom a falhoz testével.
- Ez fájt te ló! - próbálom most már ellökni magamtól de rettentő erős Megmozdítani sem tudtam. Teljesen hozzá tapadt. Csak attól féltem, lassan olyan közel lesz, hogy meghallja a kalapáló szívem.
- Úgy a jó. - húzódik kaján vigyorra szája.
- Te perverz. - csapok mellkasára. Kezemet nem vettem le róla. Ekkor éreztem meg az ő szíve is milyen gyorsan ver. Nem akartam kimutatni döbbenetem, az iránt, hogy tudom ő is hasonló képen érez mint én. Féltem, akkor végleg eltaszítom magamtól.
- De rögtön levágtad mire célzok. - hajol közelebb hozzám. A pillanatot a telefon csörgése rombolta le. Lehet, hogy így volt a legjobb.
- Felveszem. - bújok ki gyorsan Zelo karmai közül.
- Ne hidd hogy megúsztad. - kiabál utánam.
- Halló? Oh jó reggelt uram. Yongguk? Persze rögtön adom, egy pillanat. - beszélek a menedzserükkel, aki Bangot kéri a telefonhoz.
- Baaanngg! Telefon! - kiabálok neki, mire kisuhan a szobából, majd átveszi a készüléket.
- Elmegyek lefürdök. - veszem a fürdő felé az irányt.
- Igyekezz mert én is le szeretnék tusolni. - böki oda Zelo.
- Akkor ultra lassú leszek. - lassítom le a tempóm.
- Csak nehogy valaki benyisson véletlenül. - kacsint rám, amire én csak fintorgok.

Lassan mindenki felébredt. Én a szobámba készülődtem a próbára. Bepakoltam a cuccaim meg ilyesmik. A hat fiú is készülődött közben. Mindig adnak a kinézetükre, mindig divatosak és a rajongók előtt vidámak és kedvesek.
- YooRim kijönnél egy kicsit? - hallom Daehyun hangját kintről.
- Tessék. - állok eléjük.
- Ma próba után megtudsz várni minket? Mert mi később végzünk mint te, lesz valami megbeszélés ami kötelező, nem lóghatjuk el.
- Megbeszélés? - kérdezek vissza értetlenül.
- Tudod a banda dolgait összegezzük, fellépéseket egyeztetünk meg ilyesmik. - magyarázza Jongup
- De általában csak le cseszést kapunk. - sóhajt Himchan.
- A kritika az kell. - mosolygok rá, mire ő is felvirul. - Amúgy, persze nem gond. Majd gyakorlok addig, legalább üres lesz a terem.
- Még van valami. - krákog Youngjae és a legfiatalabb tagra vetíti tekintetét, aki azon nyomban elfordul kipirulva.
- A főnök azt szeretné ha csapnánk egy nagy show-t, így lesz egy kisebb koncertünk. - folytatja.
- Ez tök jó! Gratulálok srácok! - tapsikolok örömömben.
- Azt szeretné ha te is fellépnél. - vág közbe Himchan.
- Mi? - torpanok meg. Tudtam, hogy egyszer egy színpadon fogunk állni, de nem hittem, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik.
- Nem vicceltek? Fel léphetek veletek? - rakom mind a két tenyerem arcomra. Érzem, hogy hamarosan elsírom magam a boldogságtól.
- Csupán annyi, hogy...Zeloval lesz külön számod. - jelenti ki Himchan, ördögi mosollyal a képén.
- Nem vállalom. - vágom rá azonnal. Nem is az, hogy nem örülnék neki, csak ... tudom, hogy Zelo nem örül neki. Hiába "kedvesebb" velem és jól elvagyunk, ha mindig Shinyeong jut az eszembe. Biztos neki is. Jobban örülne ha most vele lenne külön száma.
- Kénytelen leszel te hülye. - löki oda Zelo felháborodottan.
- Kussolj te idióta. Én lovakkal nem táncolok! - csapok az asztalra
- Még egyszer lónak hívsz én esküszöm, hogy ...
- Fejezzétek be. Ennek itt most nincs helye. Az igazgató döntése volt ez és azzal nem vitázhatunk ha jót akarunk magunknak. Nem tudom miért vagytok úgy oda. Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus műsört csaptok ti ketten. - csitít le minket Bang. Ha ő nem lenne már egymás torkának ugrottunk volna.
- A próbák ma kezdődnek. A táncteremben várj meg majd minket légyszíves. - simogatja meg fejem Jongup. Ez az ember mindig elbűvöl. Bólintok egyet, majd összeszedjünk táskáinkat és elindulunk.

Csendes edzésem volt, alig voltak emberek. Shinyeongot sem láttam már napok óta. Nem mintha az első beszélgetésünk óta váltottunk volna pár szót, de mindig köszönünk egymásnak.
- YooRim még maradsz gyakorolni? - kérdezi az egyik srác, próba végén. Mindenki megy már haza, csak én nem pakolok.
- Igen még maradok egy darabig. - nézek rá.
- Belőled nem fogy ki az energia. Vigyázz magadra azért! - integet kifelé menet.
- Rendben. Jó pihenést.  - köszönök el tőle.
Nem kellet sokat várnom és a B.A.P is megérkezett. Elnézést kértek a várakozásért de mind hulla fáradtak voltak.
- Eléggé álmosnak tűntök. - lépek oda hozzájuk.
- Hosszú volt a megbeszélés. Himchan el is aludt pár perce. Ott lökdöstem, hogy keljen már fel. - vakarja fejét Daehyun. Olyan kis aranyosak. Ezek után meg még itt kel maradniuk velem.
- Mennyetek haza srácok. Pihenjétek ki magatokat, majd holnap átvesszük a táncokat.
- De Zelot meg kell várnunk. - sóhajt Jongup. Észre se vettem, hogy nincs itt az a nagyszájú.
- Még bent kellet maradnia? - pislogok bambán.
- Igen, és kérte, hogy várjuk meg. Nem akar egyedül haza menni. - nyújtózkodik Youngjae.
- Majd én megvárom. Ti addig induljatok haza. Ő is biztos mindjárt jön. - ásítok mondatom végén. Eléggé kifulladtam azért én is, de ők jobban. Szükségük van pihenésre. Zelonak meg ez, csak nem tart addig. Bár tuti hisztizni fog, hogy miért csak én maradtam itt, de már kezdek hozzászokni.
- Nem gond? Nem fogjátok legyilkolni egymást haza fele? - teszi vállamra kezét Himchan.
- Majd... vissza fogom magam. De induljatok már, állni alig tudtok. - nézek végig a fáradt fiúkon.
- Olyan kedves vagy. - borul nyakamba Jongup. Teste forró, szinte ég. Remélem nem lázas vagy valami.
Miután végre sikerült haza utasítanom őket, folytattam a gyakorlást. Lassan telt az idő és Zelo sehol. Éjfél is elmúlt már mikor rá néztem az órámra. Hol lehet eddig? Már én is nyúzott vagyok. Szeretnék letusolni és bele bújni a forró ágyikómba.
Oda ballagtam a falhoz és leültem, hátamat neki támasztva. Úgy haza mennék de ennyire paraszt én sem vagyok. A többiek már tuti rég alszanak. Próbáltam nyugtatgatni magam azzal, hogy Zelo mindjárt betoppan a ajtón, de kezdtem elálmosodni. Szemeim elnehezedtek. Pár percre becsukom, majd folytatom a táncolást. Tényleg csak pár perc.

Mikor így bólintók el mindig hülyeségeket álmodok és a kinti világ teljesen kiesik. Nem szoktam emlékezni az ekkor született álmaimra, hisz olyan mintha fél kómában lennék. Hallom a hangokat de nem tudom beazonosítani. Most is ez történt. Hallom, hogy valaki kinyitja az ajtót és felém lépdel, de nem tudok rá reagálni teljesen elgyengültem. Nem szabadott volna leüljek. Szemem nem nyitom ki de hallom, hogy nevemet szólítgatják. Érzem, hogy valaki végig simítja puha kezét arcomon. Érzem, hogy ez a valaki itt van előttem pár centire. Érzem őt. Biztos nem ismeretlen, hisz biztonságot sugároz és elüldözi a magányomat. Az illetőnek egy nagy sóhaj hagyja el a száját. Már épp kinyitnám szemem, mikor forróság önti el a szám. Ez az előttem lévő személy ajkai melegével olvasztja meg szívem. Érzem, ahogy finom szája rá mélyül enyémre és elkezdi ízlelgetni. Nyelvét nem dugja át, hisz azt hiszi alszom. Akkor lepődhetett meg igazán mikor vissza csókoltam. Teljességgel észleltem, ahogy beleremegtünk mind a ketten a másik közelségébe. Kissé hideg tenyerét arcomra helyezte és közelebb húzott maga felé. Tudtam, hogy ez eddigi életem legszenvedélyesebb csókja. Szemem már nem a fáradság miatt maradt csukva, hanem a mámortól és a félelemtől, hogy vajon ki is az aki lopott csókot kapott tőlem.

Hamar elillant ijedtségem mikor számomra, oly ismerős és kellemes illatba szippantottam bele. Erre eddig nem is figyeltem. Ha eddig nem lepődtem, meg akkor most biztosan. Ismerem ezt az illatot. Ismerem az illat tulajdonosát.

Címkék:


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.