Vergődtem az ágyban egész este, pityeregtem, mérgelődtem, gondolkodtam. Az estén. Nem akarok elmenni. Itt akarok maradni. Fejlődni akarok a fiukkal. De nem. Zelo nem lát szívesen, így pedig nincs értelme. Ezen gondolatok markolatában jött álom a szememre, de így se volt nyugatabb éjszakám.


- Ne! - sikítok fel egy szörnyű rémálmomból. Borzasztó volt, a víz teljesen levert, és a szemem könnyes.
- YooRim mi történt?Jól vagy? - hallom kintről a hangot. Hatalmas meglepetésemre Zelo nyit be.
- P...persze. - veszek egy nagy levegőt. A rémálmom arról szolt, hogy Zelo kirúgatott a cégtől és mindenki megutált, és soha többet nem táncolhattam. Így, hogy most ő jött be egészen ijesztő. A másik meg: miért pont ő jött be? Mit érdekli pont őt, hogy én hogy vagyok? A harmadik: ilyen egy idióta álmot.
- Rosszat álmodtál igaz? - ül le az ágyamra mellém.
- Igen. - bólintok majd lehajtom a fejem. - De honnan tudod?
- Már egy ideje hallom, hogy kiabálod a nevem. Tudod...elég vékonyak a falak és mivel az ágyad is fal mellett van eléggé megrugdostad azt. Így áthallottam mindent. - mondja, de közben nem néz rám. Biztos mérges.
- Bocsánat, hogy felkeltettelek. Nem volt szándékos. - törlöm meg könnyes szemem. Nem nézek már rá, de látom szemem sarkából, hogy engem figyel.
- Inkább én kérhetnék bocsánatot. - vakarja meg zavartan fejét.
- Ugyan miért? - nézek barna szemeibe már. Annyira szépek. Mély sötét barnák.
- Hát...miattam álmodtál rosszat. Bár ezt egyáltalán nem csodálom a mostaniak után. - szegezi le buksiját, mint egy kajla kiskutya aki elszégyelli magát, ha tudja, hogy rosszat tett. Ez pár nappal ezelőtt még meghatott volna. De ma már nem.
- Én sem. - lököm oda bunkón, mire ő csak elmosolyodik.
- Tudod. Áh.... mindegy. Nem lényeges. - áll fel ágyamról. Még rám néz utoljára de a mondatát nem folytatja. Tudni akarom a mondat végét. Utána ragadok óvatosan pulcsijának, mire ő megtorpan és tekintete újra találkozik az enyémmel.
- De lényeges. Akarom hallani. - szorítom össze a szám. Vagy elmondja.... vagy szokás szerint elküld a francba.
- Nem kell, hogy el menny. Felesleges. - döbbenetemben lecsúszott a kezem a pulcsijáról. Most...marasztalni akar? Mi oka lenne rá? Ezek szerint, kihallgatta a tegnapi beszélgetésemet a fiukkal. Ugyan. Biztos csak ők fenyegették meg valahogy, hogy marasztaljon. Magától nem tenné. Én... aki kitúrtam a leendő csaját.
- Jó éjt YooRim. - majd kivonul a szobából, csendesen. Összezavar. Teljesen össze zavar.

Reggel úgy keltem mint a mosott szar. Hétvége van így a fiuk nem keltettek, de hallom, hogy ők már fent vannak.  Azt is halottam, hogy egyszer-egyszer benyitott valamelyikük. Fel ültem az ágyon és körbe néztem. Az este azonnal bevillant. Zelo átjövetele és a 'ne menny el' szövege. De mindegy is ez már. Ma beszélek az igazgatóval, hogy helyezzen át másik bandához. Legbelül...reménykedem benne, hogy nem fogja megengedni.
- Jó reggelt picur! - borzolja meg amúgy is kócos fejem Bang, mikor kivánszorgok hozzájuk a konyhába. Nem akarom itt hagyni. Úgy imádom ezt az embert.
- Neked is oppa. - mosolygok rá kómásan.
- Jól aludtál YooRim? - tesz le elém egy pohár kávét Youngjae. Ő is olyan aranyos. Mindenki olyan édes. Ahjjj YooRim ne gondolkozz ezen! Gondolj a rosszra! A negatív Zelora! Ő majd elijeszt!
- Hát azt nem mondhatnám. De nem volt vészes. - szürcsölök bele kávémba.
- Nahát felkeltél végre te is? - jön ki szobájából Jongup félmeztelenül. Amint megláttam vissza köptem a kávét. Szerencsémre nem volt túl látványos, így nem égtem be, viszont Jongup teste eléggé megperzselt. Egy évvel idősebb csak nálam mégis olyan teste van mint egy istennek. Egy nagyon nagyon nagyon...izmos istennek.
- Még csak dél van Jongup. - lököm oda neki, mire mindenki felnevet.
- Zelo? - kérdezi Himchan. Rám néz, de én csak vállat vonok. Remélem világgá ment. Majd én itt maradok helyette. Befestem a hajam szőkés-kékre!
- Még alszik. - szólal meg most már Daehyun is mosogatás közben.
- YooRim, felkelted? - könyököl Bang az asztalra velem szemben. A kávémban már lassan több nyál lesz mint maga a kávé, hisz csak ugyan sikerült visszaköpnöm. Igaz Bang mosolyának lehetetlen ellen állni, de....nekem sikerült.
- Nem. - állok fel a székből és suhannék be a szobámba de a fiúk elém állnak. Mind sunyin mosolyognak, de nem értem miért. Tudják, hogy nem bírjuk egymást. A tegnap esti szónoklatom is miatta volt.
- Kérlek menny és keltsd fel! - veszi ki kezemből a kávét Jongup. Ez így nem ér. Túl cukik ahhoz, hogy ne ugorjak bármire is amit ők mondanak. De ezt még akkor sem! Elküld a halálba Zelo ha én keltem.
- De én nem akarom. Majd felkel magától! Ha szerencsém van megfullad a nyálába alvás közben, mint én az előbb. - mondom hisztizve de az ajtója felé lökdösnek.
- Jaj ne viccelődj már! - röhög Himchan mellettem. Miből gondolja, hogy vicceltem?
- Megesz ebédre ha az én arcom lesz az első amit lát. - torpanok meg a szobája előtt.
- Nem vagyok én ebben olyan biztos. - nyitja ki Jongup ajtaját és belöknek rajta.
- Engedjetek ki! Félek! - ráncigálom a kilincset de nem tudom kinyitni hisz a fiúk fogják. Sóhajtok egy nagyot majd rá nézek az alvó Zelora. Közelebb megyek. Hason fekszik, arca majdhogynem lelóg. Le guggolok elé. Most bosszút állok amiért kirúgattál a cégtől te kis nyomi! Igaz, hogy csak álmodtam de pár óra és lehet, hogy valóság lesz.
Veszek egy nagy levegőt és... - ZEEEELLLOOO - övöltök rá torkom szakadtából de semmi. Meg se moccant.
- Mi a?... - állok fel felháborodva.
- Zelo nagyon mély alvó! Ennél több kell, hogy felkeltsd. - hallom kintről Youngjae szónoklatát.
- Igen? Na majd meglátjuk. - fogom meg takaróját és egy hirtelen mozdulattal le rántom róla. De ismét csak semmi élet jel. Él még egyáltalán. Viszont. Annyira cuki. Olyan magas és olyan jó teste van. Sóhajtok egyet és a következő próbálkozáson agyalok. Nem akartam hozzá érni de kénytelen leszek.
- Zelo ébredj. Ébredj. Ébredj. ÉBREDJ MÁR! - lökdösöm meg, mire ő csak fordul egyet és feje hozzá ér a lábamhoz. De a szemét még csak ki se nyitotta. Hogy tud valaki így aludni? Oké én is mély alvó vagyok, de ez már túlzás!
- Zelo kelj már fel! - bökdösöm meg fejét.
- Hallod te ló??? - nyomkodom arcát amire kapok pár fintort de ennyi. Na jó... most már ideges vagyok. Rá ülök derekára hát ha ez vissza hozza az 'élők sorába'. Hallok egy kisebb nyögést majd megint fordul egyet amivel le lök magáról és be esek a falhoz az ágya másik felére, ő pedig felém fordul.
- Megfejellek esküszöm most már. - kelnék fel az eléggé zavarba ejtő helyzetből. Ha most a fiúk meglátnák, hogy Zelo ágyában fekszek, magával Zeloval... kicsit félre értenék.
- Nem akarok felkelni. - húzza vissza kezem majd átölel, mind ezt csukott szemmel.
Itt fekszem Zelo mellett rák vörös pofával és nem tudom, hogy ilyen helyzetben mi a szart is kéne tennem. Legszívesebben húzza bújnék de tudom, hogy csak azért vagyunk ilyen helyzetben mert éppen Shinyeongról álmodik. Annyira jó édes illata van. Irigylem azt a csajt. Egy ilyen fiú szerelmes belé mint Zelo. Jó lehet neki. Bár mikor beszéltem vele nekem úgy tűnt, hogy Zelo neki csak sima haver. De lehet azért mondta úgy, hogy nekem nehogy feltűnjön, hogy együtt vannak vagy, mit tudom én. Egyáltalán miért gondolkozok ilyen dolgokról? Megyek is ki innen, nem akarok a közelében lenni, csak feldühít.
- Na Zelo eressz el. Én feladom. - hámozom le magamról a kezét.
- Ott egy póni! - kiált fel álmából.
- Ez beszél álmában? Ráadásul milyen srác az aki pónikról álmodik, te jó ég. - török ki nevetésben. Óvatosan átmászok rajta. Dereka ki látszik, hisz annyit forgolódik. Kapok az alkalmon és megcsikizem. Ez az utolsó próbálkozásom. Ujjaim végig simítom dereka vonalán. Sikerrel jártam. Azon nyomban felpattant.
- Végre! Már komolyan azon gondolkoztam, hogy meghaltál Zelo. - állok előtte összekulcsolt kezekkel.
- Olyan rosszat álmodtam. YooRim miattam sírt. Nem akarom, hogy miattam sírjon. - dörzsöli meg szemét. Azt se tudja hol van, annyira álmos még. Akkor ezek szerint velem álmodott volna?
- Nem fogok miattad sírni ne aggódj. - szólok hozzá kissé bunkón majd megsimogatom fejét.
- YooRim? - néz rám fáradt szemeivel. Alig vannak kinyitva neki. Olyan mint egy csipás kisgyerek.
- Jó reggelt. - mosolygok rá, és most már kifelé veszem az irányt.
- Annyira sajnálom. Nem szeretném ha sírnál. - hallom mögülem a hangokat.
- Nem sírok te idióta. Még mindig alszol? - fordulok meg és hirtelen szembe találom magam vele. Nyúzott arca engem kémlel. A köztünk lévő távolság 10 centi sincs. Nyelek egyet. Olyan mintha lenyeltem volna a torkomban dobogó szívem. Mi a franc van velem? Miért remegek? Miért ver a szívem ilyen gyorsan? Ezeket mind a közelsége váltja ki belőlem?
- Maradj itt. - omlik nyakamba ölelése. Szemeim kétszer akkorára kerekedtek. Annyira szorított mint aki sose akar elengedni. Kénytelen voltam vissza ölelni. Nem mintha nem akartam volna....
- Zelo. Most már elég lesz. Hallod? - próbálom leszedni magamról. Már nem ölelt csak támaszkodott rajtam. Aztán...rájöttem, hogy elaludt. Ez a gyerek...beteg.
- Hogy lehet valaki ekkora idióta mint te? - húzom előre fejét magam elé és ébresztgetem. Kezei még mindig vállamon pihentek.
- Ahh... fáj a fejem. Mennyi az idő? - tért végre rendesen vissza önmagához.
- Szerintem nézesd meg magad egy orvossal. - fogom még mindig arcát.
- YooRim? Hogy kerülsz ide? És ... mit csinálsz velem? - néz végig rajtam..rajtunk.
- Hogy én mit csinálok? - lököm le kezeit mérgemben. - Nem emlékszel az előbbiből semmire? - lépek egy lépést távolabb tőle.
- Milyen előbbiből? Megerőszakoltál???? - húzódik mosoly az arcára, nekem viszont le kéne fényképezni a döbbent képem. Tényleg nem emlékszik semmire. Hát igen. Túl szép lett volna.
- Hülye vagy? Nem bukok a lovakra. - lököm oda nagyképűen majd megfordulok, és a kilincs felé nyúlók.
- Ha most mondok egy olyat... hogy nem is aludtam és mindenre emlékszem? Arra te vajon mit lépnél YooRim?- teszi a kezemre kezét és fejét nyakamba támasztja. A hideg is kirázott. Szinte beleremegek. Mégis mit művel?
- Ne szórakozz velem Junhoong! - lököm el magamtól és kiviharzok. Be sietek a szobába és magamra csapom az ajtót. Le vetem magam az ágyamra és a párnámba sikítok.
Fel kell hívnom az igazgatót. Ezt én nem bírom idegileg.

Címkék: Gain