Úgy magamra zártam az ajtót, hogy amióta be rohantam azóta ott vagyok. Felkucorogtam az ágyra arcomat párnámba temettem. Luhan utánam jött később kérte, hogy engedjem be de nem válaszoltam neki. Képtelen voltam. Hamar rájött, hogy nem akarom látni így nagy sóhaj közepette lecsattogott a lépcsőn, magamra hagyva. Vegyes érzelmeim voltak. Egyrészt rettentő dühös voltam rá, teljesen felkavart a dolog, amit tett, meg hát, hogy miért is tette. A másik részéről viszont kellemes érzés fogott el. Vissza-vissza vetítettem magamban Luhan arcát, a száját... ahogyan az én számmal érintkezett. A gondolatba is beleremegtem. Mikor már erre a részére jutottam a dolognak bele sikítottam egyet a párnámba és próbáltam másra gondolni de valamiért sosem jött össze. De nem.... én nem akarok egy lenni a sok lány közül. Tudom jól, hogy Luhan milyen. Ő nem az a fajta aki bolondítja a lányokat, csupán nem viseli el maga mellett őket sokáig. Múltkor mikor kérdeztem tőle ez miért van így, azt felelte vár az igazira. Nos ez semmiféleképpen nem lehetek én. Gyerekorri barátságból nem lehet szerelem. A miénkből biztos nem. Miket beszélek...szerelem... sose voltam még szerelmes. Ő sem. Ezt tudom. Viszont ezzel a csókkal megváltoztatott sok mindent, félborítót dolgokat. Már nem úgy fogok tekinteni rá. Nem mintha én nem élveztem volna....dehogynem... puha ajkai...
- Ashhh. - fejelek bele puha cicamintás párnámba. - Luhan illata van... - súgom magam elé. Hisz az ő lakása és ágyneműje, öblítője édes illata amit sajátjával sző át, az a kellemes fiús illat, ami csak rá jellemző. Ismerem már jól.
Álmodozásom korgó gyomrom zavarta meg. Nem hiszem el, hogy az a pizza nem volt elég. Órára pillantok ami hajnali negyed kettőt üt. Csak alszik már. Lesomfordálok halkan észre se fog venni. A lépcső tetején leguggolok és kipillantok nem e tévézik, de nem ég semmi fény szerencsére. Egy-egy lépésemnél kissé megnyikkan a falépcső, mire megtorpanok majd lélegzet visszafojtva indulok kitűzött célom felé a hűtőhöz. Hideg kőre lépve lábujjhegyre váltok kissé összehúzott pozícióban. Szobája felé pillantok, síri csend és korom sötétség van. Tuti alszik, hisz ha nála ég valami akkor nem alszik jól, így mindig lekapcsol minden apró kis fénysugarat is. Ajtaja résnyire nyitva van így még lopakodóbbnak kell lennem, nehogy felkeltsem lakó társam. Elérve hűtőhöz büszkén nyitom ki, még mindig tartva a némaságot. Szerencsére a fénye nem kúszik át Luhanhoz. Picit meglepődtem az elém táruló látványtól. Több kaja volt mint ami neki elég lenne, ráadásul kedvenc pudingomat véltem felfedezni dupla kiadásban.
- Bevásárolt? - csapok rögtön a számra kezemmel. Annyira elméláztam, hogy hangosan mondtam ki. Magam mögé pillantottam, szerencsére a levegőn kívül nem szemeztem mással. Aztán visszafordulok a hideg tárgyhoz. A pudingra pislogok boldogan. Gondolt rám és vett nekem. Ráadásul a kedvencemet. Haragom rögtön csillapodott feléje. Melegség járta át szívem. Kicsit beljebb dugtam a fejem a hűtőszekrénybe és azon járt az eszem, hogyha most kiveszem akkor ő azt reggelre meglátja és lekövetkezteti, hogy én itt garázdálkodtam. De csak nem lesz baj...
- Megeheted nyugodtan. - ha azt mondom, hogy a szívemet a tüdőmmel együtt köptem ki az ijedségtől akkor talán még mindig nem fejeztem ki elég jól magam. Hátra ugrottam egyet mire beleütközött hátam valamibe. Átpillantottam vállaim felett és Luhan csillogó szempárja üdvözölt.
- A...frászt hoztad..rám. - nyelek két hatalmasat majd kifújom a beszorult levegőt.
- Ezt én is mondhatnám. - mosolygott majd a hűtőre pillantott. Szemeztem vele még pár másodpercig aztán a hideg érzetre már jobbnak láttam becsukni a hűtő ajtót. Ekkor a villany is felkapcsolódott.
- Ne haragudj nem akartalak felkelteni. - ültem le a konyhapulthoz.
- Nem aludtam. - hangzott az egyhangú mégis kedves válasz. Nem nézett rám csak kivett egy poharat a szekrényből, vizet enged bele. Végig figyelem a cselekménysort. Azt mondta nem aludt... haja viszont picit kócos, de szemein látszódott  hogy valóban ébren volt. Ő sem tudott aludni? Visszafele menet kivett egy kiskanalat majd annak kíséretében nyúlt be hűtőbe. Ekkor inkább már jobbnak láttam elkapni pilláim nehogy, de még csak véletlenül se akadjon össze az ő szempárjával.
- Tessék. Ezért volt a nagy lopakodás nem? - tette le elém csokis, habos pudingomat a kanál kíséretében. Elszégyellve magam lebiccentettem fejem. Milyen égő. - Mondtam, hogy nem aludtam nem keltettél fel, edd csak meg. - ült le velem szemben, édesen mosolyogott. Majdnem visszakérdeztem, hogy mi van gondolat olvasó vagy? De azzal talán még inkább lejárattam volna magam így hát komótosan úgy tettem, ahogy mondott elkezdtem majszolni szeretett desszertem. Nem mertem felpillantani de tudtam, hogy Luhan végig engem néz. Szinte átégette bőröm. Esküszöm olyan idegállapotban voltam, hogy majdnem elsírtam magam. Nem tudom mi zajlódott le bennem, de olyan szomorú voltam, bekönnyeztem és úgy ettem azt a fránya pudingot mint a legundorítóbb kaját a világon. Ez Luhan miatt van? Most minden tönkre ment. Lehet csak szórakozik velem.... aztán jót nevetett. Én kis tapasztalatlan mit érhetek neki? Semmit...
- Sunji.. - lehelte nevemet mire összerezzentem. Hangja hallatán a felgyülemlett könnytenger kiáradt, egy apró csepp csattant a márvány pulton. Elfordultam, hogy ne lásson, de úgy is mindegy volt már. A pudingot bámultam meredten, amit már az asztalra tettem. Egyszer csak hangos székcsikorgás üti meg fülem, ezután nyomban melegséget érzek egész hátamon. Luhan kezeit végig simítva enyémen markol bele tenyerembe. Puha illatos haja belesüpped sajátomba, hiszen fejét nyakam hátsó részébe fúrja.
- Ne sírj kérlek. - búgta fülembe, mire éreztem valami eltört.... azonnal zokogni kezdtem hiába kért másra az előbb. Megfordultam a széken egyenesen felé és nyomban bele bújtam mellkasába és úgy öleltem vissza mintha sose akarnám elengedni. Percekig áztattam könnyeimmel szürke felsőjét. Vigasztalás kép fejemet simogatta. Érdekes, hogy aki miatt sírok az vigasztal meg. De mégis csak a legjobb barátom. Soha nem volt senki másom.
- Tudom, hogy teljesen összezavartalak... - töri meg a csendet, és óvatosan el tol magától el nem eresztve, hogy kisírt szemeimbe tudjon nézni. Épp válaszoltam volna két szipogás között mire folytatta. - De tudnod kell, hogy nem bántam meg. - így is zaklatott voltam, de szívem megugrott. Arcát fürkésztem próbáltam kivenni belőle mire gondol de a szokásos mosolya eltakart mindent szemem elől. Szokásos? Talán most nem is volt az... sőt... sokkal inkább új arc kifejezés. Láttam már párszor de bekategorizálni nem tudtam sose.
- Felejtsük el. - engedem el Luhant és hátráltam pár lépést.
- Nem. - bólogat lágyan. - Nem akarom. - nyúl kezem után, amit próbálnék kihúzni övéből de nem enged.
- Tönkre teszel mindent. - lábad ismét könnybe szemem.
- Talán igen, talán nem. - szünteti meg a távolságot újra. Kérdőn pislogok rá. Sóhajt egy gyengédet. - Olyan rég óta vártam azt a pillanatot, mint ami a tegnapi volt. Én próbáltam elfojtani az érzéseim de te mindig ott voltál mellettem így nem ment.
- Te meg miről beszélsz? - kerekednek ki szemeim.
- Sosem vetted észre, hogy csak téged tűrlek el magam mellett. Hidd el én igyekeztem óvni barátságunkat de egy idő után már nem barátként gondoltam rád. - ragadja meg gyengéden derekam és hozzá simítja testéhez. Száj tátva hallgatom monológját.
- Nem hiszek neked. Ez csak így nem változik meg. - jobban mondva nem akarom elhinni. Nem tudok ránézni. Arcom cékla vörös lehet mostanra már.
- Legyél őszinte! Neked nem változott meg semmi a tegnapi csókunk után? - morrant fel. Csókunk.... visszhangzott a szó fejemben, mire előjöttek azok a bizonyos pillangók hasamban.
- Én.. - tolnám elé magamtól de nem hagyja. Mindig is erősebb volt mint én. Lelkileg is, testileg is. Ez most is bizonyítást nyert. Magamnak hazudok ha továbbra is tagadom az egészet. Minden megváltozott. - mondtam volna ki legszívesebben. - Honnan tudjam, hogy nem csak szórakozol? - nyögtem ki egy értelmes mondatot ami valójában is aktuális volt, hisz talán ez nyomta még legjobban a szívem azon kívül, hogy összetörjük ezer éves barátságunk.
- Úgy ismersz mint aki hazudik neked? - várta a válaszom de csak némaságot kapott. - De be is bizonyíthatom. - ragadta meg állam és maga felé invitálta. Akkorát nyeltem, hogy szinte fájt, de Luhan csak egy apró mosolyt fűzött hozzá, ám ez azonnal lefagyott mikor számra pislogott. Kénytelen voltam hasonlóan cselekedni. Húsos szája résnyire nyitva volt. Ha akarnám se tudnám letagadni mennyire kívánatos volt. Aztán szinte egyszerre perzseltük egymás szempárját. Luhan arca komoly volt elhatározott és magabiztos. Én ennek a teljes ellentéte voltam. Nem hezitált tovább lassan dőlni kezdett felém az apró távot még kisebbre szűkítve köztünk. Nem tudtam mihez kezdjek a szituációban, hisz teljesen lebénultam. Fejét bedöntötte, hogy megkönnyítse dolgát. A levegő kiszorult kettőnk közül. Ajkaimra nyomta selymes párnáit, de nem dugta át nyelvét. Szeme neki is és nekem is nyitva volt még. Talán arra várt el a taszítom, de hát nem így történt. Szemeit immáron lehunyta és nagyobb résre nyitotta száját. A hideg is kirázott. Nem volt tapasztalatom viszont vele úgy éreztem ezzel nincs is baj majd ő irányít. Amint megéreztem ficánkoló nyelvét számban, a hideg futott végig rajtam, beleremegtem. Ez Luhan íze? Miért érzem jobbnak mint az elsőt? Lehet mert én is akarom... de nem... az nem lehet. Ellent mondok teljesen magamnak. A gondolattól kissé összeszorítottam számat amit Luhan rögtön észre vett és azzal konstatálta, hogy beletúrt óvatosan hajamba nyakam felett. Sikerrel járt hisz ismét elernyedtem. Fejét átfordította meg nem szakítva a csókot. irtó gyengéd volt én mégis alig kaptam levegőt de nem érdekelt visszacsókoltam. Luhan keze megrezzent. Valamit jól csinálhattam. Ő is élvezi? Hisz én igen.... Szeretném ha ő is élvezné. Felbátorodva fontam ujjaim át nyaka mögött óvatosan közelebb húzva, mélyítve a csókot. Éreztem ahogy belemosolyog.
- Teljesen profi vagy ahhoz képest, hogy ez a második. - adta tudatomra, hogy neki is legalább annyira jól esett az egész mint nekem, mikor elváltunk.
- Nem tudom miről beszélsz. - válok elutasítóvá és sietnék fel szobámba mire ő mellem alatti részt szorosan átkulcsolja megakadályozva menésem.
- Olyan boldog vagyok. - nyom egy puszit arcomra. Szinte már fáj az egész... nem birok megállni a lábamon. Elvarázsolt.
- De ez így nem lesz ... - hoznám fel a rosszabbik részét a dolognak de csak nem enged. Lépdel nagyokat hátra szobája felé miközben engem szorongat.
- Aludj velem. - böki ki kuncogva. hova tudja még fokozni? Ennél jobban már nem tudok meglepődni Luhan, fejezd már be.
- Dehogy alszom! - kiáltok rá. Megragadom kezeit és próbálom széthúzni, sikertelenül. Mire észbe kaptam a szobájában voltunk.
- Eressz el. Luhan! - sipítozom de nem használ ez sem. Leül az ágyra és ölébe ültet.
- Nem akarlak elengedni. - nyávog alattam. A szituációtól teljesen zavarban vagyok.
- Kérlek... könyörgöm.. engedj el. - váltok könyörgő módba mire megenyhül. Látszólag...
- Egy feltétellel. - ereszti el egyik kezét, majd felmutatja ujjával az 'egy'-et. Kérdőn pislogok rá. - Csókolj meg. - vigyorodik el. Az állam akkorát koppant, hogy még a padló is berepedt.
- Felejtsd el! - kapom el fejem, hajamat bele csapva arcába.
- Úgy mint az élőbb.... olyan jó volt... - hatja fejét hátamra. Élvezi? Komolyan élvezi, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe hoz? De vissza kapja..
- Rendben. - adom meg magam. Ne számíthatott rá, rögtön némaság ült szobájára. Illata csak még jobban csiklandozta orrom, ha ebben a helyiségben voltam. - Engedj el és meg..meg...meg.... azt..na tudod. - harapok számba. Még csak ki se tudom mondani annyira ég a fejem. Halk nevetést hallok mögülem és hosszú kezei levándorolnak rólam. Felállok és megfordulok. Luhan bambi arca elém tárul megint. Nem szabad meginognom, nem hiheti, hogy ő mindenben felettem jár.
- Csak egy! - kötöm ki a feltételt.
- Csak egy! - utánoz vidáman. Mivel ő ül én bedőlök felé kezeimet megtámasztom combomon. Orrunk össze ér, ekkor ő naivan lecsukja a szemét reflexszerűen. Buta, Luhan. Kuncogok halkan egyet ezt követően villám sebességgel adok egy szimpla puszit szájára. Szemei kipattantak.
- Jó éjt. - kacsintok rá győzedelmesen. Válaszolni se hagytam, lehet nem is tudott volna annyira megszeppent, hogy átvertem.

Még három nap. Még ki kell bírnom három teljes napot. Szerencsére suli időszak van így sikerrel fog járni az a tervem, hogy elkerülöm. Messzire elkerülöm Luhant. Előbb keltem mint ő, hogy hamarabb elindulhassak és ne kelljen együtt mennünk. Én ezek után egyszerűen képtelen vagyok vele normálisan beszélgetni. Még mindig beszédülök, hogyha az estére gondolok...
Hat óra van. Alapjáraton fél hétkor szokott kelni szóval nyert ügyem lesz. Lassan lecammogok a lépcsőn. Még utoljára bevetem magam a fürdőbe, megigazítom a hajam. Táskám leteszem a bejárat elé és gyors a fürdő felé veszem az irányt. Nagy hévvel nyitnék be mikor az ajtó egyszer csak kinyílik én pedig szinte beesek rajta.
- Oh Sunji, jó reggelt. - esésem Luhan erős teste fogta fel, fejem bele is ütöttem mellkasába de frufrum miatt nem láttam semmit hirtelen. - Hova-hova ilyen gyorsan? - csilingel édes hangja, ami teljesen vidám, lassan felnézek de olyan látvány tárul elém amitől állkapcsom is kiakadt.
- Ahh.....hát.... - nézek végig csupasz felső testén. Farmerját már magára húzta, viszont még az sem segített hiányos öltözetén. Hasa kissé kockás volt, izmos erős mégis vékony. Bicepsze megfeszült, hosszú ujjai pedig én kezemen kapaszkodtak. Felnézek kétségbeesetten arcára, ami erre bájosan felkuncog. Kikapom kezeiből magam és sarkon fordulok. Megmakacsolom magam és veszek egy mély levegőt.
- Megyek... el....suli.. most. - dadogok. Mi a franc van velem? Olyan vagyok mint valami beprogramozott kiborg. De hát ez után a látvány után...
- Nem vársz meg? Mehetnék együtt. - simít végig hátul hosszú hajamon. Megrémültem, azonnal hátra fordultam és a lendületemmel együtt ellöktem kezét.
- Ne érj hozzám. - böktem ki hangosan. Ami szívemen, az a számon vagy hogy szokták mondani. Magam is elképedtem cselekvésemen hát még az előttem álló fiú. Szemei kikerekedtek bambi arca most zavarodottra váltott. Beszédre nyitotta volna a száját, de belé fojtottam a szót. - Elmentem. - krákogtam és határozott léptekkel indultam táskámhoz. Megragadtam azt majd magamra csuktam az ajtót. Tudtam, hogy ez lesz...tudtam... Szegény...annyira bunkó voltam, soha nem viselkedtem még így vele. Pont vele. Semmiről nem tehet. Na jó ez nem igaz mert mindenről ő tehet, de ezt nem így kellet volna lekezelnem. Most tuti utál. Lehet el is küld. Felhívjam? Fel kéne. De mégis mit mondjak neki? 'Bocs, hogy leütöttelek, csak annyira zavarban vagyok az érintéseidtől, meg a szexi testedtől, hogy azt kívánom bár ne laknék veled?' Tök jó szöveg. Tuti megbocsájtana.
- Mégis mi megy végbe bennem?? - kiáltok fel az ég felé kora reggel. Még jó, hogy senki nincs az utcán.... Egyedül sétálóm végig most ezt az utat. Amit eddig mindig Luhannal szoktam...

Vajon ő most mire gondol? Mit érezhet? 
Bár tudnám...