about ★ chat ★ links ★ archives

- Hé srácok....nem sokára karácsony. - szólal meg hirtelen Youngjae miközben mindannyian az előszobában vagyunk. Délutáni nyugi van...amolyan csendes pihenő. Mindenki a saját kis dolgával van elfoglalva. Én tanulok, hisz kicsit le vagyok maradva az anyaggal, Youngjae és Himchan épp esznek, Jongupie valami tök jó táncos videót néz Zeloval amit mellesleg én azért nem nézhetek mert az orromra kötötték, hogy tanuljak, Daehyun pedig Bang oppaval nézi a rajongói leveleket, irományokat. 

- Igaz is, jó hogy mondod. Szólt az igazgató, hogy lassan elkezdjük a próbákat a karácsonyi külön kiadásokra. Ha jól emlékszem jövő hét hétfőn. - elmélkedik Bang, miközben a fiúknak magyaráz. 

- Ahhh de jó már. Mindig is imádtam az ilyen év végi ünnepi műsorokat. - tapsolok fel. De tényleg mindig annyira jók. Minden előadó ott van és sok a közös szám.

- Hát nekünk ez az első ilyen. - vakarja a fejét Jongup.

- És az első karácsonyunk is együtt mint a B.A.P. - szál be a beszélgetésbe Zelo is. 

- Ajándékozunk ugye?! - huppan fel a székből Himchan. 

- Ezzel még ráérünk. Amúgy is úgy az igazi ha mindenki titkolózik meg sunyiskodik a másikkal szemben! - magyarázza nagy bölcsen Daehyun.

- Viszont most heten vagyunk, szóval mindenki úgy készüljön. - mosolyog rám oppa majd a többiek és egyszerre rám néznek. Pislogok rájuk kettőt, majd elfordulok, amire a többiek felnevetnek és folytatják a beszélgetés. Vissza pillantok Zelora, aki ugyan ekkor néz rám. Rám kacsint, én pedig rögtön elpirulok és inkább visszabújok a könyvembe. Mind a ketten tudjuk, hogy ez lesz az első közös karácsonyunk. Nekünk kettőnknek is. 

Hamar eltelt a hétvége vele együtt a jövő hét is csak úgy elillant. Már múlthéten megkezdődtek a karácsonyi próbák. Az igazgató azt mondta nem különösebben lesznek háttértáncosok a Secret meg jelenlegi turnéjuk miatt nem fog tudni fellépni itthon. Tehát a fiúkat teljesen lefoglalják a próbák így addig én otthon ülök és nézek ki a fejemből. Bár azt nem mondanám, hogy haszontalanul, mert nagyjából sikerült kitalálnom mit vegyek a hat kis bolondnak, viszont a beszerzésük annál nehezebben ment. Volt hogy vettem egy limitált kiadásos sapkát oppanak a kedvenc márkájából, aztán mikor együtt mentünk valahova ugyan azt a sapkát láttam a fején. Elkezdtem előtte habogni és mutogattam a fejére ő meg teljesen idiótának nézett ráadásul majdnem le is buktam. Szóval ez az ötletem is ugrott, a sapit vissza vittem. De mostanra már mindegy bármennyire is szerencsétlen vagyok, sikerült beszereznem az ajándékokat. Vagyis...csak...ötnek....igen. Pont Zelonak még nem. Annyi minden eszembe jutott, de egyiket sem találtam megfelelőnek. Ruha cikket nem akarok neki venni, hisz van elég ruhája, nem vagyok az anyja hogy öltöztessem. Deszkája van vagy 10 ha nem több a rajongóktól is mindig azt kap. Főzni, sütni nem tudok szóval ez is ugrott. Cipőre is feleslegesen törném magam, hisz a B.A.P szponzorálja a Nike-t így azt felül múlni... nem vagyok milliomos. 

- Mi a francot csináljak? - borulok rá a kanapéra.

- Baj van picur? - huppan le mellém Bang. Észre se vettem mikor haza jött, annyira elgondolkoztam.

- Oppa...fogalmam sincs mi lenne a megfelelő ajándék Zelonak. - helyezem magam én is normális ülő pozícióba. 

- Hmmm... mivel Zelo eléggé szereti a hip-hop-os cuccokat miért nem keresel neki valami ilyesmit? - veti fel az ötletet. 

- De még is mit?! Hisz mindene megvan ilyen téren. Kis ficsúr. - grimaszolok amire oppa felnevet. 

- Igazad van. Gondolj bele jobban. Mivel jártok vehetsz neki nyugodtan valami személyest is. Mondjuk ékszert. Azokat még szereti is. - rám mosolyog majd megsimogatja a fejem, ahogy szokta és megy is a dolgára. Ismét kihúzott a csávából. Milyen jó ötlet. Mondjuk egy szép karkötő amiket mostanában hord. Csináltatok egy medált rá, amin a neve van. Úristen tuti tetszeni fog neki! Bár...arra rámegy a gatyám is, így hogy a többieké már megvan nem különösebben maradt pénzem. Na mindegy még van másfél hetem tudok rá gyűjteni. Remélem..

- Yoorim! Lemegyünk a boltba bevásárolni a vacsihoz Zeloval. Jössz te is? - kiabál oda Youngjae a konyhából. 

- Persze, majd segítek cipekedni is. - pattanok fel és veszem a kabátom. 

- Hé, mit szeretnél karácsonyra? - suttog a hátam mögül Zelo. A frászt hozta rám.

- Hát ez aztán az elegáns rákérdezés. - fordulok meg majd pöckölöm meg az orrát. 

- Így egyszerűbb! - nevet egyet és dörzsöli pöckölésem helyét. - Na de komolyan. Van valami amit nagyon szeretnél? - simítja hátra a hajam. Ezen még én nem gondolkoztam, hogy valójában mit is szeretnék. Most, hogy így szöszim rá kérdezett a válasz egyszerű. Vele szeretném tölteni kettesben a szent estét. De olyan sok dolguk van. Talán jobb ha ezzel nem nyaggatom. 

- Hát...semmit. Ne törd a buksid ezen. - mosolygok rá, amire ő csak vállat von.

- Akkor oké. - fordul el unottan majd veszi a cipőjét. Hirtelen még az állam is leesett a reakciójától. Azt hittem tovább fog piszkálni.. kitartóbb lesz. Lehet őt nem is érdekli ez az egész karácsonyi izé-bizé. Mindegy. Attól én még végre hajtom a tervem.

Teltek múltak a napok és nekem sikeresen összegyűlt a pénzem. Mikor fiúknak délelőtti próbájuk volt sikeresen kisurrantam és megcsináltattam a Zelo-s medált neki. Oppa mondta, hogy majd fedez nekem. Direkt vele tárgyaltam nem Jonguppal mert megint kavarodás lett volna belőle. Most semmit nem bízok a véletlenre. Valóban drága volt az a kis kütyű, hisz maga a karkötő nem került annyiba mint a gravírozás. De nem bánom. Zelora nem bánom. Csupán annyi volt a bökkenő, hogy hátul mentem be és elfelejtettem, hogy a srácok most a másik szárnyban próbálnak, szóval az utam egyenesen arra vezetett. Bekukucskáltam a nagy üvegajtón és épp pihenőjük volt, mindenki ült a földön a jól láttam. Teljesen jó. Ha leguggolva és összekuporodva haladok el akkor tuti nem szúrnak ki.
- Csak még egy kicsit ... kicsit.. - suttogom magam elé miközben a padlóval szinte egy vonalban vagyok. Ha valaki erre járna tuti sík hülyének nézne. - Mindjáárt... eezz aaa - csata kiáltásomat egy lába zavarta meg aminek fejjel előre belementem.
- Te...még is ... mit csinálsz? - szól felülről a hang. Sóhajtok egy nagyot majd nagy keservesen felállok.
- Ha-hali! - köszönök bátortalanul a magas szőke akadályomnak. Miért is ne épp Zelonak mentem volna neki. Komolyan mondom élőbb vártam magam elé Jenifer Lopezt mint őt.
- Most komolyan... tudni akarom mire készülsz már megint? - sóhajt egyet maga elé.
- Nem készülök semmire! - háborodok fel színészkedve. - Csak...fáj a derekam! - vonulok el mellette.
- Ennyire? Gyere megmasszírozom. - ránt vissza óvatosan kapucnimnál fogva. Hosszú kezeit azonnal körém tekeri.
- Dehogy! Nincs baja, menny vissza próbálni, dolgom van. Nyomás! - utasítom parancsra. De meg se hallja. Mire észbe kapok már feje vállamon pihen, kezei pedig ugyan úgy szorítják derekam.
- Maradjunk így egy picit. Olyan keveset találkozunk mostanában. - motyog ott nekem mint egy ártatlan kiskutya. Olyan édes. És olyan forró a teste. Nem izzadt csak ki van melegedve. De igaza van. Őt lefoglalja megint a sok próba engem meg a karácsonyi rohangálás. Úristen a zacskó. Csak nehogy észre vegye. Itt szorongatom a kezembe. Be sincs csomagolva meg semmi. Ha bele néz rögtön meglátja.
- Te is nekem. - simizem meg pofiját. - Viszont most rohanok. - adok egy rögtönzött puszit neki. - Este találkozunk! - integet neki már eltávolodva tőle. Ő ott áll megszeppenve. Szegény. De hát folyton keresztbe tesz nekem! Nem YooRim... nem eshet meg rajta a szíved. Gondolj a karácsonyra. A karácsonyra...

Haza érkezvén gyors összerámoltam a fiúk cuccait, amit általában mindig szanaszét hagynak, majd gyors neki is láttam a csomagolásnak. Vettem szép kis csomagoló papírt és mindenkiét sikeresen be tudtam csomagolni... pár óra elteltével. Folyton elrontottam, vagy elszakadt a papir, vagy keveset vágtam le és nem fogta be mindenhol az ajándékot. Volt, hogy elfogyott a celluksz és le kellet szaladnom a boltba. Ez a karácsonyi herce-hurca sose volt az én erősségem. Bár most volt mi motiváljon. Zelo-ét egy szép kis dobozba raktam és azt is még becsomagoltam. A csomagolás jobban tetszik komolyan, mint maga az ékszer. Többet is szenvedtem vele az biztos. De mindent elterveztem. A fiúk ajándékát a fa alá csempészem, Zelot meg elcsalom abba a parkba ahol még legelső találkozásunkkor összevesztünk. Olyan romantikus lesz.
- Halihó! - köszön be Himchan az ajtón. Szerencsére az enyém be van csukva, számítottam rá hogy hamarosan megérkeznek. Ajándékaimat gyors elrejtem, majd kiszaladok hozzájuk.
- Sziasztok. - köszönök nekik szokásos mosolyommal.
- Minden oké volt picur? - simizi meg Bang fejem miközben elmegy mellettem. Vidáma bólintok, majd többiek is követvén példáját aranyosan köszönnek nekem. Daehyun még meg is csikizett.
- Ühm.... hol hagytátok Zelo-t? - pislogok rájuk értetlenül.
- Zelo? Hát előbb még itt kullogott mögöttünk. - fordul meg Jongup és mutat maga mögé. Kinézek az ajtón és látom, hogy nagy nehezen küszköd a lépcsőzéssel.
- Elfáradtál szöszi? - sétálok ki hozzá.
- Miért...lakunk.. ilyen..magasan? - nyöszörög.
- Gyere te. - nyújtom felé a kezem. Rám néz fáradt szemeivel, szipog kettőt mint akitől most vették el a kedvenc játékát, majd nehezen de végül egybe fonja kezeinket.
- Vigyél be. - nyafog.
- Ugyan mivel? Kezemben? - háborodok fel amire ő csak egy ásítás közepette felkuncog és sikeresen beértünk a lakásba.
- Na ide találtál te óriás bébi? - viccelődik vele Jongup, amin mindenki nevet kivéve Zelo.
- YooRim....piszkál! - mutogat Jongupra nagy keservesen szöszim. Komolyan mintha az anyja lennék ilyenkor. Annyira édes.
- Jaj már hagyjátok békén, teljesen ki van merülve. Menny el fürdeni, aztán megmasszírozlak. - mosolygok rá amitől egyből felcsillant a szeme.
- Engem is YooRim! - nyüszög oda nekem Himchan.
- Felejtsd el. Ez csak nekem jár. - válaszol Zelo helyettem egy grimasszal, majd bevonul a fürdőbe. Gyors beszaladok a szobámba és megnézem rendesen elrejtettem e a cuccokat. Még szerencse hogy utána néztem, hisz az egyik kis csomag kilógott a szekrényből. Kinyitottam a szekrényt, hogy majd megigazítom erre kiesett az összes.
- Basszus! - szisszenek fel halkan. Ki kell pakolnom az összeset, hogy szépen eltudjam rendezni őket, különben nem férnek be. A nagyobbakat alulra a kicsiket meg felülre. Szerencse egyik sem törékeny.
- Siettem, kész is vagyok. - huppan be Zelo vígan. Rögtön becsaptam a szekrény ajtót úgy megijedtem
- Mit csinálsz már megint YooRim? - teszi derekára kezét.
- Pakolok, és nem férnek már be a ruháim. Tudod...kiesnek.... így gyors becsuktam, hogy..ne...essen ki. - magyarázom a legbénább hazugságom amit valaha is rögtönöztem.
- Aha.... akkor majd én segítek összehajtani.  - nyúlna a szekrény ajtó felé de elkapom a kezét.
- Nem kell.... gyere megígértem, hogy megmasszírozlak. - húzom magam után az ágyba.
- Miért hazudsz nekem? - torpan meg. Rá pillantok szomorkás fejére. Ne nézz így rám te gyerek mert elsorvad a szívem.
- Zelo én nem hazudok. - lépek közelebb hozzá.
- De olyan fura vagy mostanában. Valami baj van? - fordítja el fejét és pislog kettőt. Hogy lehet valaki ilyen aranyos.
- Nincsen semmi. Elmondanám, ne aggódj. - simogatom meg arcát. Sóhajt egyet majd lehuppan hassal az ágyra. Leveszi felsőjét és vár. Rám vár csak én éppenséggel, annyira elbambultam teste látványától, hogy nem tudtam rögtön reagálni. Mintha nem láttam volna még.... de ezzel nem lehet betelni.
- Masszírozást kérek! - hisztizik az ágyon.
- Megyek, megyek. - zökkenek vissza. Óvatosan rá ülök derekára majd finoman elkezdem dörzsölgetni, és nyomkodni kezemmel izmos hátát.
- Zelo... - szólok hozzá bátortalanul.
- Hmm? - hüppög álmosan.
- Mit csinálsz... holnap? - kérdezem bátortalanul. Ha minden jól megy akkor megtudom végre szervezni vele a parki kis találkát, de ügyesnek kell lennem.
- Hát...fellépés van. Tudod a karácsonyi. - kapom a csendes választ  ugyanis pofija teljesen bele van temetkezve a párnába.
- Persze tudom de, estefele eljössz velem sétálni az itteni parkba? - vágok rögtön a közepébe. Csak nem sejt semmit.
- Ühhm. - nyüszörög valamit már fél álomban.
- Hallottad? Eljössz ugye? - hajolok közelebb arcához. Szemei már csukva vannak.
- El, persze. - nem kellet sok és el is aludt. Észre se vettem, hogy miközben elszundikált végig a kezemet fogta. Már csak annyit nem értek...hogy miért ilyen fáradt? Hisz a többiek mind tök jó passzban voltak... és nincs Zelonak külön száma, hogy több próbára kéne bejárnia. Meg ő amúgy is jól bírja az ilyeneket. Ezeke között a gondolatmenetek között jött nekem is álom a szememre Zelo mellett végig a kezét fogva. Vajon...megjegyezte egyáltalán, hogy hova kell menni?