aboutchatlinksarchives


2012. november 2., péntek
Hate you? #9/2 @ 11:05


- Mire készülsz? Elég már. Még valaki meglát! - suttogok,hisz tudom, hogy a falak vékonyak és bármit át lehet hallani.
- Nincs itt senki már YooRim. - cipzározza le a felsőm, a már teljesen rám mászott Zelo. Tudom mire készül még is meg vagyok ijedve. Nem arról van szó, hogy nem akarom, csupán nem állok még készen rá.
- Zelo..fejezd ..be .. nagyon vad vagy. - nyüszögök miközben dekoltázsom szipolyozza. Miért kell ezt itt és most? Ilyen hirtelen?
- Szeretlek. - mondja egy csók kíséretében. Annyira váratlanul ért mindez, hogy még a szememet is elfejetettem becsukni. Megadtam magam. Innentől fogva azt csinál velem amit csak akar. Teljes boldogság öntött el. Miután észre vette, hogy megkönnyebbültem elkezdett vetkőztetni. Először felsőm, majd trikóm ráncigálta le rólam, míg csak egy melltartóban díszelgett felső testem. Én sem hagytam annyiban őt. Rövid ujjúját egy mozdulattal lekaptam, és csodálatos izmos mellkasát kezdtem el közelebbről tanulmányozni. Míg ő melleimmel volt elfoglalva, addig én oldalát simogattam, tapogattam végig. Ahogy rám terpeszkedett bordái ezáltal kidudorodtak kissé. Viszont nem hagyott bámészkodni elkezdte a nadrágomat leszedni. Mikor sikerült neki, és észbe kaptam, hogy Zelo előtt csak egy száll bugyiban és melltartóban vagyok, megrezzentem, hiába az édes szavak. Hosszú kezeivel végig simított fenekem és combomon. Az utóbbira amúgy is rettentő érzékeny vagyok, így ösztönösen elhúztam magam, már amennyire tudtam, azon a "beteg ágyon".
- Mi a baj? - néz szemembe a felettem tornyosuló fiú.
- S..semmi. - nyelek egyet. Nem akarom megbántani így hagyom magam, de érzem, hogy ez nekem nem fog menni.
- Bocsáss meg. - hajtja fejét mellkasomra. - Gondoltam, hogy félni fogsz, én mégse akartam leállni. - a vad pasiból átváltott szende kisfiúra. Annyira édes. - Elvesztettem a fejem.
- Ne érts félre Zelo. Nem tőled félek, csupán... érzem, hogy ennek nem így, és nem most kell megtörténnie. -  karolom át. A bizalmam hatalmasra nőtt immáron vele szemben. Észre vette, a láthatatlant.
- Legközelebb romantikusabb leszek! De akkor ígérd meg, hogy nem hagyjuk abba. - pattan fel és adja rám pulcsiját ami nálam háromszor nagyobb, így mindent kellő képpen eltakar.
- Megígérem. - nyomok egy forró csókot ajkaira.

~ 3 nappal később ~:
- Tábor? Mégis milyen tábor? - fakad ki Daehyun a konyhában, arra a lapra amit az igazgató küldött.
- 2 napos csak. Ezt nem nevezném tábornak. - rakja helyre a dolgokat Bang. A lapon az állt, hogy a B.A.P-nek részt kell vennie egy tréning táboron a TS-en belül, a többi táncossal és dolgozóval egyetemben. A többiek TS-Family hétvégének hívják.
- Ez az első ilyen, hogy együtt megyünk erre a hétvégére nem, srácok? - pattog Youngjae. Talán ő van a legjobban felpörögve tőle.Jó dolognak hangzik, mindig is szerettem az ilyeneket.
- De, tényleg. Kíváncsi vagyok már én is. Úgy halottam nagyon szép a szállás, viszont a tréning része annál durvább. - magyarázza Jongup.
- Mit értesz ezen? - kérdezek vissza, hisz még csak hasonlós sem voltam azelőtt.
- Rengeteg edzést, erősítéseket, tornákat. Különböző tánc és ének tanárokkal. - magyarázza.
- Ennél több edzést? Lehetséges ez? - sóhajtok majd az asztalra rakom fejem. Azt hittem valami jó kis bulis hétvégének nézünk elébe.
- Erről jut eszembe. Zelo? - pattan fel Himchan székéből.
- Folytatják a táncot a koreográfussal. Továbbveszik. - válaszolom szomorúan.
Mindig elfejetem, hogy a többiek nincsenek tisztában mi van közöttem és Zelo között. Nem titkolózunk  hisz ők is tudják mi van, de nem kockáztathatunk semmit. Ezzel le is tudtuk a mi kis megbeszélésünket és mindenki vonult aludni. Nyugtalanul  feküdtem be az ágyba, hisz abban a tudatban voltam, hogy ő már megint nincs itthon.
Hajnali egyig fent voltam, félkómásan, mikor meghallottam, a zár nyitódását. Végre hazajött. Lassan, halkan kisettengetek az előszobába. Épp cipőjét veszi le, nekem háttal van így még csak meg se hallott. A fülhallgató természetesen a fülébe van. Így könnyű dolgom lesz.
- Jó estét. - kapom ki a fülest füléből majd átölelem amennyire csak tudom hátulról.
- Ahh - rezzen össze. Sikerült megijesztenem. - Halálra ijesztesz az éjszaka közepén!? - háborodik rám.
- Én kérek elnézést, legközelebb nem várlak meg! - eresztem is el durcásan, persze szórakozok.
- Jól van, jól van gyere ide. - húz vissza magához. Ismét, amennyire csak tudom magamhoz szorítom. Teste melege, édes illata mindig emlékeztet, hogy mennyire szerelmes is vagyok belé.
- Megyünk aludni? - kérdezem, még mindig ugyan úgy ölelve őt.
- Lefürdök és mehetünk. Addig te menjél csak, búj be az ágyamba. - ad egy puszit homlokomra, majd a fürdő felé veszi az irányt.
- A..tiedbe? - állítom meg.
- Szeretném ha velem aludnál. - fordítja el fejét mint egy ártatlan kiskutya. Felesleges ellenállnom.
- Várlak, szöszke. - simizem meg arcát. Bebújtam az ágyába, mint a jó kislányok szót fogadtam és vártam rá. Mindig is szerettem a szobáját, hisz annyira őt jelképezte. Főleg ha még rend is volt. Az ágyneműje is annyira jó illatú volt, hogy amennyire csak tudtam bele bújtam. Teljesen az ő illatát adja vissza. Ilyenkor érzem igazán, hogy egy pár vagyunk.
- Na, gyors voltam? - toppan be vizes hajjal.
- Nem eléggé. - válaszolom miközben lekapcsolja a villanyokat, majd befekszik mellém.
- Miért mindig te alszol belül? - helyezkedik el, morogva.
- Mert én vagyok a lány és ez így van rendjén. - nevetem el magam gyerekes kérdésén.
- Ez hol van megírva? - fordul felém.
- Ott a másik szobában. Mert ha tovább zsörtölődsz át is mehetek a sajátomba, és te egyedül is aludhatsz. - bújok el a takaró alá.
- Úgyis utánad mennék te bolond. - húzza le fejemről a paplant. Közelebb bújik hozzám egyik kezét pedig derekamra helyezi.
- Tudom. - adok egy jóéjt puszit szájára, majd fejemet mellkasára helyezem és egyik kezemmel én is átkarolom.


Eljött az az ironikusan várva várt nap. Mindenki összepakolta két napra való cókmókját és együtt leindultunk a kocsihoz. Valamilyen nagyobb területen lesz, egy nemrégiben felépített hotelben.
- Izgulsz picur? - sétál le velem a lépcsőn Bang.
- Ah oppa... nekem nincs jó előérzetem ezzel az egésszel kapcsolatban. - súgom oda neki.
- Meg kell, hogy mondjam... nekem sincs. Pedig én nem vagyok az a vészmadár típus mégis a B.A.P-vel mindig történik valami. De, számítsunk a legjobbra. Ugye? - tartja kezét felém egy pacsira, amit én egy magabiztos bólintás kíséretében adok neki. Hiába próbál oppa vigasztalni és én mutatom felszegett fejem neki, ez a keserű érzés akkor sem akar eltűnni. Nem Zeloban nem bízok, csupán a lánytól tartok.
Beültünk a kocsiba és beletelt egy két órába míg oda értünk. A helyet még csak távolról sem ismerem, de hazudnék ha azt mondanám nincs gyönyörű környéken.
- Annyira gyönyörű. - bök meg óvatosan a hirtelen mellettem álló szöszim.
- Igen, csodálatos. Sose láttam még ilyen szép tájat. - ámulok el a valóban hihetetlen kilátás előtt.
- Én rólad beszéltem. - súgja oda nekem mosolyogva.
- Kuss, idióta! - ütök óvatosan a hasába. Mind ketten nevetésben törünk ki. Tudjuk jól, hogy érdekes egy hétvége lesz ez.
- Jó reggelt Zelo! - vág közénk Shinyeong, engem szinte arrébb lökve.
- Jah, neked is. - kapja az egyhangú választ. Kis kuncogásom kíséri, amire Shinyeong már rám is méltatja vetni a tekintetét.
- Ah YooRim. Te hogy-hogy itt vagy? Nem is vettelek észre. - fordul felém karba tett kézzel. Azt hiszem a legelső dolgom lesz, hogy keresek valami szakadékot és belevetem ezt a nyomorékot, ha már most így kezdi.
- Miért ne lenne itt? Hiszen főtáncos. - veti oda neki Zelo,emlékeztetve a csajt, hogy ő nem az. Milyen édes, ahogy próbál megvédeni, de ha így folytatjuk nagy bajban leszünk.
- Jah tényleg. Na mindegy, ez nem fontos.- int le engem és vissza fordul Zelohoz. - Most mennem kell, ki kell pakolnom. Ha jól tudom egy szinten kaptunk szobát, szóval még látjuk egymást Zelo! - távozik integetve, hatalmas vigyorral a képén.
- Istenem ez a csaj... remélem felfelé a lépcsőn kitöri a nyakát. - borzolom meg idegesen a hajam, majd én is becipekedem a hotelbe.

- Itt vannak a szobabeosztások. - jön oda hozzánk Yongguk papírokkal a kezében.
- Mind egy szinten vagyunk. - állapítja meg Himchan. - Nézd csak! Mi egy szobában is vagyunk. - mutatja nagy vidáman Bangnek a papírt, aki viszonozza az örömét.
- Mi is együtt vagyunk Youngjae. - löki meg Daehyun haverját.
- Én egyedül leszek, ahogy látom. - bár a szobák két személyesek csupán, Zelo mégis egyedül lett beosztva. Én gondolom, valamelyik régi csapattársammal leszek, ezért nem is nézem a fiúk beosztását.
- Jongup, te? Kivel vagy? - kérdezi tőle Youngjae, hisz a szokásosnál is csendesebb.
- Veled. - szegezi tekintetét rám.
- Mi??? - kapjuk fel fejünket egyszerre Zeloval.
- Mutasd a papírod. - kapja ki kezéből Zelo. És tényleg az én nevem van Jonguppé mellett. Mit ne mondjak meglepődtem. Bár engem nem zavar, hisz nagyon jóban vagyunk. Azóta az eset óta, sem romlott meg a baráti kapcsolatunk, sőt javult.
- Cseréljünk Jongup! - vált könyörgő üzemmódba a maknae.
- Zelo! - kiabálok rá, bunkó megszólalása miatt.
- Nem lehet szobát cserélni te ütődött. - koppintja fejbe Bang. - Egymással szemben vagytok, most ez miatt nehogy elkezdj nekem hisztizni.
- Érdekesen lett megszervezve ez. Úgy lenne logikus ha Zelo és Jongup lenne együtt, velük szemben egyedül pedig YooRim. - okoskodik Youngjae, bár teljesen igaza van.
- Látom ti is megkaptátok a szobaelrendezés tervét. - pattan elö Shinyeong a semmiből. - A nagynéném itt az igazgató helyettes, így segítettem neki a beosztásban. Remélem mindenkinek megfelel a szobája, és szobatársa. - pillant körbe rajtunk. A srácokkal egymásra néztünk és mindenkinek azonnal leesett, hogy mi is folyik itt.
- Nekem lenne né.. - reklamálna Zelo de a leader betapasztja száját kezeivel.
- Igen, minden tökéletes, igaz YooRim? - mosolyog rám, erőltetve Bang. Vettem a célzást. Nem fogjuk megadni ennek a kis fruskának az örömet, hogy röhöghessen a markában.
- Ahogy mondod oppa. És ha most megbocsájtasz, megyünk kipakolni. - haladok el mellette, a többiekkel együtt.
- Még annyi lenne, hogy ha kellenék, a szobám pontosan Zelo-é mellett van! Szóval hozzám szaladj először jó? - simít végig Shinyeong Zelo kezén, mind ezt az orrom előtt. Megölöm. Esküszöm, hogy megölöm. Már épp indulnék felé mikor Jongup megfogja csuklom és vissza húz.
- Csak gyere. Tudom mire gondolsz, de nem tenne jót a leendő hírnevednek, ha lecsuknának gyilkosság miatt nem? - mosolyog rám, az én kis megmentőm.
- Már most utálom ezt a hétvégét. - motyogok az orrom alatt.


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.