aboutchatlinksarchives


2012. november 30., péntek
Hate you? #12 @ 15:12




Mai nappal kezdetét veszi életem legszörnyűbb három napja. Megbeszéltem magammal, hogy moderálni fogom érzelmeim bármi is történjék, hisz nem árthatok Zelonak, neki ez nagyon fontos és ez a lényeg. A többi nem számít. Shinyeong egy nyomorult kis féreg, hogy ilyen eszközökkel próbálja magára vonni a figyelmet, hisz tudom jól hogyha szerelmes lenne Zeloba már rég megkaparintotta volna, még előttem. Valami más áll a háttérben, és én ki fogom deríteni, hogy véget vessek ennek a szánalmas kis sztorinak már. Aggódni valóban nem lenne okom, hisz bízom a barátomban és tudom nem fog semmi történni köztük. A baj csak az, hogy nekem azt is nehezemre esik elviselni ha a csaj a közelében van. Folyton győzködöm magam nem lesz semmi baj, minden helyre jön, csak három nap, nem fog történni semmi stb.. De ma már arra a pontra jutottam, mikor elgondolkoztam azon, miért akkor mondogatják az emberek, hogy nem lesz semmi baj mikor már megtörtént az a bizonyos baj?
- Min gondolkozol ennyire? - zökkentenek ki eszméimből.
- Rajtad. Ki máson járna a fejem? - ül le mellém Zelo a reggelizőben. Korán kijöttem nem tudtam aludni de ahogy látom ő se. Ilyenkor még nincs senki itt.
- Szomorú vagy? - húz magához és ölébe ültet.
- Inkább csak nyugtalan. Rosszat sejtek. - karolom át nyakát.
- Amit megígértem azt megígértem. Ez járjon a fejedben, ne más. Bár tudom, hogy úgy se tudsz kiverni a buksidból. - sóhajt egyet önelégült mosollyal az arcán.
- Ezer más dolog van amit szeretek, szóval ne bízd el magad Zelo! - nevetünk fel együtt.
- Jó reggelt. - köszön be valaki. Azonnal kipattanok öléből és úgy teszek mintha pakolásznék az asztalon.
- Ah.. jó reggelt Jung úr! - hajol meg illedelmesen Zelo Shinyeong apukájának. Ezt a szerencsétlenséget...pont neki kellett beállítani. Remélem nem látott semmit. - Jó reggelt uram. - hajolok meg én is.
- Hogy hogy ilyen korán fent vagytok fiatalok? - kérdezi kedvesen. Rettentő illedelmes és aranyos embernek találom. Nem érzem feszélyezve magam mellette és folyton mosolyog ami engem is erre késztet.
- Nem tudtunk aludni, aztán gondoltuk besegítünk a konyhán. - adja nevetséges válaszát Zelo. Nem hogy én de Jung úr is jót nevetett kijelentésén, hisz senki nincs itt akinek segítenünk kéne.
- Értem én, értem. Zelo ma elmegyünk vásárolni és körül nézni a városban. Velünk tartasz? - szegezi tekintetét Zelo felé.
- Megkérdezhetem, hogy hányan mennénk? - pislog párat értetlenül a szöszi fejével.
- Hát természetesen négyen. Mi ketten a feleségemmel és ti ketten Shinyeonggal. Lassan már mondhatom azt is, hogy te és a feleséged Shinyeong. - ütögeti meg Zelo vállát finoman. Nyeltem egy hatalmasat és olyan örömteli áll vigyort nyomtam a képemre amennyire csak erőmből telt. Muszáj volt hisz Jung úr éppen rám nézett. Mintha várta volna a reakciómat. Én ugyan így voltam Zeloval.
- Igazából...én ...nem is tudom uram. Nagyon sok dolgom lenne és ma még nem is beszéltem Shinyeonggal. Nagy gond lenne ha én most nem...
- De ma nincs edzés, szóval szerintem nyugodtan elmehetsz. - szakítom félbe a mellettem álló habogó fiút. Ijedten rám szegezi a tekintetét. Fogalmam sincs mire volt ez jó tőlem, de ha most vissza utasítja akkor már az elején fel fog tűnni, hogy valami nincs rendben.
- Pompás. Na és te? YooRim igaz? Nincs kedved jönni? - lép közelebb hozzám az úr.
- Nagyon köszönöm a meghívást, de nekem ma van edzésem, kettő is és nem hagyhatom ki. De önök érezzék jól magukat. - igaz fájnak szavaim de mosolyom ezúttal szívből jött. Milyen rendes dolog tőle, hogy engem is elhív, pedig nem is ismerjük egymást.
- Ha most megbocsájt akkor mi elmennénk. Van egy kis csapat megbeszélés. Majd akkor megyek megérdeklődöm a mai programunkat, rendben? - hajolunk meg, majd Zelo egy szó nélkül megragadja a csuklómat és vonszol ki magával.
- Nagyon örültem uram, szép napot! - integet még Jung úr után, aki nagy örömömre vissza integet. De Zelo annyira nem könnyíti meg a dolgom.
- Nem gondolod, hogy kicsit feltűnően viselkedsz? - szólalok meg miután tisztes távolságba értünk. Be vitt a fürdőszobába.
- Neked mégis mi bajod? - fordul felém miután m
magunkra zártuk az ajtót.
- Kicsit éhes vagyok most, hogy így kérded. - viccelem el a dolgot. Fél sikert arattam, viszont látom nem tetszik neki valami.
- Most komolyan. Nem akarok elmenni velük. Ott kell majd jó pofizzak Shinyeonggal, az helyett, hogy itt lennék veled, miközben ők nincsenek itt. - taszít neki a mögöttem lévő mosógépnek.
- Menny csak el. Elhiszem, hogy nem akarsz de ne kockáztass. Ha én nem halok bele akkor te se. Vegyél nekem valami szépet. - biztatom még mindig vicces kedvemben.
- Halljunk bele akkor együtt. Mint Rómeó és Júlia. - túr bele hajamba.
- Nézzenek oda. Te szoktál olvasni? Milyen jó kisfiú vagy. - kuncogok.
- Lehetek rossz kisfiú is ha akarod. - fogja meg derekam és felültet a mosógépre.
- Mennyire? - kulcsolom át lábammal derekát. Hasamban újra és újra megjelennek azok a bizonyos pillangók.
- Mocskosul rossz. - húzza fel a felsőm és nyúl alá. Kissé hideg kezétől felszisszenek.
- Bolond, ezt ne itt. - próbálom inkább ellökni magamtól, hisz mégiscsak egy fürdőben vagyunk.
- Ilyenkor már nem tudsz leállítani. Azóta a nap óta csak még jobban kívánlak mint eddig. Minden egyes porcikád, csak is az enyém. - veszi le felsőm. Óvatosan melleimbe puszil. Nem tudok meg állj-t parancsolni neki, pedig tudom nem szabadna ezt.
- Zelo.... hagyd.. abba. - igyekszem szavaimmal ellenkezni, viszont testem teljesen máshogy cselekszik, hagyja neki magát.
- Már késő. Akarlak itt és most. - nyalogatja mohon dekoltázsom, majd egyre feljebb jön. Először kulcscsontomat szántja végig szájával, majd nyakamat szívja ki.
- Miért nem tudok neked ellenállni? - fogom meg pofiját két kezemmel.
- Azért amiért én se neked. Ennél jobb választ...jelenleg nem vagyok hajlandó adni. - húz magához. Lábammal teljesen átkulcsolom derekánál, majd nyakába kapaszkodva, vesz le a mosógépről és csókol. Ilyet eddig még soha nem csináltunk. Csókja mint az édes méreg éget. Nyelvével magabiztosan kísérletezik számban. Fenekembe markol erősen. Ezúttal én nyúlok pólója alá és simítom végig kezem gyönyörű hátán. De aztán észbe kapok.
- Moderáld már magad. Elég lesz. - engedem el nagy nehezen.
- Ajj már... mindig félbe szakítasz. - biggyeszti le száját, mint egy kisgyerek.
- Majd este folytatjuk. - nyomok egy puszit arcára.

Mostanában hamar sötétedik, így az esték hosszabbnak tűnnek. Zeloék már elmentek jó pár órája. Nem unatkozom és nem is vagyok magányos hisz volt edzésem is ráadásul a személyzetnek is ott segítek ahol csak tudok, mivel rengeteg a munkájuk, ráadásul mind nagyon kedvesek velem. Közben a B.A.P többi tagja is azzal foglalta el magát próba után amivel csak akarta. Sokszor találkoztam velük és megbeszéltük, hogy együtt megyünk vacsorázni, majd mikor Zelo haza ér. De már lassan elmúlik nyolc is és még senki nem vacsizott.
- Te már megint szorgoskodsz? Pihenj egy kicsit inkább YooRim. - karolja át vállam Himchan a semmiből. Hátra pillantok és 4 szöszi fiú mosolyog vissza rám.
- Nem vagyok fáradt Himchi. Viszont ti most már egyetek. A konyha lassan bezár és nektek sem fognak ám kivételt tenni. - teszek eléjük tányérokat miután mind leültek az asztalhoz.
- Dehogynem! Rá vigyorgok a konyhás nénire és minden meg van oldva. Nekem nem lehet ellenállni. - jelenti ki Youngjae egy csöppet nagyképűen. Még jó hogy neki van mire.
- Ezt inkább ne kockáztassuk. - nevetek velük.
- És a maknae? Merre kóborol? - kérdi Bang miközben enni valót szed magának.
- Gondolom nektek is mesélte ezt a Shinyeong-os dolgot. Na, most épp ennek tesz eleget. Elment sétálni vele és a családjával. De már több órája, hogy nincsenek itt. - ülök le én is melléjük vacsorázni.
- Igen tudunk róla. Csak annyit nem értek, hogy akkor ők ketten hol vannak. Hisz Shinyeong szülei már visszajöttek találkoztunk velük az előbb. - tájékoztat Daehyun. Még a kanál is kiesett a kezemből.
- Hát... nem baj. Majd.. visszajönnek. - próbálom türtőztetni magam. Zelo azt mondta majd hívni fog, és ezt eddig még nem tette. Remélem nincs semmi baj.
- Meg keressük? - hajol közelebb hozzám Jongup. Látták rajtam, valami nincs rendben.
- Nem, dehogyis! Mire megvacsizunk biztos vissza jönnek. - mosolygok rájuk és teljesen jobb kedvem lett mikor mindannyian visszamosolyogtak rám. Viszont... egy nagyon fontos dologra rájöttem. A B.A.P-vel nem lehet normálisan étkezni. Ezek amit leműveltek. Most nem volt senki velünk egy étkezőben így szabadjára engedték magukat. Volt hogy lefröcsköltek levessel, Himchan nyitott szájjal evett, Daehyun folyton röhögött. Sikerült félig meddig elterelniük a gondolataimat, a nyugtalanságom ettől függetlenül megmaradt. Hol vagy már szöszim...

Fél kettő. Zelo...még...sehol....Mi a franc van. Hívtam már párszor de nem vette fel és zaklatni meg nem akarom. Össze vissza mozgolódok az ágyamban. Jongup párszor fel is ébredt rám, de olyan aranyos volt olyan éjfél körül elkezdtünk beszélgetni, hogy terelje a gondolataimat de aztán bealudt a lelkem.
- Ahhhjj. - szisszenek fel.
- YooRim? Mi baj? - nyűszög Jongup kómás fejjel, csukott szemekkel.
- Jongup.... még nem jött vissza.. - kelek ki az ágyamból és megyek oda az övéhez.
- Miért mennyi az idő? - ül fel és dörzsöli meg szemét.
- Már lassan két óra. - dörzsölgetem kezemben a telefonom.
- Gyere mennyünk ki kicsit a friss levegőre. Közben lehet beállít ő nagysága. - fogja meg a kezem.
- Rendben. - szipogok kissé.
- Várjál. - siet vissza szobába. - Ezt vedd fel. - rakja hátamra nagy meleg kardigánját.
- Szerinted...történt valami baj? Nem veszi fel a telefonját sem. - szorongatom saját kis mobilom még ugyan úgy, várva hátha visszahív.
- Ha engem kérdezel... amennyit ismerek Shinyeongból, megint eljátssza a szokásos kis produkcióját. - húzza álmosan sapkáját fejére, miközben sétálunk ki a folyosón a főbejárathoz.
- Miféle produkcióját? - kérdezek vissza kíváncsian. Nem ismerem a lányt nem is akarom meg ismerni és nem kérdezősködtem soha Zelonál róla.
- Tudod.... ő eléggé...szeret inni. Nézd csak. - mutat előre miközben kiértünk a levegőre.
- Esküszöm itt hagylak most már. Eressz el, vagy gyere normálisan. - hallom Zelo hangját.
- Ugyan már, tudom hogy te is akarod. Gyere nem tudja meg a kis barátnőd. - ütközik fülembe Shinyeong hangja is.
- Mégis mit csináltok? - lépek közelebb hozzájuk. Eddig még nem vettek észre, de amint oda léptem Zelo meglátott.
- YooRim ... - dermed meg Zelo kissé.
- Jaj hát szia, nézzenek oda te is itt vagy.... figyeld mit csinálok a pasiddal ... - dülöngél jobbra-balra. Szemmel láthatóan be van rúgva. Ennek ellenére megragadja fiúm fejét és maga felé fordítja.
- Várj...ne.... - nyúlok keze után de késő.... szájon csókolta. Szemem azonnal könnybe lábad a látványra.
- Eressz már el! - löki el magától megszakítva ezzel azt a bizonyos csókot. Láttam, hogy nem nyelves volt de szájuk elég erőteljesen egymásba fonódott hála Shinyeongnak. Pár lépést hátra lépdelek véletlen neki is mentem Jongupnak, aki ugyan csak mindent látott. Levegőt venni nem tudtam, valamit kérdezett pedig tőlem de én csak Zelora bámultam aki egyre közelebb és közelebb jött hozzám.
- Ez nem az aminek kinéz, én nem ... - nyúl közben kezem felé.
- Ne... - lököm el magamtól remegve, mire mind a két fiú meglepődik. - Ne.. érj hozzám. - fordulok meg majd befutok a hotelbe. Utánam kiabált még de nem álltam meg. Csak futottam egyenesen vissza a szobámig. Miért? Miért tette ezt velem? Most mégis mire gondoljak? Ez felett nem tudok csak úgy átnézni. Legszívesebben vissza mennék és addig rúgnám a csajt amíg mozog de Zelo-t hova tegyem? Hibáztassam vagy ő nem tehet semmiről? A fejem mentem ketté szakad.
Most mégis mihez kezdjek......

about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.