aboutchatlinksarchives


2013. március 30., szombat
Hate you? #20 @ 12:51


Attól a naptól fogva rádöbbentem Zelo nem egy átlagos kis emberke az én világomban. Ő jelenti a világomat. Minden amit együtt csinálunk számomra boldogság, hiszen velem van. Most már azt se bánnám ha memóriám maradandóan sérült, miért is tenném hogyha Zelo helyre hoz mindent. 
- Nem vagy éhes picur? - zökkent ki bambulásomból oppa. 
- Nem igazán. - bólogatok fejemmel. Lehet elkaphattam valamit, mostanában nincs étvágyam. 
- Eléggé keveset eszel az utóbbi időben YooRim. Valami baj van? - ül le mellém Jongup az ebédnél. 
- Dehogyis. - vigyorgok rá. - Csak nincs étvágyam. 
- Reggel, mikor felkelsz rosszul szoktál lenni? Tudod azok a reggeli rosszullétek... - könyököl elém az asztalra kíváncsian Himchan. 
- Mire akarsz kilyukadni? - vonom fel szemöldököm. Tudom jól mire értette. 
- Én is erre gondoltam hyung! - nevet fel Daehyun. 
- Zelo milyen kis huncut, mi YooRim? - szál be a piszkálódásba Youngjae is. 
- Jonguuuppp. - nyújtom el a hangom menedéket keresve nála. 
- Ne piszkáljátok már. Ehhez ők még túl fiatalok. - simizi meg vállamat. 
- Mihez? - toppan be Zelo is a fürdőből törülközővel fején.  Hirtelen pillantását, mindenki rá veti a maknae-ra aki értetlenül pislog idősebb lakótársai előtt. 
- Semmi, semmi. - mondják egyszerre és legyintenek egyet előtte. A kék hajú fiú kajlán rám néz, kissé piros arcomra. Valóban nem ért semmi így nem is kezdek el magyarázkodásba csak vállat vonok és tátogok neki, hogy ne foglalkozzon velük. 
- Hé srácok, láttátok azt az új csaj bandát? - kezdünk neki az ebédhez, mikor Bang felteszi kérdését. Én csak figyelem őket ezúttal, valóban nem érzem magam valami jól. 
- Én csak híreket halottam róluk, se képet, se dalt nem láttam még. - nyammog Daehyun. 
- Még a tagokat sem fedték fel állítólag. Nincs róluk rendes kép, csak egy azon is az arcuk el van sötétítve. - teszi hozzá okosan Jongup. Én nem láttam semmi új bandát. A fiúk mindig olyan tájékozottak. 
- Lehet olyan csúnyák, hogy az arcukat inkább már nem is mutatják. - morfondírozik hülye kijelentésén Zelo. - Nem hiszem, hogyan olyan nagy durranás lesz. Felesleges velük foglalkozni. 
- Csupa jó indulat vagy ma. - mosolyog cinikusan Jongup. Csendben hallgatom beszélgetésüket, de amit Zelo mondott az kicsit durva. Nem szokott egy bandát sem lehurrogni, főleg úgy hogy nem is ismeri őket. Szorgosan kémlelem arcát, amit ő észrevesz. Szemeit rám mereszti majd egy kedves mosoly eleresztése után folytatja az evést. Picit mintha nyomasztaná valami, arca gondterheltnek látszik. Épp megszólalnék, mikor szúró fájdalmat érzek meg hasamban. Hirtelen jött érzéstől kissé felnyögtem, és azonnal kezeimmel összeszorítottam testrészem. 
- Jól vagy? - fordul rögtön felém Zelo. 
- Hát...nem igazán. - nyelek egy hatalmasat. 
- Megbetegedtél talán? - nyúl homlokomhoz. - Forró az arcod. 
- Nincsen semmi baj, csak a hasam fáj. - lihegek kissé a fájdalomtól. 
- Feküdj le picit. - simogatja meg hátam oppa. Ha nem kínozna így a hasfájás nevetnék azon, hogy a srácok milyen ijedt fejet vágnak. Szegényeknek mellettem egy perc nyugtuk sincs. 
- Gyere mennyünk be a szobába. - karolja át derekam Zelo lágyan. Úgy teszek ahogy mondják és bebotorkálunk szobámba. 
- Hozzak valamit? Kérsz valamit inni? - fektet be az ágyba a fiú, majd leül mellém. - Mitől fájhat a hasad.... ettél valami rosszat? - teszi fel halkan kérdéseit aggódva, mire én csak nyöszörögni tudok. Mivel ronthattam el így a gyomrom? Lány létemre, bajomra sem foghatom hiszen múlt héten ment el. Biztos valami kaja.. - Megnézem van e itthon gyógyszer.  - indulna ki de én keze után nyúlok. 
- Maradj itt velem. - kérlelem fájdalmasan. Arcát sajnos nem látom, enyémet párnámba temettem. 
- Ne haragudj. Nem megyek sehova, pihenj csak. - nyugtat meg majd az ágy süppedésére leszek figyelmes. Megérzem finom illatát és melegséget magam előtt. Befeküdt mellém és karját óvatosan derekamra helyezi. Picit közelebb kúszok hozzá fejemet immáron mellkasába nyomom. 

Egész délután szenvedtem. Felment a lázam is ami eleinte csak hőemelkedéssel indult. Kész kínszenvedés volt elmenni fürdeni, amint felálltam forgott velem a világ. Hasfájásom is erősödött. A fiúk azt se tudták mit csináljanak velem már. Orvost nem engedtem kihívni, elég volt belőlük egy életre. 
- El kéne mennünk egy kórházba. - borogatja nedves hideg ruhával Zelo arcomat. Úgy sajnálom. Szegény folyton csak ápolgat. Kinek kéne egy ilyen barátnő. 
- Nem....én nem akarok.. - nyöszörgök. A beszéd is fájdalmasan hangzik. 
- De egyre csak rosszabbodik az állapotod. - sóhajt egy hatalmasat. Nem akar veszekedni sem nyaggatni csak aggódik, de makacs vagyok nem megyek vissza a kórházba. 
- Helyre jövök hamar. - vigyorgok keservesen. 
- YooRim... - simítaná meg arcom, mikor összerezzenek a szúró érzéstől. Zelo nagyon megijedt azonnal megugrott. 
- Jó most volt elég. Kihívom a dokit. Hülye voltam, hogy eddig nem tettem. - nyúlnék utána de kitrappolt a szobából és telefonjáért sietett. 
- Jaj picur. Nagyon rosszul festesz. Engedd neki azt az orvost, ő csak segíteni fog. - ül le Zelo helyére immáron Bang. 
- Tudom oppa de.... nem...akarok... nem akarok visszamenni a kórházba. - csordul ki könnyem. Fogalmam sincs mikor alakulhatott ki ez a félelem a helytől de én oda be nem teszem a lábam még egyszer saját panasszal. Bent tartanak még a végén ár örökre. 
- Bízz bennünk és Zeloban. Olyanra nem kényszerítünk amit nem akarsz. De nézz rá.. - bök fejével kifelé. Kék hajú fiúcska fel alá járkál a lakásban telefonját füléhez mélyítve. Egy pillanatra megáll az ajtó előtt, nekünk oldalt, és gondterhelten hajába túr majd folytatja a jövés-menést. 
- Nem veszik fel. Miért nem veszik fel?! Ilyen a mesében nincs! - dobja le készülékét az konyhapultra dühösen. Addigra már mindegyik B.A.P tag kint volt. 
- Ne haragudj. - szégyellem el magam és halkan pityeregni kezdek. Zelo ugyancsak hatalmas sóhajjal jön vissza hozzám. 
- Te ne haragudj. Nem tudom jól kezelni az ilyen helyzeteket. - markol rá kezemre. - Feldühít, hogy már megint nem tudok segíteni. 
- Olyan bolond vagy! - kiáltok rá, mire mindenki megszeppen. - Ha nem lennél itt, te és a fiúk, már rég halott lennék. - próbálkozom határozott lenni, holott kitudnám kaparni a hasam már. 
- Hallod.... a csajod aztán kemény. - böki oldalba nevetve Daehyun, Zelot. Erre mindenki nevetni kezd. 
- Igen tudom. De az enyém. - mosolyog rám édesen. - A kórházban is legyen az! - tesz rám egy pokrócot majd feltessékel. 
- Nem akarom.... - nyafogok. - Jongup... - próbálom elérni, hogy majd Jongup segít nekem, miközben haladunk kifelé a szobából. 
- Sajnálom Yoorim. - fogná meg kézfejem, de helyette szomorú fejet vág.
- Jongup nem segít. - szorítja le kezem mérgesen Zelo. Most gúnyolódnék vele, de fájdalmaim közt nem megy. 


Lassan csak leértünk a kocsihoz, hisz megadtam magam. Zelo végig ott volt velem, szorított és mindig kérdezgette jól vagyok-e, ne álljunk meg. Az út kicsit hosszúnak tűnt. Fejem Zelo mellkasán pihent végig és hallgattam, hogyan dobog a szíve, miközben simogatta arcom. A sürgősségire mentünk és mivel nagyon rosszul festettem rögtön kivizsgáltak. 
- Ételmérgezést kapott. Szerencsére enyhébbik fajtát, de így is nagy fájdalmai vannak. - állapította meg az ügyeletes orvos. Bang, Zelo és Daehyun jött be velem. 
- Milyen gyógyszereket kap? - kérdez rá rögtön Dae. 
- Ide felírtam mindent. - tol elém egy papírt. - Próbáld kímélni a gyomrod, szedd a gyógyszereket és két-három nap múlva kutya bajod sem lesz. - mosolygott vidáman a doki, amit én viszonoztam neki. - Ilyen fiúk mellett talán még hamarabb is helyre jössz! - kacsint rám, mire a fiúk is elkezdenek nevetni. 
- Oh doki, maga azt csak hiszi! - viccelődőm immáron. 
- Köszönjük szépen doktor úr. Viszont látásra. - köszönnünk el és visszasétálunk a váróba ahol a többiek vannak. 
- Na megmaradsz? - ugrott elém Himchan.
- Hyung! - kiált rá Zelo. 
- Nem szabadultok meg tőlem egy könnyen. - biccentem meg fejem. 
- Kár... - hallatszik a hang mögülem. Mind a heten hátra pillantunk. - Így nehezebb a dolgom. - nevet önelégülten egy csaj. 
- Te meg mit keresel itt? - morran rá Zelo. Ki ez? Miért mond nekem ilyeneket? Nem is ismerem. 
- Most mond, hogy nem örülsz nekem. - lép közelebb hozzánk, még mindig azzal az undorító vigyorral a képén. 
- Ki ez? - grimaszolok unottan. 
- Na mi van már nem is emlékszel rám? Jaj igaz is.... beverted a buta kis fejecskédet, de sajnálom. - színlel sajnálatot. Na jó valamiről lemaradtam. Hát mindjárt felrúgom.  Mégis mit képzel magáról?
- Tchh. - húzza össze szemöldökét Zelo.
- Oh, édes nem áll jól neked ez az arc. - túr bele saját hajába a lány miközben végig Zelot vizslatja  Talán az ex-e vagy mi? 
- Shinyeong törődj a magad dolgával. Mennyünk. - karol át Zelo és megfordít. Shinyeong? De ismerős név. 
- Most, hogy idol leszek, többet fogunk találkozni. - kiált utánunk. Hátra fordítom a fejem Zelo keze felett, de a csaj már sehol sincs.
- Nem mondod, hogy ő van benne az új bandában. - hajol oda Youngjae. 
- De.. - néz félre Zelo. 
- Ki volt ez? Meghibbant vagy mi? - értetlenkedek, olyan kívül állónak érzem magam. 
- Ő az akit jobb, hogy elfelejtettél.  - engedi le karját mellettem és átkulcsolja ujjainkat. Még mindig semmit sem értek.... olyan rossz érzés fogott el és ez nem a hasfájás. Amiatt a csaj miatt van. 

- Miért nem akarsz róla beszélni? - civakodok Zeloval, már otthon a szobában. 
- Mert ki nem állhatom a csajt. Nem válthatnánk témát? 
- Az ex-ed? - vágom rá rögtön tudatlanul. 
- Hogy mim? - szörnyed el. - Úristen ne találgass. - hadonászik kezével.
- Jó, akkor ne mond el! Nem is érdekel.. - huppanok rá morcosan az ágyra majd be fordulok és magamra húzom a paplant. Olyan hülyén viselkedem, de hát ha egyszer zavar, hogy nem tudom ki az. Miért ismer Zelo ilyen lányokat?
- Ne durcizz már. Így nem tudom ezt elmondani. - mászik oda mellém, hisz érzem, hogy az ágy megsüpped de takaróm még midig takar. 
- Persze, nem is kell. Gondolom ő volt előttem... - bújok jobban az ágyba. 
- Oh...szóval erről van szó. - rántja le rólam egy mozdulattal kis védőpajzsom. 
- Mi...miről? - jövök zavarba. 
- Féltékeny vagy. - kúszik oda mellém és bele fúrja pofiját hajamba. 
- El vagy tájolva Junhong. - igyekszem leplezni, hogy igaza van és rá tapintott a lényegre.
- Most meg Junhong..... hát azt hiszem valami megoldást kell találnunk erre a féltékenységi rohamra. - cammog nevetve. 
- Hogy mire? - most rajtam a sor a nevetésen. - Nevetséges. - legyintek elpirulva. Rá pillantok gyáván, érzem hiba volt. Szemeim belemélyültek sajátjaiba, amint engem kémlelt és mosolygott. Kicsit elbambulhatott, mintha egy szikra érte volna felvonta a szemöldökét és fejével lassan felém dőlt. 
- Nevetséges? - jött közelebb és közelebb. 
- Az. - bólintok kábán, nem hagyja abba mozgását, csak hajol felém. Arcom egy vonalba kerül övével. 
- Úgy gondolod? - teszi fel buta kérdéseit, mintha csak ki akarna csúfolni, viszont erőm sincs veszekedni. 
- Ú....úgy. - pár centi választ el tőle. Folyamatosan száját elemezgetem szememmel, miközben végtelen hosszúnak tűnő lassúsággal tör bele magánszférámba. . 
- Mire gondolsz most? - húzódott felfelé puhának látszó ajka. Nem figyeltem eléggé oda ezért is vehette észre mennyire cikázik szemem orra alatti testrészén. 
- Arra, hogy a szomszéd fürdött-e már, mire másra? - adtam idióta kérdésére még idiótább választ majd befordultam a fal felé csalódottan. Miért hittem azt, hogy legalább megcsókol... számára én talán nem vagyok olyan kívánatos mint amennyire ő nekem az. Erre csak egy kisebb kacajt halottam, aztán éreztem az ágy könnyebbé válik, mellettem. Halk nyüszögés hagyta el számat, mikor felfogtam, hogy itt hagyott. Miért vagyok ilyen szerencsétlen? - kérdeztem volna magamtól de az ajtó csukódása megakadályozott ebben. A fények eltompultak csak Zelo kis sárga lámpája világította be az immáron tompa fényű szobát. Át pillantottam vállaim fölött de utána rögtön lejjebb kaptam pilláim. Melegséget éreztem combomon ami egyre vándorolt feljebb, felső combomhoz ezt követte fenekem vonala. 
- Bebizonyítom, hogy nincs más lány....nincs senki és nem is volt. - hallom Zelo dörmögését fülemben. Átfordultam hátamra. A fiú magas testével rögtön felém tornyosult. Száj tátva éltem meg az eseményeket. Hasfalamon nyúzta végig ujjait, teljesen magabiztosan, a hideg is kirázott látványosan, mire a felettem lévő kék hajú csak mosolygott elégedetten. Szemeiben a felbátorodás lángja ütötte meg gondolatmenetem. Mire készül már megint? 
- Zelo? - töröm meg a megperzselt csendet és zavartan lelógó felsőjébe kapaszkodtam. 
- Mondjad. - állította meg magát kicsit nehezen, de még is megoldotta valahogy és türelemmel hallgatott. 
- Most.... te mond el mire gondolsz... - hiába, tudom kell. 
- Én is adjak olyan buta választ, mint te nekem az előbb? - támasztotta meg alsó karját fejem mellett. 
- Hát... - kezdtem volna bele a habogásba de szavaim elálltak ismételt közelsége miatt. A köztünk lévő távot már csak egy lehelet választotta el. Orra súrolta az enyémet. 
- Akarlak.. - suttogta a számba, majd apró puszit nyomott rá. Innentől nem állt meg. A puszi kategóriát bőven elhagyta következő lépése. Fejét jobbra fordította, hogy eltudja mélyíteni csókunkat. A kábulattól, ajkaitól az érzéstől szemhéjam elnehezedve záródott be. Nyelvét gyengéden tolta át, ám mikor megérezte enyémet bevadult. Kellemes férfiús illata csiklandozta orromat. Átkaroltam hátul nyakát, segítve dolgát aminek végül az eredménye az lett, hogy fejem bele nyomódott puha párnába, hisz Zelo, tudta innentől mindent szabad. 

about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.