aboutchatlinksarchives


2012. július 27., péntek
Hate you?2# @ 16:49


- YooRim! YooRim! Ne akard hogy, megcsikizzelek. - próbál keltegetni Jongup.
- Még...még öt perc és fent vagyok! - fordulok át másik felemre.
- Zelo is ugyan ezt mondta. Nincs öt perc, ma próba van, nyomás! - már lökdös össze vissza.
- De olyan hideg van. - kuporodok össze, mikor leül az ágyam szélére.
- Hol a takaród? - néz körbe a szobába. A takarómat azt keresheti.
- Nincs. - válaszolok egy sóhajjal még hozzá téve.
- Mi az hogy nincs? Nem kértél Zelotól? Nem mondod, hogy takaró nélkül aludtál! Miért nem szóltál nekem, vagy valakinek? -  háborodva néz rám. Szeméből nem is a mérgességet hanem inkább az aggódást veszem ki.
- Nálam ugyan nem volt takaró. - sétál el Zelo az ajtó előtt.
- Mondtam, hogy beraktam a szekrényedbe. Nem is egyszer szóltam. Még meg is kérdezted melyik YooRim-é. - ugrott fel Jongup.
- Jah tényleg. Bocsika elfejetettem. - hallom önelégült nevetését kintről. Direkt csinálta? Tudta, hogy a szekrényében van a takaróm és nem volt képes odaadni? Gondolkodásomat tüsszentésem törte meg.
- Csak nem megfáztál? - jön be Bang és kezét a homlokomra teszi.
- Tűz forró a homlokod! Lázas vagy.- veszi el kezét majd derekára teszi azt.
- Nem csoda....hisz takaró nélkül aludt. - jegyzi meg halkan Jongup amire Bang elképed.
- Micsoda? - kérdez vissza teljesen elhűlve.
- Nincs semmi bajom fiúk! Gyorsan lezuhanyzok és a lázam is lemegy. Bár szerintem nincs is. - szakítom közbe őket. Nem akarom, hogy ebből olyan nagy ügyet csináljanak.
- Nem lenne jobb ha ma kihagynád a próbát? - áll elém Daehyun miközben épp ki akarnék menni. Valóban nem érzem jól magam, de próbát kihagyni...én?....Soha.
- Dehogyis! Próbát nem hagyhatok ki. Gyakorolnom kell minden nap! - szállok ki az ágyból majd a fürdő felé veszem az irányt. Kicsit megszédültem mikor oda értem az ajtóhoz de hátra néztem és senki se volt mögöttem, szerencsére nem látta senki. Oldalra néztem még, hogy biztos legyek dolgomban de Zelo pont ott állt. Fogalmam sincs látta-e az akciómat vagy sem de... borzasztó csúnyán nézett rám. Így nem is érdekelt a dolog. Lefürödtem és indultunk is.

Külön voltak a próbáink. Én is maradtam ugyan úgy a saját csoportomban ahol eddig táncoltam, és a B.A.P is maradt a saját próbatermében. Az igazgató azt kötötte ki, hogy senki nem tudhat a B.A.P-s lakótársi szerepemről, nehogy galiba legyen belőle. Ezt én is így jobbnak láttam. Senkivel nem osztottam meg.

- Áúú! - hallom a nagy huppanást majd a kiabálást.
- Jól vagy? - szaladok oda a lányhoz aki elesett és fel segítem.
- Hát...nem igazán. Semmi sem sikerül. De köszi azért. - áll fel majd porolja le magát. Én csoportomba jár a csaj de nem olyan régóta. Aranyos és jól is táncol de annyira nem nagy szám, kis mulya még. Szépnek nem mondható inkább aranyos. Talán egy két évvel lehet idősebb nálam.
- Ne mond ezt. Mi nem sikerül? - próbálom bátorítani, hisz igen szomorkásnak tűnik.
- Az egyik lépés. Hetek óta tanulom de egyszerűen nem sikerül sose. Inkább hagyom is. - löki arrébb  lábával a telefont. Azon nézte azt a bizonyos lépést.
- Megnézhetem én is? - ugrok kicsit közelebb hozzá, hogy jó kedvre derüljön, ami látszólag sikerül, hisz már mosolyog.
- Persze. - átnyújtja a telót. Pár lépés az egész így összességében tök jól néz ki. Nem tűnik nehéznek.
- Nézd. Nem így van? - mutatom neki azt a lépést amit én is most látok először.
- De...de...nagyon..hasonló. Csináld még egyszer! - élénkül fel. Ezek szerint jól csináltam valamit. Újra le utánzóm a látott mozdulatot de most pont ugyan olyanra sikeredett. Nem nagy szám az egész, csak összetett és gyors.  Megmutatta ő hogyan csinálta és azonnal kitűnt mi a hiba. A lépései lassúak és lemarad. A végére pedig be akarja hozni az egészet így ki esik a ritmusból. Persze, hogy nem sikerült.
- Megmutatom lassan jó? Csináljuk együtt. - vigyorgok rá amire én is viszonzást kapok. Hamar sikerült megcsinálnia így, viszont az orrára kötöttem, hogy gyorsabbnak kell lennie és pontosabbnak.
- Nagyon szépen köszönöm .. ő... még a megmentőm nevét sem tudom. - szája elé rakja a kezét majd felnevetünk.
- Byung YooRim! Igazán nincs mit. - nevem hallatán kissé elkomorodik a tekintete, de rá pislogok és a furcsa arckifejezése nyugodttá válik.
- Na és a tied? - kérdezek vissza némi csend után.
- Kim Shinyeong. Örülök, hogy meg ismertelek YooRim. Tudod....nagyon sokat halottam már rólad és a tánc tudásodról. Azt mondják nagyon ügyes vagy és nekem is feltűnt már a tehetséged itt órán, de nem tudtam, hogy ez a neved. - ezek után lehajtott fejjel folytatja. - Most a saját szememmel is láthattam mennyire tehetséges vagy.
- Ugyan már. Nincs bennem semmi extra, csak élvezem amit csinálok. - kuncogok zavarodottan, hisz zavarban is vagyok. Milyen aranyos lány. Olyan jól esik ezt hallani.
- Hogy semmi extra? Szinte elsőre elsajátítottad ezt a lépést, pedig most láttad először. Nekem hetekbe feláldozása sem volt elég. - közli felháborodottan.
- Lehet de ez csak egy dolog. Te is tehetséges vagy, hisz gondolj bele. Hetekig vesződtél a mozdulatokkal. Más ilyenkor már feladta volna. - teszem vállára a kezem.
- Ha te nem jössz már feladtam volna. - hümmög egyet és ismét elszomorodik.
- Tegyél ellene, hogy ez többé ne forduljon elő. Élvezetből táncolj ne muszájból. Sosem szabad feladnod, még ha már a helyzet kritikus is. Kritikus helyzetekben születnek a zsenik. - kacsintok rá, mire arca kipirul.
- Tudod YooRim. Nagyon hasonlít a beszéded az egyik barátoméra. Ő is mindig ilyeneket vág hozzám ha fel akarom adni. - vakarja meg óvatosan arcát. - De még egyszer had köszönjem meg. Nagyon örülök, hogy meg ismertelek és sokkal kedvesebb vagy mint hittem. Meg ölelhetlek? - tárja ki kicsit kezét felém. Borzasztóan édes, és kimondhatatlanul jól esik a barátságos légköre.
- Természetesen. - huppanok bele karjába. - Legközelebb is táncoljunk együtt Shinyeong! - simizem meg hátát.
- Oh nézd csak! Ott az a bizonyos barátom. De ne lepődj meg. Igazából nem szabadna itt lennie. - mutat az ablak felé Shinyeong. Izgatottan hátra nézek, de azonnal lefagy a vigyor a képemről.
- Zelo? - nézem az előttem nem messze álló srácot, aki tátott szájjal néz rám.
- Igen. Már évek óta ismerem. Még a B.A.P-s korszaka előtt, lettünk haverok. - hallom haloványan Shinyeong hangját. Még mindig nem tudtam levenni a szemem Zeloról, aki ugyan így volt. Ő mondana ilyeneket mint én? Hát tényleg csak velem ilyen bunkó? A megfagyott pillanatot telefonom zörgése zavarja meg. SMS-t kaptam Bang-től, hogy mennyünk haza most már. Jól elment az idő hisz már négy óra. Mire vissza kaptam a fejem az ablakhoz Zelo nem volt ott. Hümmögtem egy nagyot majd elköszöntem újdonsült tánc partneremtől és kilépdeltem az épület parkolójához ahol egy kocsi várt, immáron az összes B.A.P taggal. Mindenki mindig úgy örül nekem, annyira édesek, persze szokásos kivételemmel Zeloval. Rá néztem egy pillanatra ő vissza nézett én pedig elkaptam a fejem. Beültem Bang mellé aki mind ezeket látta és kérdőn figyelt.
- Minden rendben? - néz Zelora viszont a kérdést nekem tette fel.
- Minden oppa. - mosolygok rá amire egy buksi simit kapok.

Haza menetelünk kor Jonguppal beszélgettem míg fel nem értünk a lakásba. Imádom ezt az embert annyira bájos és olyan helyes. Egy év van csak köztünk és ez meg is látszik, hisz rengeteg közös témánk van. Bár a többiekkel sem olyan feszélyezett a szó váltás mint tegnap. Mikor be értünk a lakásba Zelonak azon nyomban megcsörrent a telefonja. Szemem sarkából figyeltem a reakcióját. Össze hunyorította szemét majd felvette.
- Később vissza hívlak. - aztán le is csapta.
- Ki volt az? - kérdezi Himchan tőle. Mind ezt én kívül álló ként figyelem meg, nem veszik észre, hogy mit is nézek.
- Ühm....csak egy barát. - mosolyog rá Himchanra. Egyáltalán nem mű mosoly volt. Most már vég kép nem értem. Valóban velem van baja. Be vonul a szobájába, és én is az ennyimbe, hogy lepakoljam a cuccaim. Már igazán kezd zavarni a viselkedése. Nem tettem eddigi it létem során szerintem semmi olyat amivel így magamra mérgesíthettem. Talán... a srácok tudják mi baja, hisz volt, hogy már rá szóltak. Jongup. Megkérdezem tőle. Mostanában úgyis ő a szívem csücske legalább beszélgethetek vele rendesen.
Nagy vidáman ki battyogok a konyhában szerencsére épp ott van és egyedül, pakolászik.
- Segíthetek? - állok oda mellé, amire ő látszólag meglepődik nem hallotta, hogy kijöttem.
- Ha akarsz, akkor örülnék a társaságodnak. - mosolyodik el. Fogok egy törlő kendőt és mellette elkezdem törölgetni a pultot. Gondolkozom, hogy kérdezzek rá kicsit félek. De rá szánom magam, ez így nem állapot. Én nem akarok vele rosszban lenni, teljesen fel dúl, hogy ilyen látványosan gyűlöl.
- Hmmm elfogyott a tej. - néz be a hűtőbe.
- Jongup. Kérdezhetek valamit? - szegezem rá tekintetem.
- Had halljam. - csukja be a hűtő ajtót és rám néz.
- Te tudod annak az okát amiért Zelo ennyire utál engem? - harapok számba. Kérdésemre lecsüggedt a mosoly az arcáról.
- Kíváncsi voltam...mikor kérdezel rá.
- Akkor igazam van... nem bír. - lábad könnybe a szemem.
- Nehogy sírj nekem. Elmondom az okát de nem mondhatod el neki, hogy tudod. Majd idővel észbe kap. Mi már beszéltünk vele de nagyon makacs. Soha nem láttam még ilyenekkel egy lánnyal. - simogatja meg az arcom, amire én óvatosan ismét arcára pillantok.
- Tettem, vagy mondtam valami olyasmit amivel mélyen megbántottam? Ha igen akkor miért nem mondja el? Én annyira nem értem, de már nem bírom. Kettőnk közt szólva.... nekem ő volt a kedvencem. De ez mára megváltozott. - szipogok egyet.
- Az a baj, hogy ez nem a te hibád. Vagy is részben igen, de te erről semmit sem tudtál. Zelo most igazán gyerekesen viselkedik. - birizgálja immáron a hajam. Hirtelen megdobbant a szívem. Jongup közelsége miatt lenne?
- Tudod van egy lány ... - majd hirtelen félbe szakad mondandója.
- YooRimmal elmegyünk boltba tejet venni! - ragadja meg Zelo a csuklómat hátulról és elhúz.
- Mi? Várj Zelo én ... - habogok ijedtemben.
- Siess mert bezár a bolt! - lökdös a cipőm felé. Kénytelen vagyok felvenni. De nem akarok vele sehova se menni. Nem akarok vele kettesben lenni.

Lassan sétálunk egymás mellett. Egy szót sem szóltunk eddig egymáshoz. Már több boltot is elhagytunk és nem értem miért nem mentünk be, de nem mertem rá kérdezni. Nem mertem megszólalni. Nem mertem rá nézni. Levegőt alig mertem venni. Még csak egyenesen sem mertem fordítani a fejem folyton a másik irányba néztem, hogy még véletlenül se ütközzön vele a tekintetem. Meguntam ezt az utálatos nézést. Nem is figyeltem előre.
- YooRim menny arrébb. - szólal fel hangosan Zelo amitől összerezzentem, és leblokkoltam. Nem fér el mellettem az utcán, hogy arrébb akar taszítani?
- Vigyázz már! - ránt magához kezemnél fogva. Már épp rá akartam ordítani, hogy mi a francot ráncigál mikor megláttam a tőlem pár centire elsuhanó motorost. Ha nem húz el akkor elütött volna.
- Figyelj már oda! - kiabál rám majd szorít kezemen. Fel szisszenek a fájdalomtól. Nem akarok itt lenni haza akarok menni, had ne kelljen már vele lennem.
- Bo...bocsánat. - szemem ismét megtelik könnyekkel. Elereszti kezem óvatosan. Sóhajt egyet amire én már rendesen sírok.
- Ne haragudj. Ne sírj..lécci. - vakarja fejét. Ezt a hangnemet még nem halottam tőle. Soha nem szólt így hozzám még.
- Hogyne sírnék, mikor ennyire gyűlölsz? - ordítok rá és hátat fordítok neki sietve. Utánam kiabál de nem érdekelt. El rohantam. A legközelebbi padra leültem amit találtam. Már vagy 10 perce ott bőgök mint egy öt éves.
- Tessék. - találom szembe magam egy doboz kólával. Fel szegezem ki sírt képem, és Zelo néz rám vissza.
- Nem kell! - fordítom el fejem durcásan.
- Mi??? Vedd már el! Ne menjen már kárba a pénzem! - hökken fel mérgesen.
- Chhh. - kapom ki kezéből a dobozt. Le ül mellém a padra. Én óvatosan kicsit arrébb csusszanok, ami ő azonnal észre vesz.
- Nem bontod ki? - mutat a colára amit szorongatok. Nem tudok most inni. Szúr a mellkasom a fájdalomtól amit ő idézett elő. Újra sírni kezdek.
- Ne sírj már! - csap a padra. Mostanra már az ideg irányít.
- Kussolj! Az egész miattad van! - pattanok fel és szembe állok vele.
- Haza megyek. Nem akarok veled lenni. Elég ha otthon utálsz látványosan. - futnék el ismét de megragadja csuklóm.
- Nem utállak! Fogalmad sincs miről van szó YooRim! - húz vissza.
- Akkor meg oszd meg velem, tudod nem vagyok gondolat olvasó. - próbálom kivenni kezem szorításából de nem enged. Érzem ahogy dörzsölődik bőröm annyira erősen fogja. Ideges.
- Nem....nem...tudom. - dadog össze vissza. Nyelek egy hatalmasat, és hatalmas rántással de ki kapom végre csuklóm kezéből.
- Mér unom. Nagyon unom Zelo. Tégy ahogy akarsz. Nem érdekel. - vonok vállat és meg indulok.
- Shinyeong.... - mondja halkan mikor elmegyek mellette. Meg állok. Shinyeong? Mi lehet vele? - Miattad nincs itt. Most vele kéne laknom nem veled.
- Hogyan? - lépek oda hozzá.
- Emlékszel arra amikor azt mondták tánc párbajt kell vívnod? - kérdezi tőlem, kissé nyugodtabban.
- Ühm. - bólintok.
- Ellene vívtad a párbajt. Ő vesztette el, és ő nem fog be kerülni a bandába. Helyette mész te. - mondja teljesen lenézően. Bár tudnám mire fel. Az lehet, hogy Shinyeongot látta táncolni de engem nem. Hogy tud valaki így ítélkezni? Oké, hogy barátok de ez azért túlzás.
- Láttál már egyáltalán táncolni? - szegezem felé dühös kérdésem hasonló hangnemben mint előbb ő. - Ismersz egyáltalán? Beszélgettünk mát valaha? Hogy mersz ennyire elítélni? Azért mert ő nem került be ne engem hibáztass.
- Ezt te nem érted. Évek óta ismerjük egymást. - fordul el tekintetem elől. De...azt hiszem már mindent értek. Így kicsit más a helyzet viszont a mérge így is szánalmas.
- Szóval ez a bajod. - teszem keresztbe a kezem.
- Mire gondolsz? - köszörüli meg a torkát.
- Tetszik neked Shinyeong. - szeme kitágul. Hirtelen akart volna ellenkezni de tudja, hogy felesleges.
- Olyan más lenne minden. Nem így akartam. Tudom, hogy féreg vagyok veled, de elönt a düh ha arra gondolok ő lenne a szomszéd szobában nem ... te. - dörzsöli meg fejét. Hát ezen könnyen változtathatunk. Nem én kértem, hogy költözzek be.
- Ha csak ennyi lenne, akkor ne aggódj nem kell sokáig elviselned a jelenlétem. Gondoskodom róla. - ezzel a mondattal véget vettetem a beszélgetésnek. Otthagytam.

Haza értemkor a többiek szinte a nyakamba ugrottak. Aggódtak, hisz sokáig elvoltunk. Ki sírt szemmel mentem haza. Erőm se volt letörölni.
- Mi történt YooRim? - törli meg arcom Youngjae pulcsija szélével.
- Elmegyek. - közlöm hét hüppögés között. Így lesz a legjobb.
- Mégis hova mennél ilyen későn? - nevet fel Himchan. De én nem így értettem.
- Holnap felhívom az igazgatót és közlöm vele, hogy kiköltözök. - ezen gondolkoztam egész végig míg sétáltam egyedül ide fele.
- Zelo miatt? - kérdez rá rögtön Jongup a lényegre. Én csak bólintok.
- Meg értem az érzéseit. Legalábbis próbálom. De ez így nem mehet tovább. Nem tudom elviselni, hogy úgy bánjon velem mint egy kutyával, csak mert jobbnak bizonyultam Shinyeongnál. Ő még csak egy éve jár talán hozzánk. Én már három éve azért küszködöm, hogy felfedezzenek. Annyi munkát fektettem belé. - sóhajtok egy nagyot és körbe nézek az előttem álló hat fiún.
- Viszont erről Zelo semmit se tud. - közli velem Bang.
- Most már felesleg is megtudnia. Többet nem zavarok bele az életébe. - pityergek. Lassan be vonulok a szobámba. Talán a mai nap az utolsó, hogy itt aludhatok. Sajnálom. Nagyon sajnálom. Életem egyik fény pontja lett volna az itt töltött idő de ez helyett csak egy fekete lyuk keletkezett a szívemben. Egész este sírtam. Halottam ahogy Zelo megjött és azt is mikor a fiukkal beszélt. A szavaikat nem értettem tisztán de nem is akartam és nem is figyeltem oda. Nem kiabáltak vagy hasonló. Gondolom mind bele mentek az ötletembe. Jobb így. Valóban jobb így. Beszélek Shinyeonggal, hogy költözzön be. Pár napot adok nekik és Zeloval úgyis össze jönnek. Már csak egyet nem értek.
Miért nem a kiköltözés fáj a legjobban? Miért az tesz padlóra, hogy Zelo így vélekedik rólam? Miért szúr az a gondolat, hogy barátnője lesz? Miért?

about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.