aboutchatlinksarchives


2012. július 31., kedd
Hate you?4# @ 14:50

Egész nap ki se mozdultam a szobámból. Azon vacilláltam mikor hívjam fel az ügynökséget, hogy beszédem van az igazgatóval, de nem jutottam semmire se. Még enni se ettem. Ki megyek keresni valami kaját.
- Ahh... épp most akartam bevinni neked a vacsorád. - ütközök bele Youngjae-ba az ajtó előtt. A tálca a kezében fel van pakolva kajával.
- Én meg épp most akartam kimenni enni. - veszem el mosolyogva a tálcát.
- Nem jössz ki? Együnk együtt. - súgja oda nekem halkan, majd fejével a konyha felé bök, ahol a többiek épp terítenek.
- De szívesen. Persze ha nem gond. - szólok utána, mivel ő megindult a fiúk felé.
- Nem biztos, hogy oda férsz. - jön ki Zelo a fürdőből, elhaladva mellettem. Mi az hogy nem férek oda? Hülye bunkó. Csak azért is ott eszek.
- Zelo! - szól rá Himchan.
- Csak vicceltem hyung. - nyúl a hűtő felé vállát vonogatva.
- Ne foglalkozz vele YooRim. Ülj mellém. - húz oda Jongup a mellette lévő székhez és leültet.
- Vacsi után úgyis felhívom az igazgatót, szóval nem zavar. - jegyzem meg teljes nyugodtsággal, ami a fiúkról nem mondható el. Mind a hatan azon nyomban rám vetették szúrós tekintetüket. - Mi az? - nézek végig rajtuk.
- Beszélnünk kell YooRim. - ül le mindenki egyesével az asztalhoz.
- Ez már most rosszul kezdődik. - nevetek fel. Egyedül csak Zelo kuncog a viccemen de azt se sokáig, Daehyun öldalba löki.
- Most tényleg el szeretnél menni? - szegezi rám apáskodó tekintetét Bang. Sóhajtok egyet.
- Nem. Persze, hogy nem szeretnék. De nem maradok itt. - biccentem le fejem. - Nekem erre nincs szükségem.
- Maradj még egy hétig. És ha ugyanaz marad a véleményed, nem erőltetünk semmit. De tudd. Egyikünk sem akarja, hogy átrakjanak másik bandához. - mosolyog rám szerényen.
- Egyikőtök sem? Ebben nem vagyok olyan biztos. - mindenki azonnal levágta kiről van szó, ahogy rá néztem Zelora. Pár másodpercig farkas szemet néztünk vártam hozzá-e szól valamit de nem tette. Csak nézett.
- Hagyjuk inkább. - majd felálltam az asztaltól sértődötten.
- Megérthetnéd a helyzetem. - mondta Zelo halkan.
- Én megértem Zelo. Teljes mértékben. De téged mi jogosít fel arra, hogy így viselkedj velem? - fordulok vissza mérgemben.
- Oh oh oh ez jó lesz. Hozzon valaki pop corn-t. - fordult felénk Himchan, mire mindannyian elnevettük magunkat, de én hamar visszatértem a "haragszom" arcpózomba.
- Semmi. Tudom jól. Épp ezért érts meg és adj időt. Egy hét. Egy hetet kérek. Ha nem is miattam de a többiek igazán megérdemlik, hogy itt maradj. - jön kicsivel közelebb felém. Viszont egyre jobban feldühít, hogy nem érti mit akarok a tudtára hozni.
- Tényleg ennyire nem érted? Feleslegesen maradok és várom a változást, ha abban a tudatban alszom el este, hogy te ki nem állhatsz. - emelem fel most már a hangom.
- Mikor mondtam én olyat, hogy ki nem állhatlak te bolond? - fokozza ő is saját hangerejét.
- Ha ki nem is mondtad szó szerint, de virított rólad! Engem ne bolondozz te ló! - dobbantok egyet a földre.
- L...ló? - pislog Zelo előttem.
- Én ezt nem bírom. Jobb mint a mozi. - törli meg nevetéstől könnyes szemét Daehyun.
- Miért pont ló? - kérdez vissza Jongup nevetve.
- Hát mert olyan magas és hosszúak a végtagjai. - legyezem kezem Zelo előtt, aki még mindig le van sokkolva.
- Ha én ló vagyok akkor te egy nyúl. Azok látszatra aranyosak de mégis megharapják az ujjad ha közelebb kerülsz hozzájuk. - teszi derekára kezét nagyképűen.
- Hülye ló! - ordítok rá.
- Csúnya nyuszi! - kiabál vissza.
- Mi az hogy csúnya? Megüsselek??? - háborodva közelítek felé.
- Na gyere! - tárja ki kezét.
- Elég volt! - huppan be elém Jongup és visszafogja kezeim. - Olyan jól kijöhetnétek pedig. Annyira hasonlítotok. - néz egyszer rám, egyszer Zelora.
- Én erre nem hasonlítok! - mondjuk egyszerre mind a ketten.
- Most már jöjjön a lényeg. - fordul felém Jongup. - Maradj itt. Adj egy hetet. Kérlek szépen.
- Legyen. - fújom ki a levegőt. - De van egy feltételem!
- Bármi amit csak akarsz. - huppan fel Youngjae is.
- Ezentúl minden reggel én keltem Zelo-t. - közlöm követelésem gonosz vigyorral az arcomon.
- Nem! - vágja rá Zelo.
- Megbeszéltük YooRim. - ölel át Jongup. Annyira hozzá bújok amennyire csak tudok.
- Chh. - hallom Zelo nem tetsző hangját. Jongup válla fölött kinyújtom rá a nyelvem, amit ő ugyanúgy megtett rám. Na várjál csak.... ezentúl megkeserítem a reggeleid.

- Hé, te ló! Keljél. Öt óra! - rugdosom meg Zelot, hajnalban. Este direkt korán elaludtam, hogy reggel én is feltudjak kelni. Tudtam, hogy nehéz menet lesz mindig felkelteni de minden napra kitaláltam valamit. Mai nap a gonosz-undok nap.
- Még öt perc... öt perc. - nyűszög.
- Biztos, hogy nem. Kelj fel most! - piszkálom fejét.
- Nem akarok felkelni. - húzza magára plédjét.
- Ezt a szöveget már halottam. Ha nem kelsz fel kiráncigállak. - rántom ki feje alól a párnát.
- Sok sikert. - nem különösebben hatotta meg a fenyegetésem, de hát ő akarta.
- Idegesítő vagy. - megragadom kezét és elkezdem ráncigálni. Kicsit megmozdítottam de meg is állt a tudományom. Meg fogtam másik kezét is és úgy próbáltam húzni. De...nem..nem jött össze.
- Ahhh... nehezebb vagy mint aminek látszol te gebe. - ülök le a földre kifulladva.
- Te meg gyengébb. - fordul felém, viszont még mindig fekszik de szemeit kinyitotta már.
- Majd meglátjuk ki a gyenge. - ezzel megragadom derekát és úgy kezdem el húzni.
- Hát még mindig te. - neveti ki, sikertelen próbálkozásaimat.
- Esküszöm ha nem kelsz fel én...én.. megharaplak. - török ki hisztiben.
- Úgyse lennél képes rá YooRim. - majd befordul a fal felé. Húzza még az agyam. Utálom ha valaki ezt mondja nekem. Ilyenkor csak elszántabb vagyok.
- Ha megcsinálom akkor fel kell kelned! - csapok a hátára kicsit.
- Akkor megígérem, hogy fel fogok. De ez úgysem fog megtörténni, hagyj aludni legalább nyolcig. - nevet önelégülten ki megint.
- Rossz emberrel kezdtél. - oda hajoltam nyakához, vártam egy pillanatot. Kinyitotta a szemét de nem mozdult el. Arca mosolyra húzódott mikor látta, hogy megtorpantam. Ez csak még jobban felhergelt. Azt hiszi nem fogom megtenni.
- Utállak. - súgtam fülébe majd bele haraptam nyakába. Bőre forró volt égette ajkam. Fogaim nem mélyesztettem belé, még a végén azt hiszi vámpír vagyok amilyen barom, így végül is nem hívhatjuk harapásnak. Azt viszont jóleső érzéssel vettem, hogy felnyögött. Csak közben rájöttem, hogy nem tudom vissza fogni magam. Szívtam egyet bőrén, majd megnyaltam. Eközben ő kezemhez kapott, de nem hogy elrántson magától. Az okát én magam sem tudom. Vagy két percig csüngtem a nyakán mikor észbe kaptam, hogy le kéne állítanom magam.
- Ez...tetszett. - ült fel az ágyán kissé piros arccal, vigyorogva. Az enyémnél tuti nem lehetett pirosabb.
- Megegyeztünk. Kelj fel most már. - azzal kivonultam a szobából és a sajátom felé vettem az irányt majd gyors becsaptam magam mögött az ajtót. Neki dőltem a falnak és szépen lassan háttal lecsusszantam a földig.
- Mi a franc volt ez? - intézem magamhoz a kérdést. Csak annyi gond volt vele, hogy választ már nem tudtam adni.

Próba után rögtön haza indultunk, de az előszobában jöttünk rá, hogy be kellet volna vásárolnunk a vacsihoz, hisz üres a hűtő. Senki nem akart vissza menni, mind nagyon fáradtak voltak, de én felajánlottam, hogy bevásárolok.
- Majd én hozok fel gyors pár cuccot fiúk, ti csak pihenjetek. - veszem vissza cipőm.
- Ilyen későn nem lenne jó ha egyedül mászkálnál YooRim. - gugol le elém Youngjae.
- Majd Zelo elkíséri. - fogja meg vállát Himchan.
- Mi??? - kérdezünk vissza egyszerre ismét.
- Elképesztőek vagytok. - nevet fel.
- Nem kell, hogy elkísérjen. Nagyobb biztonságban érzem magam ha itthon marad. - mutatok a maknae-ra.
- Ezt épp te mondod nekem? A ma reggeli után? - löki el kezem. Számhoz kapok.
- Miért....mi történt? - ugrik oda Jongup ledöbbent fejjel.
- SEMMI! Gyere mennyünk inkább. - ragadom meg kezét és magam után húzom. A többiek nem tudhatják meg mait. Annyira ciki lenne.
- Nem akarod, hogy megtudják ugye? - szólal meg Zelo elsőként, mikor leértünk az utcára.
- Nem. - közlöm egyhangúan. - Könyörgöm mond, hogy még nem mondtad el nekik. - torpanok meg.
- Hupsz. - vakarja meg fejét. Ne, ez nem lehet. Itt helyben elásom magam. - Látnod kéne az arcod. - visít ki. - Ne aggódj. Nem mondtam senkinek semmit. - simogatja meg fejem majd tovább indul a bolt felé.
- Bunkó! Már mondtam, hogy ne szórakozz velem. - ütőgélem hátát. Hirtelen megáll és fejem bele ütközik hátába.
- Ez fájt. Mi bajod? - kukucskálok ki háta mögül.
- Ez az a hely ahol elfutottál előlem. - néz maga elé keservesen. Tényleg ez az. De ezt most miért mondja?
- Igaz. Még több rossz emlék. - sóhajtok. Direkt dörgölöm mindig az orra alá a felém irányuló utálatát. Bár úgy érzem ez az utóbbi időben megcsökkent.
- Tudod YooRim... én aznap este felhívtam Shinyeongot. - pördül meg, és a több mint 183 centije szembe áll velem. - Elmesélte, hogy találkozott veled és mennyire csalódott. Jó értelemben. Ő sem bírt, hisz miatta nem került be, de azt mondta soha nem találkozott még ilyen tehetséges és kedves lánnyal mint te. Félre ismert. Én is. - végig szemembe néz. Keserűség tükröződik vissza belőle. Nevezhetném megbánásnak is.
- Zelo ezt most miért mondod nekem? - harapok számba.
- Mert tudnod kell. Figyelj még. Elmeséltem neki, hogy én mennyire kimutatóm feléd utálatom. Ekkor a telefonban azonnal lekiabált és utasított, hogy fejezzem be. Próbáljak össze barátkozni veled. Ismerjelek meg jobban. - bújik bele nyakán lévő sáljába.
- Szóval... csupán azért vagy velem rendesebb mert a barátnőd azt mondta? - érzem, hogy elönt a düh és a fájdalom. Szúró érzés van a szívemben.
- Az elején még így volt. De a tegnapi és a mai után, valahogy meggyőztem saját magam arról, hogy szívesen vagyok a közeledben. - emeli fel fejét és pislog rám. Annyira aranyos.
- Neked pedig tudnod kell, hogy én nem így akartam veled kezdeni. Életem egyik legrosszabb élménye volt.
- Én csak... - próbál mentegetőzni de mutató ujjam szájára helyezem, hogy elhallgattassam. - Van egy heted, hogy kitöröld ezeket a ronda emlékeket. - veszem le ujjam már szájáról. - Mennyünk most már, bezár a bolt a fiúk meg éhen halnak miattad, annyit beszélsz folyton. - veszem az irányt a legközelebbi sarki kisbolt felé.
- Még hogy én? Te tartasz fel folyton engem. - lépdel mellém.
- Ugye nem felejtetted el, hogy holnap is én keltelek Junhoong? - nevetek fel gúnyosan, mire ő csak elhúzza a száját.
- Lehet, hogy nem bánom ha olyan lesz mint a mai. - lök oldalba. Ez...csúnya volt. Tudja, hogy zavarba hozz ezzel még is mindig szóvá teszi.
- Hülye ló! - ütök bele vállába, mire ő csak felnevet.
- Jaj még valami. Shinyeong nem a barátnőm és nem is lesz. - komorodik el a hangja. Rá pillantok és ő is rám.
Kénytelen voltam elfordítani fejem, hisz nem láthatta az arcomon... hogy...mennyire örülök ennek a kijelentésének. 

Címkék:


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.