aboutchatlinksarchives


2012. október 8., hétfő
Hate you? #8 @ 13:31


- 10 perc szünet aztán előröl nézzük! - kiabál a koreográfus.
- Ah! Ezt már nem bírom. Vizet! - haldoklik Himchan. Végül is megértem. Már két órája folyamatosan megy a próba nekik is és nekem is. Az utolsó órákban folytatjuk majd azt a táncot amit csak Zeloval fogok előadni. Hip-hop szám lesz. Kemény és izzasztó. Ahogy ilyenkor mondani szokták, olyan odabaszós tánc. Rohadt jó, én imádom. Teljesen az én stílusom. Maga a koreográfia úgy fog kinézni, hogy először én kezdem majd Zelo valami nagy abracadabrával belibben mellém a színpadra és onnantól már közös rész van, majd jön Zelo szoloja és utána együtt fejezzük be. Míg én azt hittem, hogy együtt fogjuk venni a táncot, eddig még egyszer sem próbáltuk el közösen. Sőt..otthon is alig találkozok vele, hisz pont egymás után vagyunk az edzőteremben és van, hogy máshol. Most például ő megint nincs itt, mert az ő részét kezdték el. Az enyém a fiuk után jön. Legalábbis az edző ezt ígérte.

- Zelo hol van megint? - kérdezi tőlem Youngjae mikor oda mentem hozzájuk.
- Hát szerintem gyakorol a másik teremben. - válaszolok egy sóhajjal a végén.
- Hiányzik mi? - mosolyog rám Himchan az izzadt fejével.
- Nem...mi..miből gondolod? - pirulok el. Persze, hogy hiányzik. Főleg, hogy azt se tudom tulajdonképpen mi van 'velünk'. Azóta a csók óta, pár mondatot ha beszélgettünk és azt se ilyenekről. A házban nem úgy viselkedik velem mintha a csaja lennék vagy hasonlók. Bár...nem is vagyok. Hisz nem kérdezett tőlem olyat hogy 'lennél a barátnőm YooRim?'. Ez a történtek után lehet, hogy bután hangzana, de szó se volt olyanról, hogy ...járunk.
- De ma már együtt próbáltok nem? - dől rá lábamra Daehyun fáradtan.
- Nem hiszem. Én ilyenről nem halottam. - milyen jó lenne...istenem!
- Nekünk azt mondta tegnap este mikor haza jött. Neked is akarta csak már aludtál, ez miatt meg nem akart felkelteni. - kezdi el piszkálni cipő fűzöm. Olyan mint egy kiscica. Daehyun hiába, hogy idősebb nálam de számomra az öcsi szerepet tölti be.
- Majd meglátjuk srácok. - tápászkodok fel a földről.
- YooRim! Gyere próbáljuk el a részed. - hív az edzőm.
- Megyek, megyek! - futok oda lelkesen.
- Mehet? - kérdezi miközben gyors nyújtok egyet kettőt és a fejemben átismétlem a mozdulatokat.
- Még egy pillanat.
- Most jut eszembe! Akartam kérdezni, hogy te láttad már Zelo részét? Vagy ő a tied? - fordul felém, miközben kezemet nyújtóztam.
- Nem sajnos. Én sem az övét és ő se az enyémet. Beszélni se beszéltem még vele a fellépésről. - fejezem be bemelegítésem.
- Na. Akkor majd ma! - kócolja meg hajam majd elindítja a zenét.
- Hogy mi??? - kérdezek vissza de mutogat hogy a zenétől nem hallja. Mindegy. Biztos csak viccelt. A táncra kell összpontosítanom.

- Jó lesz, jó lesz. De nem kell ennyire lent táncolnod. Igaz hogy hip-hop szám és ritka ha nyújtva van a térded, de Zelo magas. Erre figyelj oda. - mert ugye a hip-hopban szintezni kell a testnek, és 'alacsonyan' kell táncolni. Mivel én magas vagyok ezért mindig jobban be kellet guggolnom bizonyos részeknél mint a többieknek így hamar hozzászoktam, de hogy Zelo jóval magasabb nálam érdekes lesz.
- Menny ki inni aztán Zeloval folytatjuk. - utasít a koreográfus.
- O..oké. - kimegyek majd odavonszolom magam az automata felé. Hogy érti azt hogy "Zeloval folytatjuk?" Lehet végre találkozok és együtt táncolhatunk. De most Zelo is próbál. Nem hiszem hogy bejönne. Vagy mégis? El kéne lopózzak hozzá.
- Ahj....olyan idegesítő! - csapok rá az előttem lévő italgépre. - Hiányzik.... - venném ki hideg innivalómat, mikor valaki kezeivel betapassza hátulról szemeim.
- Az ilyen játékokat mindig is utáltam. - válaszolok morcosan, majd megfogom ismeretlenem kezét és lehúzom, közben pedig felé fordulok.
- Pedig romantikus akartam lenni, de elrontod itt a pillanatot. - nevet rám az én kék-szőke hajú hercegem.
- Zelo!! - ugrok a nyakába. Már napok óta hozzá se értem, beszélni se beszéltünk. Annyira jó megint érezni illatát, bőre melegét, közelségét.
- Mintha ezer éve nem láttalak volna már YooRim. - szorít magához.
- Egyet értek. Minden oké? Nagyon fáradtnak látszol. Meg kissé piros is vagy. - válunk szét és fogom meg arcát. - Te jó ég...tűz forró az arcod! Beteg vagy?
- Dehogyis. Csak próba van. Meg lesz is. Végre a közös részünket vesszük. - csillan fel szeme és végig simít egyet az arcomon.
- Olyan kíváncsi vagyok a te táncodra! Biztos rohadt jó lett. Alig várom, hogy lássam! - ugrálok ott előtte mint egy tipikus fan girl. De hát az is vagyok.
- Annyira aranyos vagy. Nagyon hiányoztál már. - fogja meg mind két kezével fenekem majd úgy tapaszt teljesen magához. Szívem mindjárt átszakítja mellkasom heves dobogásával.
- Te is nekem Zelo, de elfejeted hol vagyunk. - próbálom leállítani, hiszen mégiscsak a TS-ben flörtölünk egymással. Nem láthat meg senki.
- Ugyan már. Előbb majdnem betörted az automatát miattam. - húzódik szokásos gúnyos vigyor a képére.
- Te hülye égiló! - csapok mellkasára.
- Égiló? Ez az égimeszelőből és a lóból jött össze? - támasztja homlokát enyémnek.
- Pontosan! Ismersz már. - húzom már én is közelebb magamhoz még, ha ez lehetséges.
- Azóta a nap óta nem csináltunk ehhez hasonlót. - nyomok egy puszit az arcára. - Itt és most nem is fogunk! - nevetek sértődött képébe, majd kiszakítom magam kezei közül és befutok a terembe.
- Végre itt vagytok. Kezdjünk neki gyors aztán mehettek is haza - int az edző. Azonnal neki is láttunk a munkának.

- Én...azt..hittem...hamarabb ..végzünk. - liheg Zelo előttem.
- Hát...valahogy..énis.. - követem példáját. Úgy ki van már száradva a torkom, hogy csíp.
- Ügyesek voltatok gyerekek. Itt a kulcs zárjatok be lécci. Pápá! - suhan ki tanárunk oda dobva nekünk a kulcsot.
- De egy szemét. Ő még csak meg se izzadt. - háborodik fel a mozgásképtelennek tűnő fiú. Mind a ketten a földön fekszünk egymás mellett. Már csak mi maradtunk a többiek haza mentek. Ismét..
- Zelo. - szólalok meg halkan.
- Mondjad. - helyezkedik úgy hogy rám tudjon nézni.
- Fantasztikus vagy. - magam sem tudom, miért pont most és így, de ki kellet mondanom. Amit az előbb le művelt. Elképesztő. Az ilyenektől esek bele mindig jobban és jobban. Olyan mozdulatokat levágott a szemem előtt, hogy majdnem elsírtam magam.
- Valami hasonlót akartam én is neked mondani. Most láttalak először így mozogni. Mondták, hogy jó vagy és, hogy imádsz táncolni de ez... Még a végén több rajongód lesz neked mint nekem.
- Ugyan már. Nem nagy szám. - pirulok el majd átfordulok másik oldalamra, hogy ne lásson, csak a hátam.
- Engem teljesen elvarázsoltál. Le sem tudtam venni rólad a szemem. - bújik oda hozzám. Egyik kezét hasam eljött támasztja meg, fejét pedig nyakamba fúrja majd elkezdi puszilgatni azt.
- Zelo... kérlek ne kezd. Mennyünk haza. Fáradt vagy már nagyon, látom rajtad. - túrok bele hajába ami kissé vizes, mégis teljesen puha és csillogó.
- De végre kettesben vagyunk. Nem akarok haza menni a többiekhez. Veled akarok lenni. - teszi át egyik lábát is immáron rajtam. Ugyan az a helyzet mint azon a napon. De nem hagyhatom magam, mert még órákig itt leszünk és nem piheni ki magát. Mennünk kell.
- Én is de akkor sétáljunk haza együtt. Sötét van...senki nem lát. - bújok ki alóla és táskám felé veszem az irányt.
- Hát jó...- köhög egyet és ő is összeszedi a cuccát majd indulunk is.
- Be zársz te? - nyújtom felé a kulcsot.
- Ühü. - bólint és unottan elveszi.
- Most haragszol? - nézek rá de ő elfordul és bezárja a terem ajtót. - Ne durcizz már! - csikizem hát ha hatok rá, de semmi.
- Na mennyünk. Úgyis olyan FÁRADT vagyok. - gúnyolódik, még se nevetve. Eddig nem értettem miért emelte így ki a szót, de aztán rájöttem. Napok óta nem láttuk egymást rendesen, nem éreztük egymás melegét beszélni se beszéltünk. Amikor ő végre akart volna hozzám közeledni én ellöktem magamtól. Hiába nem rossz szándékkal. Az épületből kullogva sétáltam ki, egész végig mögötte voltam, síri csöndben.
- Fel kéne venned egy felsőt. Meg fogsz fázni. Így is mintha beteg lennél. - érem utol.
- Ezt pont te mondod aki rövid gatyába és rövid ujjúba van? - áll meg felháborodottan. Megijedtem mert megemelte a hangját és ő is meglepődött azon ahogy mondta.
- Kérlek ne legyél mérges. Ne érts félre én veled akarok lenni csupán tudom, hogy kimerült vagy és nem akarok nyűg lenni a számodra. - lábad könnybe a szemem.
- Ne dönts helyettem az érzelmeimben. - vágja oda. Számba haraptam és próbáltam vissza fojtani a sírást. Ami keserűen hatolt át belsőmön.
- Gyere. - ragadja meg csuklóm és bemegyünk az első lépcsőházba ami útba esett.
- Mit csinálsz? Minek jöttünk ide? - kérdezem még mindig elkenődött hangon.
- Itt nem látnak. Figyelj, tudom, hogy nekem akarsz jót YooRim, de szerinted én mit érzek most? Az a lány akire napok óta ki vagyok éhezve ellök magától azzal az indokkal, hogy ÉN vagyok a fáradt. Ha azt mondtad volna te vagy az akkor most nem hisztiznék, de így?? Ráadásul ez a lány olyan szinten megdobogtatja a szívem, hogy a hideg is kiráz tőle. A mai nap pedig táncolni is láttam, és úgy éreztem meg kell szereznem. - csap bele a falba fejem mellett.
- Ki..ki ez a lány? - kérdezem szipogva. Kitudja....lehet nem rám gondol.
- Anyád.. az..istenem. - fogja meg fejét, mire én felröhögök egy hatalmasat.
- Az előbb ...azt mondtad, ki vagy rám éhezve. Ezt, hogy érted? - nézek szemébe félve.
- Úgy ahogy gondolod. Akarlak. - kulcsolja át hosszú kezeivel ismét derekam.
- Azt hiszed csak te vagy elkábulva? Láttalak már táncolni, de ilyen testközelben még nem. Nem a magas fiúk az eseteim de te egészen más vagy, megváltoztatsz mindent. Az összes porcikádat magamévá akarom tudni. - simítok végig oldalán, amitől érzem, hogy megrezzen.
- Csakis a tiéd vagyok. - hajol közelebb, majd száját rátapasztja enyimre és alsó ajkam kezdi el ízlelgetni. Nem birok én sem magammal és azonnal átdugom nyelvem szájába. Zelo csókja annyira émelyítően finom ezek után a napok után, hogy nem akarom abba hagyni. Ezúttal mohon ízlelget ő is. Annyira telhetetlen, hogy teljesen neki nyom a falnak és férfiasságát is van alkalmam megérezni, hevességégben. Zavarba jöttem és összeszorítottam a szám, mitől ő nyomban elvette fejét.
- Haza akarok menni. - suttogom tűz forró fejemmel. Erre nem számítottam. Ettől valahogy sokkal férfiasabbnak érzem Zelot.
- Értettem. - nyitja ki előttem az ajtót. Még jó, hogy senki nem jött erre és, hogy ez egy csendes környék. Viszont rettentő hideg van. Közeledik a tél.
- Nagyon fázol? - csattan ki Zeloból a kérdés.
- Így talán kibírom. - kulcsolom össze kezeink és bújok hozzá.

Így sétáltunk haza felé Szöul utcáin az éjszaka közepén. Mint ahogy az, egy szerelmes párhoz illő.

Címkék:


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.