aboutchatlinksarchives


2012. december 9., vasárnap
Hate you? #13 @ 13:14


Mi történt? Miért omlott össze minden egyik pillanatról a másikra?
- YooRim! Nyisd ki! - dübög Zelo ajtóm előtt, amit alaposan magamra zártam. A földön ülve Jongup pulcsijába temetkezve bőgök. Válaszolni képtelen vagyok neki.
- Kérlek! Te is láttad, hogy be van rúgva... ne haragudj... gyere ki és beszéljük meg. - nyitogatja a kilincset de hiába. Nem. Nem megy. Nem tudok megszólalni, egyszerűen szétmarja a fájdalom a belsőmet. Igazságtalan lennék? Lehet. De csak mert szeretem. Megígérte nekem, hogy semmi ilyesmi nem lesz. De mégis megtörtént. Reszketek. Nem akarok kimenni Zelohoz, sem beszélni vele. Ugyan mit mondana.
- Engedj be vagy esküszöm betöröm!! - üt egy hatalmasat az ajtóba. Összerezzenek, hisz ilyen idegesnek még soha nem halottam.
- Csak...menny el....hagyjál békén. - válaszolok nagy nehezen vissza neki. Hangom halk volt de tudom, hogy ő hallotta.
- Rendben. Ahogy akarod. Békén hagylak de nem mozdulok el innen amíg nem jössz ki. - ül le a földre, hallom huppanását. Egyik felem kimenne hozzá és nyakába ugrana másik pedig itt bent bőgne magányosan. Mit tegyek? Mi a francra gondoljak egyáltalán. Ez nem féltékenység nem is idegesség se nem bűntudat. Ez az érzés a csalódottság lenne? Lehet. Azt hittem Zelo csak is az enyém de Shinyeong megijesztett és mutatott egy olyat amitől elhitetheti velem, hogy elveszi tőlem Zelo-t.
- YooRim? - szólít meg a kint szobrozó fiú keserű hangján.
- Tessék. - kissé én is lenyugodtam és annyit igazán meg érdemel, hogyha szól hozzám normális hangnemben, akkor reagáljak rá.
- Szeretlek. - a szívem is összeszorult. Szemeim ismét könnyben áznak. A legfájdalmasabb az egészben hogy várja a vissza válaszom de én mégse adom ezt meg neki Pedig fejemben már megvan a válasz: Én is téged...

Körülbelül fél négy lehet. Azóta egy mukkot sem mozdult. Én sem. Ott ülök az ajtónak dőlve, összekuporodva. Beülhettem volna az ágyba de nem. Nem akartam annyira távol lenni tőle. Halottam mikor Jongup kérlelte, hogy kelljen fel a földről de ő nem engedte magát. Azt mondta, hogy nem mozdul el innen amíg ki nem jövök. Gondolom mostanra már elaludt. Remélem nem fázott meg vagy valami. Hisz a folyosón ül. Kilesek. Lassan és minél halkabban nyitom ki az ajtót. Épp hogy annyira tudtam csak kinyitni amin kiférek mert Zelo valóban ott fekszik és elaludt. Számba haraptam. Annyira sajnálom. Felkeltsem? De ha felkeltem akkor minden kezdődik előröl. De nem hagyhatom csak így itt. Ahjj...mit tegyek..... Meg van! Szólok Jongupnak, keltse fel ő mikor én nem vagyok itt. Csak annyi a gond, hogy ő másik szobában van. Meg kell keresnem. Valahogy csak ki tudok lopózni. Nem nyitom meg jobban az ajtót mert akkor tuti felkel. Már épp hogy kint vagyok, csak egy kicsi kell. Az ajtót lassan vissza is csukom. Ránézek álmos és karikás szemeire. Legszívesebben odabújnék hozzá de a büszkeségem és makacsságom nem engedi. Pedig talán ő tényleg nem tehet semmiről. Óvatosan hátat fordítok neki.
- Állj. - ragadja meg hátulról a kezem. Szívem hatalmasat dobbant. Nagyon megijedtem.
- Zelo... - fordulok vissza felé.
- Hova mész? - kászálódik fel a földről de kezemet még mindig nagyon erősen szorítja.
- Engedj el... ez már fáj. - szisszenek fel, mire kicsit lazít szorításán.
- Miért nem vagy hajlandó meghallgatni? Az egész akkora félre értés. - húz közelebb kicsit magához de én közvetlen előtte megtorpanok amíg még van akart erőm. Nem hagyhatom neki magam. Bármennyire is akarnám.
- Tudom...vagyis... én csak. Fogalmam sincs mire gondoljak ezek után. - nézek mélyen szemébe.
- De hát Shinyeong volt az aki..
- Nem érdekel! - kiabálok rá. Kezemet is elengedte. Még én is meglepődtem magamon. - Ne vedd a szádra a nevét. - sóhajt egyet majd ismét kezem után nyúl. Rá akarnék kérdezni mégis mit csinál de azonnal beránt a szobába és magunkra zárja az ajtót.
- Zelo... - próbálok szóhoz jutni de neki taszít a falnak. Mind a két kezét fejem mellett támasztja meg.
- És akkor most még is mi lesz? Itt a vége? - vált ingerülté.
- Mégis mit vársz tőlem mit mondjak? Nézzek csak át felette mint ha mit sem láttam volna? Ha ezt tenném akkor az azt jelentené, hogy semmi érdemlegeset nem jelentesz a számomra! - ragadom meg felsőjét. Hangom kissé elcsuklott hisz ismét ki akar belőlem törni a sírás. Érzem szemeim újra megtelnek könnyeimmel ami már szinte csíp.
- Bocsáss meg.... tudom jól, hogy milyen súlya van annak ami történt... de... - nyel egyet. Ez neki is annyira fájdalmas mint nekem.
- De? - engedem el felsőjét nyugodtabban mint ahogy azt megragadtam az előbb.
- Nem akarlak elveszíteni. - csúszik le keze a falról és fejét vállamra helyezi. Arcát nyakamba temeti, teljesen rám nehezedik.
- Hé...nehéz vagy. - próbálnám megtartani a fiút, de nem megy és lassan a fal mentén háttal lecsúszok a földre, Zelo pedig előttem guggol.
- Adj egy esélyt. Helyre hozom. - öleli át másik kezével is nyakamat még mindig mélyen bele temetkezve. Nekem kezeim combomon pihennek, remegve.
- Úgy beszélsz mintha megcsaltál volna. - simogatom meg óvatosan szőke buksiját, amire ő azt felemeli és felém szegezi.
- Ilyenről szó sincs, YooRim én...
- Elég. - szakítom félbe. Rám pislog kettőt amire én végre képes vagyok rámosolyogni. - Elég lesz a magyarázkodásból. Láttam amit láttam, de a szívemre hallgatok, ami viszont érted dobog. - túrok bele pihe-puha hajába.
- Akkor...ez azt jelenti megbocsájtasz? - vándorol tenyere arcomhoz.
- Ez nem a te hibád volt beismerem. Nekem kéne bocsánatot kérnem. Borzasztó barátnő vagyok, de remélem elfogadsz így és megérted az érzéseim. Fájt az, hogy azt amit eddig magaménak hittem.... más könnyen elveheti. - hajtom le fejem.
- Hányszor kell még elmondjam? - emeli fel azonnal fejem és közelebb húzza sajátjához. - Mindenem a tiéd, senki más még csak a közeledbe sem érthet. Amit Shinyeong művelt még csak szájra puszinak sem nevezhető.
- Igazán? Akkor neked mi az igazi szájra puszi? - döntöm hátra a földön. Felé magasodok és óvatosan derekára ülök.
- Megmutatom, de az több lesz mint átlagos puszi. - érinti meg arcom és rögtön maga felé irányítja. Először mohón végig nyal alsó ajkamon majd azonnal meg is ízleli. Rendkívül vadon kóstolgat, ilyenkor mindig meglepődök mennyire ki tud fordulni magából miattam. Ahogy teljesen felé hajolók csókunk közben, ő kezeit először hátamon majd hasamon végezetül pedig fenekemen éli ki. Az utolsóba durván bele markol mégis annyira jól esik. De valamiért rossz érzés fogott el. Amint becsuktam a szemem elővillant az a pillanat mikor Shinyeong lekapta Zelot.
- Ah.. - szakadok el tőle. Le is szállok róla és leülök közvetlen mellé, háttal.
- Mi a baj? - karol át egyik kezével nyakam mentén.
- Nem megy ez így. - lököm le kezét majd felállok.
- Haragszol még mindig? - áll elém.
- Én...nem...hát nem érted? Megcsókollak és mégis az jut eszembe, hogy előttem Shinyeong szája volt ott. - hajtom le fejem.
- Akkor levágom a szám és növesztek neked egy másikat. - próbál jobb kedvre deríteni de ez most nem fog menni.
- Ne viccelődj ilyenkor. Mindegy, hagyjuk. Ma oppáéknál alszom.- indulok meg az ajtó felé ott hagyva Zelot.
- Ha azt mondod, hogy mindegy attól még nem fog megoldódni. Beszéljük már meg YooRim. - akadályozza meg, hogy kimenjek az ajtón. Lefogta a kilincset.
- Zelo nem azzal van a baj, hogy nem beszéltük meg. Hanem a tudat ami bennem van, hogy már nem csak én vagyok neked. Na...engedj ki. - venném le kezét az ajtóról de nem engedi. Rá nézek és arcán azonnal megláttam, hogy mérges lett.
- És akkor most én is hozzam fel Jongupot? - ragadja meg mind a két kezem.
- Mégis mi köze neki ehhez? - próbálok kiszabadulni szóritásából de nem sikerül.
- Az érzés ugyan az YooRim. - lépdel hátra amitől én is hátra fele veszem az irányt. Az ágyba ütköztem és mivel fogta a kezem rá is taszít lassan, közben egyre jobban közeledik felém. - El sem tudod képzelni mennyire utálom ha Jongup túlságosan közel van hozzád. Nem bírom elviselni de még is magamban tartom. Miattad!
- De az ...... - akarok szóhoz jutni de egyszerűen képtelenség. Zelo bár kezemet elengedte megfogta a felsőm és szabályosan letépte rólam. Igaz csak egy lenge rövid ujjú volt de rettentően megrémültem.
- Megijesztettelek? - dönt el az ágyon és felém hajol. Nem reagálok semmit kérdésére csak egyenesen a szemébe nézek. - Hogy bizonyítsam még a szerelmem? Ha tehetném minden percen téged csókolnálak, sokkal többet jelentesz számomra mint amit te gondolsz. Miért nem hiszel nekem? Te nem szeretsz engem? - kérdezi mind ezt kiskutya szemekkel. Nyeltem egy nagyot és keserű érzés fogott el. Igazságtalan vagyok és mellette bántom is Zelot.
- Ne kérdezz tőlem ilyet. - sírom el magam ismét. Annyira gonosz vagyok. Valahogy... be kell bizonyítanom neki, hogy mennyire szerelmes is vagyok belé.
- Hát jó. - készül leszállni rólam de visszafogom. Ha most elengedem talán soha többet nem jön hozzám vissza. Megragadom inge gallérját és nyomban magamhoz húzom, hogy megcsókolhassam. Amennyire csak tudom húzom magam felé, hogy minél jobban elmélyítsem csókunkat. Éreztem, ahogy bele mosolygott. A levegő vétel sem zavart, addig csókoltam amíg csak tudtam és ő is hasonlóan tett.
- Csak ennyit akartam. - fogja meg arcom majd nyakamba csókol és erősen ki is szívja. Halkan feljajdulok. Nekem sem kell több. Leráncigálom felsőjét majd az atlétát is amit visel, bár azt kicsi habozással hisz imádom ha ujjatlant visel. Ő közben farmerommal vacakolt.
- Minek van ennek három gombja? A felsőd könnyebben ment. - próbálja kigombolni még mindig.
- Zelo! - pöckölöm meg homlokát, hisz képes zavarba hozni ilyenekkel.
- Most mi van? Hogy elpirultál. - néz rám, mivel épp sikerült neki megoldania a problémáját.
- Igen? Akkor most én jövök. - simítom végig kezem felső testén majd szép lassan haladva lefele vándorol a kezem, és hirtelen bele markolok férfiasságába, amitől ő rögtön felnyög.
- Hát ... jó... akkor játszunk így. - lepattan az ágyról, megragad és azonnal felkap. Két lábammal átkulcsolom derekát kezeimmel pedig nyakát, ő pedig a fenekemnél tart meg. El kezdi csókolgatni a mellkasomat, amitől nekem jóleső sóhajok hagyják el a szám, majd rám néz. Értelmesen rá pislogok kettőt amire ő csak felnevet. Magamban megkérdeztem hogy most mi is van, de hangosan már nem sikerült kimondanom, hisz megcsókolt. Még véletlenül sem megszakítva a csókot tett vissza az ágyra és hámozta le rólam sikeren a nadrágom. Követtem példáját és végül én is leráncigáltam róla farmerját. Nem vacakolva már semmivel bugyimat is lehúzta, majd boxerét is és azonnal belém hatolt. Annyira durva volt, hogy szinte már fájt, de csókjaival betapasztotta számat. Ahogy elkezdett bennem mozogni elvesztettem minden felett az irányítást. Erős férfias mellkasát végig karmoltam, ő pedig nagyon erősen bele harapott nyakamba. De még sem érdekelt. Ez nem olyan fájdalom volt, mint amit Shinyeong okozott. Lezártam ezt a témát. Végérvényesen.

Olyan öt óra körül felijedtem valamire. Körbe néztem és megijedtem, hogy teljes sötétség van a szobában. Aztán beugrott ismét minden. Magam mellé pillantottam és megkönnyebbülten vettem észre, hogy a takaró alól kikandikál egy kis szöszi buksi. Teljesen hozzám volt bújva. Meg simogattam hidrogén szőke fejét adtam arcára egy puszit, majd felvettem egy nálam háromszor akkora felsőt és megindultam az ablak felé. Nem tudtam aludni, biztos a telihold az oka ami jelenleg mindent teljesen bevilágít. Magam mögé pillantottam. Zelora. Furcsa érzés fogott el amint alvó arcára pillantottam. Majd felnéztem az égre.
- Vajon most megerősödött a kapcsolatunk? - suttogtam magam elé halkan. Bambán néztem a hold irányába.
- Szerintem meg. - hallom magam mögül a hangot, majd két hosszú kéz karol át hátulról.
- Látod. Már meg sem ijedek tőled. - nyúlok Zelo arcához amit a vállamra helyezett.
- Akkor jó úton haladok. - szorít erősebben magához.
Amíg nem jött ide olyan sok minden járt a fejemben. Nem tudom felfogni még is, hogy csinálja ezt. A jelenlétével képes elvenni az eszem. Tudom, hogy szeret, most már biztosan, de olyan kíváncsi lennék ő mit gondol ilyenkor. Vagy mi érez. Azt amit én? Vagy valami egészen más érzést? Bár ne csak akkor mondaná
ki az érzéseit mikor ilyen dolgok történnek. De jelenleg ezel sem fogok törődni. Boldog vagyok.

Boldog vagyok Zeloval. Bármi történjék is. Ha ezt átvészeltük mást is át fogunk.

about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.