aboutchatlinksarchives


2013. február 17., vasárnap
Hate you? #16 @ 13:40

Sikítva ülök fel hirtelen ágyamból. Szörnyű rémálom kerített a kezei közé. Körbe pillantottam de fejemet nem mozdítottam. Rájöttem, hogy vissza zökkentem a valóságba de ennek ellenére remegtem és vert a víz. Félőn megkeresem telefonom ágyamban. Az óra hajnali hármat üt.
- Jól vagy? - ásítást hallok magam mellöl. Annyira elbambultam, hogy el is felejtettem Zelo itt fekszik mellettem. - Rosszat álmodtál? - kérdez ismét és ő is felül álmos, kócos fejjel. Szemei alig vannak nyitva és sűrűn pislog. Ha nem lennék ilyen állapotban valószínű kinevetném amiért ilyen cuki.
- Igen. Nagyon rosszat. - dörzsölöm meg arcom.
- Csak egy buta álom. - fogja meg a kezem majd ahogy ő vissza dől párnájára engem is magával húz. Fejem mellkasára helyezem. Ilyenkor mindig azt hallgatom hogyan dobog a szíve. Ez most is sikeren megnyugtatott. - Ne foglalkozz vele, én itt vagyok. - puszilja meg fejem búbját. Lehet, hogy csak álom és lehet butaság de vészjósló erőt érzek mögötte. Jongmin volt álmom főszereplője. Mindenhol ott volt mindenhova követett és ami a legijesztőbb volt az egészben mindig egyedül maradtam vele bizonyos helyiségekben. Még az elején sokan voltak körülöttünk aztán egyre-egyre fogytak míg végül mindenki eltűnt és én nem tudtam szabadulni Jongmintől. Már tiszta paranoiás vagyok miatta. Valami nem stimmel a sráccal..

A B.A.P újra visszatérésén dolgozik és a mai nap az MV forgatásának a napja. Amint beléptünk a már megépített díszlet terembe egy gigantikus nyuszi fogadott minket.
- Srácok mennyetek átöltözni aztán lássunk munkához. - utasít a menedzser. - YooRim te addig gyere velem. - int felém. Kíváncsian utána koslatok.
- Figyelj légyszíves rá, adj neki tanácsot, mutasd meg nagyjából ilyenkor az MV forgatásokon, hogy kell viselkedni. Itt van sok T.S- ember szóval mutass be neki néhány arcot. Te már tudod mi a szokás. - adja a feladatokat mintha én is egy banda tag lennék.
- Értettem főnök...de mégis ezeket kinek is kellene mondanom? - haladunk tovább a díszlet mögé.
- Hát Jongminnek. - von vállat. Nagy menésemben azonnal megtorpantam. Ellenkezni sem volt időm hisz azonnal elém lépett a bizonyos személy.
- Halihó. - integet nagy vidáman. A szívem összeszorult. Rögtön beugrott az álmom. Nyeltem egy hatalmasat és erőt vettem magamon.
- Sz-szia... - mosolygok halványan és erőltetetten. Arca kíváncsiságot öltött felém. Normálisan kell viselkednem különben még meg sejti, hogy jó formán rettegek tőle. Pedig igazából semmit nem csinált.
- Barátkozzatok össze kicsit. Mostantól sokat lesztek együtt. - veregeti meg a fiú vállát a menedzser.
- Igyekezni fogunk. - mosolyog rám. Amint rám szegezte tekintetét összerezzentem mint mikor a szél fújja a fákat.
- Mit szeretnél először csinálni? - sétálok ki a díszlet mögül. Egy pillanatra sem akarok kettesben lenni vele. Nem akarok Zelotól távol lenni. Azt akarom, hogy lásson és én is őt. Majd mindig próbálok a B.A.P közelében lenni.
- Mondjuk... segítsünk az embereknek. Biztos sok a munka. - mutogat a tömegre akik különböző helyeken vannak elfoglalva. Mindenki végzi a maga munkáját senki nem lazsál.
- Hát.... - hirtelen körbe néztem és nem láttam sehol a fiúkat. Nyugtalan lettem.
- Nézd. - fordulok vissza Jongminhez. Hirtelen melegséget érzek vállamon. Mire észbe kapok látom csak, hogy a fiú kb 10 centire van az arcomtól. - Ott vannak a fiúk. - fordítja fejemet az ellentétes irányba. Hirtelen fel sem fogtam mit művel. De igaza volt a B.A.P tényleg ott volt előttünk.
- Igen már én is látom. - hátrálok tőle. Nem akarok ilyen közel lenni hozzá. - Megkérdezem miben tudok segíteni. - indulok is meg szinte futva feléjük. Gyorsan oppa mellé lépek.
- Jöttem segíteni. - bökdösöm meg óvatosan.
- Mit csináltál Jongminnal? - súg fülembe hátulról hirtelen Zelo.
- Beosztottak vele segíteni... - vetem kissé hátra fejem.
- Ne csináld már.. - hitetlenkedik.
- Hidd el, hogy nem akarom. - nevetek mire ő is nevetni kezd.
- Legyél végig mellettem. Mindig olyan szögben mozogj, hogy lássalak. - szorít rá óvatosan kezemre. A többiek takarnak minket szóval nem fog meglátni senki.
- Olyan mintha egy bérgyilkos üldözne. - kuncogok.
- Lehet az is. - mondja ezt hatalmas komolysággal Zelo. Azonnal felé pördültem, éreztem ahogy lesápadok. Vagy 3 másodpercig szemeztünk míg végül immáron kék hajkoronát viselő fiúm összeesett a nevetéstől.
- Látnod kellett volna az arcod. - csapkodja a földet.
- Gonosz vagy Junhong! - kiáltok rá. Miután nevető görcséből sikeren feltápászkodott újra elém helyezkedett.
- Majd hogyha el rabol, akkor nevess!  - fordítok hátat neki és indulnék vissza a helyemre, de ő megállít. Hosszú kezeit kezeim mellett derekamon szövi át.
- Megtalállak. Utánad megyek bárhova. Utána pedig a srácot kinyírom, feldarabolom és elásom. És megkérem a fiúkat hogy sorban köpjenek a sírjára. Így megfelel? - mondja mind ezt ilyen hátborzongató sejtelmes hangon. Még a hideg is kirázott.
- Tökéletesen. - adok egy cuppanos puszit a homlokára és most már tényleg megyek a dolgomra.

Éppen vizeket osztogattam a dolgozóknak mikor a menedzser jön oda hozzám a fiúkkal.
- Minden rendben Jongminnel? Hol van? - néz körbe.
- Mondtam neki, hogy söpörje el a szemetet a nagy nyuszi körül mert mikor behozták az utcáról el csomó koszt behordtak vele együtt.
- Emberek! Ebéd szünet! - kiabál körbe mikrofonnal a hatalmas stúdióban egy benti kisegítő.
- YooRim csináltál nekünk ebédet? Nagyon éhes már a pocim! - ugrándozik Youngjae.
- A sok munka után igazán kijár nekünk valami finomság nem? - csatlakozik hozzá Daehyun.
- Én ugyan nem hoztam nektek semmit! Én is keményen dolgoztam idáig. - teszem karba a kezem és mosolygok sunyin.
- Hazudsz! - kiált rám Zelo. Mindannyian elnevettük magunkat.
- Ott van ti kis éhenkórászok. - mutatok a táskámra. Mindenkinek külön csináltam a saját ízlése szerint. A hat fiú egyszerre egymásra néz majd Bangra. Oppa elmosolyodik erre mind a hatan egyszerre iramodnak meg a táska irányába egymást félre lökve vagy épp vissza húzva. Mint akik nem kaptak még kaját eddig soha.
- YooRim kész vagyok. Szerinted most mit csináljak? -  csatlakozik Jongmin is.
- Most....jobb lenne ha leülnél és pihennél. Ebéd szünet van. Egyél nyugodtan. - nézek rá majd épp köszönnék el tőle mikor észre veszem arcán a csalódottságot. Túl kedves vagyok...
- Valami gond van? - kérdezek végül rá. Most... igazán aranyos arcot vág.
- Jah....nincs semmi. - kapja fel a fejét és vakarja meg zavartan a tarkóját. Összehúzom a szemem mire ő sóhajt egyet. - Igazából....én nem hoztam ennivalót. De mindegy. Majd veszek magamnak valamit. - von vállat és menne tovább.
- Várj. - állítom meg. Magam sem tudom mi okból de megsajnáltam. - Várj meg itt. - gyors oda szaladok a táskámhoz és amit magamnak csomagoltam ennivalót kikapom belőle.
- Nem ülsz le enni te is? - pislog rám Himchan.
- De...én ..mindjárt jövök. - szaladok vissza. Zelora pillantok még lopva aki épp az evéssel van elfoglalva. Majd később beszélek vele.
- Tessék. Edd meg nyugodtan. Remélem ízleni fog. - nyújtom oda az ennivalós dobozomat vissza érkezvén Jongminnak.
- Nem, nem fogadhatom el. - kapálódzik kezével zavartan.
- Miért nem? Ha nem szereted ezt a szendvicset nyugodtan mond meg és akkor ....
- Nem azzal van a baj. De hát ez a te ebéded. Nem fogadhatom el. Akkor te mégis mit eszel majd? - ellenkezik tovább.
- Ugyan már én reggeliztem otthon meg a fiúknak is van még kajájuk. Majd abból eszek. Fogadd el vagy különben megharagszom! - tolom mellkasához az ennivalót. Szájába harap. Akaratlanul is elmosolyodtam olyan kis aranyos. Most egyáltalán nem ijesztő. Talán csak meg kell ismernem.
- Nagyon szépen köszönöm és sajnálom, hogy ennyi gondot okozok neked. - hajol meg mélyen és illedelmesen.
- Mit csináltok? - toppan oda Zelo.
- Jaj nézd már! YooRim odaadta Jongminnak az ebédjét! Milyen aranyoooos. - kiabál az egyik gyakornok csaj mellőlünk aki a barátnőjével együtt látták az előbbi eseményt.
- Lehet hogy járnak! De édes. - kuncognak majd elszaladnak. Zelora vetem azonnal a tekintetem aki tátott szájjal figyelt.
- Oh értem.... szóval ezt... - ráncolja a szemöldökét majd sietve elmegy.
- Várj Zelo! Félre érted! - nyomom Jongmin kezébe végül a kis dobozt és azonnal Zelo után szaladok. - Zelo! - kiáltok utána. Be sietett az üres öltözőbe. - Nem az van amire gondolsz! - érem utol.
- Nem úgy tűnik mintha nagyon félnél tőle. - veszi le kabátját mérgesen.
- Hallgass meg. Csak nem hozott ebédet én pedig....
- Te pedig odaadtad neki a sajátod? Igen ismerem a sztorit. - ül le nekem háttal székébe.
- De most miért vagy ilyen mérges...te mégis mit csináltál volna a helyemben? Most hagyjam ahogy éhezik egész nap?
- Igen. - válaszolja flegmán.
- Zelo! - szólok rá. Oda megyek mellé és leguggolok. Karba tett kézzel ül, fejét egyenesen a falnak szegezi. Végig simítom kezem izmos kissé vékony hosszú combján.
- Bocsánat. Legközelebb hagyom, hogy éhen haljon jó? - vándorol egyre feljebb a kezem, mire ő fejét még mindig nem de szemét már rám szegezi. Olyan jól néz ki megint. Ki van festve a haja színe is annyira jó.
- Ezzel nincs elintézve semmi. - szegezi fel pofiját.
- Kiengesztellek. - állok fel majd egyik lábam átemelem két combja felett és ölébe ülök. Arcát óvatosan kezembe markolom majd közelebb húzom magamhoz. Érzem ahogy tenyerét medencémre helyezi. Játszadoznék még de nem tudom magam vissza fogni. Élőszőr csak egy gyengéd puszit nyomok ajkára majd szemébe nézek és rá pár pillanattal később már ajkait ízlelgetem. Nyelvem átdugom hevesen keresve az övét. Ekkor ő hirtelen össze szorítja a száját. Nyomban elválok tőle és felháborodva pislogok rá.
- Nem hagyom ám magam. - simít ki közben egy tincset az arcomból.
- Akkor addig csókollak amíg meg nem törsz. - vetem rá ismét magam. Amennyire csak tudom fejét magamhoz húzom. Újra megpróbálkozok a csókkal és immáron sikerrel jártam. Nyelve össze találkozott az enyémmel. Csókja mindig olyan édes annyira elvarázsol.
- Na.. megtörtelek? - helyezem homlokom homlokára.
- Fogjuk rá. - ölel meg.

Hamar vége lett a szünetnek... túl hamar, így mindenki vissza tért beosztott feladatához.
- YooRim segítened kéne kicsit. Tudsz jönni? - kiabál nekem az egyik műszakis ember.
- Persze megyek már is. - lépkedek oda sietve.
- Mennyire félsz a magasban? - kérdezi egy másik T.S ember.
- Attól függ mennyire magas. - válaszolok kíváncsian.
- Nem nagyon. Csak a nyuszira kéne felmásznod. Van a szeménél egy meghibásodott lámpa amit ki kéne cserélni. - mutat a gigantikus nyúl irányába. Kicsit elhúztam a számat mire ők felnevettek. - Azért te kellenél mert a létra keskeny és mást jelenleg nem tudunk felküldeni. De ha nem szeretnéd akkor nem kell. - magyarázza miközben megveregeti a vállam. Végül is tényleg nem olyan magas.
- De, de! Megcsinálom szívesen. Csak utasítsatok mindenre pontosan, hogy kell nehogy el rontsam. - mászok fel a létra első fokára.
- Jaj nagyon köszönjük! Igazán szorgalmas vagy. Ne aggódj innen lentről segítünk, de figyelj oda hova lépsz mert azért nem a legbiztonságosabb dolog. - adja a kezembe az új égőt a férfi. Feljebb mászok a létrán és egy olyan öt hat lépcsőfokra rá fent is vagyok a szeménél.
- Jól van YooRim most tedd le a jó égőt és csavard ki oldalt a szeméből a másikat. Jobbról a harmadik az. - utasítanak lentről a többiek. Bólintok egyet majd úgy teszem ahogy mondják. Jobbról a harmadik... meg is van! Próbálom elérni de nem sikerül túl messze van.
- YooRim ez veszélyes gyere le majd én megcsinálom! - kiabál fel egy ismerős hang. Le pillantok és Jongmin áll lent a többiek mellett.
- Minden oké csak nem érem el. Talán ha feljebb megyek kicsit.... - lépkedek még fel kettőt a fokokon.
- Ne mássz feljebb! - integet az egyik kisegítő.
- De így elérem már. - rugaszkodok ismét neki. Már a létre szélén vagyok teljesen de nem sok kell és elérem a rossz égőt. Ha rá állnék a szélső lábamra akkor biztos megvan
- Ah megvan! - kiáltok fel boldogan és húzom ki. Lépnék vissza másik lábammal a lécre mikor elvesztem az egyensúlyom és a másik lábam meginog.
- YooRim!! - hallok egy kiáltást majd minden elsötétül. Valamim szörnyen fáj.
Résnyire kinyitom a szemem és egy csomó embert látok felém futni, majd a a világ egyszer csak ismét elsötétül.

about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.