aboutchatlinksarchives


2013. június 3., hétfő
Talk to my face ¤7 @ 17:40

Elkönyveltem magamban, hogy Luhannal való barátságom véget ért és helyette más fejezetet nyitunk együtt. Beletörődtem és egyáltalán nem bánom mostanra. Ez a dolog vagy tökéletes lesz mind a kettőnk számára vagy épp drasztikus véget ér. Kitudja. Egy dolog amiben biztos vagyok. Beleszerettem.

- Ezt nézd! - nyom a kezemben a suli folyosóján Luhan hirtelen egy papírt a kezembe, miközben könyveimet gyömöszölöm a szekrényembe. Rá pillantok és szívem kihagyott egy ütemet. Sosem éreztem még ilyet. Ha Luhan itt van a közelemben minden teljesen más.
- Foci? - vizsgálom immáron a szórólapot.
- Igen. Lesz meccs! - mutat a kedvenc foci csapatára. Kiskora óta imádja őket és most itt a közelünkben játszanak majd. Mindig is rajongott a fociért.
- Ma délután. - nézem tovább a papírlapot.
- Elmegyünk? - hajol közelebb csillogó szemeivel. Fel pillantok óvatosan, és nyelek egy aprót.
- Én nem szeretem a focit. Valamelyik osztálytársad biztos elmenne veled, olyan aki szereti őket. - fordulok vissza szekrényemhez. Nem mintha nem akarnék elmenni vele, csak olyan furcsán érzem magam a közelébe és habár tudom már mi ez az érzés még mindig nagyon szokatlan. Kell egy kis idő.
- De én csak veled szeretnék menni. - támaszkodik neki fém szerkényajtómnak. Ugyan Sunji. Ne veszekedj vele.
- Legyen. - mondom, de közben nem nézek rá. Hamar megadtam magam. Túl hamar.
- Akkor otthon megbeszéljük a többit. - csukja be szekrény ajtóm és egy édes puszit nyom az arcomra, majd el is tűnik. Tátott szájjal érintem meg a puszi helyét. Ahhh miért csinálja ezt velem? Fejelek bele az előttem lévő fém tárgyba. Mivel még nem voltam szerelmes, soha senkibe ezek nekem mind új dolgok. A bennem lejátszódó érzelmekkel nagyon nehezen birok. De még is olyan boldognak érzem magam. Mindig vele akarok lenni. Most is már szinten hiányzik. Jobb lesz ha én is haza megyek.
- Jaj ne haragudj... - ütközök bele rögtön az előttem lévő személybe mikor befordultam folyosón. A könyveim a kezemből mind kiestek.
- Semmi baj, én nem figyeltem. - hajolok is le, hogy összeszedjem holmijaim.
- Oh...Sunji..ugye? - nyújtja át az egyik könyvem, mint kiderült, fiú. Fel nézek arcára. Ismerős nagyon.
- Igen. - mosolygok. - Ismerjük egymást? - pislogok rá.
- Hát igazából nem....én Luhan osztálytársa vagyok. - világosít fel. Ugyan olyan bambán nézek rá mint az előbb, mire ő felnevet.
- Sanggil vagyok. Még nem beszéltünk. - nyújtja a kezét illedelmesen.
- Nagyon örülök. Nekem már be sem kell mutatkoznom ugye? - viccelődők mire ő is folytatja a nevetést.
- Így igaz. Én tudom ki vagy. - indulunk meg a folyóson immáron vele.
- De honnan, hogyha még nem is beszéltünk? - fordulok felé kérdőn.
- Sokszor láttalak Luhannal és megkérdeztem tőle a neved. - mosolyog tovább. Egész jóképű srác.
- Értem. - kuncogok halkan.
- És Sunji, mit csinálsz ma? - állunk meg a kijárat előtt.
- Ha minden igaz foci meccsre megyek. - mutatok a faliújságra, ahol ugyan az a papir díszeleg mint amit Luhan az előbb mutatott.
- Gondolom Luhannal. - tér rögtön a lényegre. Hirtelen nem is tudtam mit válaszolni csak bólogattam párat zavaromban. - Akkor majd ott találkozunk. - vigyorog kedvesen majd integet és sarkon fordul. Érdekes. Miért kérdezte meg a nevem Luhantól? Hisz sose beszéltünk még azelőtt. De ezek szerint ő is jön ma. A fiúk olyan furák tudnak lenni. Megrántom vállaim majd lassan én is haza indulok.

- Sokáig fog tartani? - kérdezem kissé nyafogva Luhan-t miközben épp szobájában öltözködik.
- Más fél órás, annyi biztos lesz. - húzza magára kardigánját miközben kijön hozzám az előszobába.
- Akkor rakok el inni valót. - töltöm meg az üvegem sima hideg csap vízzel.
- Most mondanám, hogy ha nem akarsz eljönni akkor ne gyere, de én szeretném ha eljönnél velem. - vakarja zavartan fejét miközben oda lépked hozzám. Rácsavarva a kupakot üvegemre mosolyodok el édes mondatán.
- Oh, jut eszembe. Sanggil is ott lesz, ugye? - fordulok felé.
- Sanggil? - ráncolja össze lágy pofiját hirtelen. - Honnan ismered?
- Nem ismerem. - rázom meg fejem védekezően. - Csak ma leszólított pár mondatra, mikor összefutottunk a folyóson. Azt mondta ő is jön. - pakolom bele hideg üdítőm táskámba.
- Inkább maradjunk itthon. - jelenti ki nemes egyszerűséggel, mire felkapom fejem.
- Mi? Miért? - állok előtte teljesen összezavarodottan.
- Nincs kedvem menni. - néz más fele, még véletlenül se néz a szemembe. Kellet idő míg rájöttem mi is ennek az oka. Féltékeny lenne? De... hogy lehet még így is ilyen édes? Ez miatt képes lenne lemondani a kedvenc focicsapatáról?
- De én elszeretnék menni. - nyúlok bátortalanul ujjaihoz és úgy fogom meg őket, de csupán hármat, mint az ovisok. Apró mosoly húzódik arcára.
- Tekintsük randinak! - csillan fel szempárja.
- Második randi? - pirulok el, mikor jobban rámarkol kezemre.
- Haladunk, nem gondolod? - hajol közelebb arcomhoz. Illata rögtön megcsiklandozza orrom. Nem válaszolok csak hüppögök egyet. Olyan, olyan közel van. A hasamban.. a pillangók megint repkednek.
- El...el fogunk késni. - kényszerítek ki magamból egy mondatot, megtörve a romantikusnak ígérkező pillanatot. Képtelen vagyok a szemébe nézni.
- Igazad van. Mennyünk. - halkan kuncogva nyom egy puszit arcomra és neki indul. Ugyan oda ahova reggel tette. Én pedig ugyan olyan vörös fejjel érintem meg a puszi helyét. Viszont kicsit csalódott is vagyok..... többre számítottam. Grimaszolva indulok utána.

- Keresel helyet? Addig hozok inni valót. - kérdi Luhan mikor már oda értünk.
- De... - állítom meg habogásommal. Nem akarom hogy itt hagyjon. Nem szoktam ilyen helyekre járni. Nincs is itt senki ismerősöm és olyan sokan vannak.
- Hmm? - fordul vissza mosolyogva. Amint rám pillantott látta, hogy mi baj van, hisz ismer. - Elől van még hely. Sietek nagyon. - simogatja meg arcom és a büfé elé igyekszik. Sóhajtok egy nagyot majd elindulok egyedül.
- Uhh....bocsi... - ütközök bele valakibe akinek a pohár tartalma az én ruhámon landolt.
- Ez most komoly? - mondom ki hangosan gondolatom miközben csurom vizes felsőmet nézem. Málna szörp illatom lett és körülbelül annyira ragadok is.
- Sunji, ne haragudj, esküszöm nem láttalak. - próbálna segíteni a fiú de pontosan mellemet érte a lötty így eléggé zavarban van.
- Semmi baj Sanggil. Ilyen előfordul. - nyugtatom meg újdonsült ismerősöm akit felismertem és közben előveszek egy papír zsepit táskámból. Legalább a nyakam le tudom törölni.
- Gyere haza kísérlek, öltözz át megfogsz fázni. - ragadja meg kezem amitől meg is illetődtem. Miért ér hozzám csak így? Nem szeretem ha Luhanon kívül bárki más fiú is hozzám ér.
- Mondom nem gond. Eléggé fülledt az idő és Luhan is mindjárt jön vissza. - húzom el kezem óvatosan.
- Sanggil, hát te? - toppan oda az említett személy ugyan csak innivalóval a két kezében.
- Történt egy kis baleset Luhan. - biccent fejével rám. A mellettem álló fiú kissé tátott szájjal néz végig rajtam, látszólag nem érti a helyzetet. - Mondtam neki, hogy haza kísérem, hogy átöltözzön.
- De tényleg nem nagy ügy. Ez miatt ne fáradj. - hátrálok picit és közelebb lépek Luhanhoz. Nem akarok vele haza menni. Túl nagy felhajtást csinál ebből az egészből. Luhanra nézek óvatosan, amolyan "segíts" arc kifejezéssel.
- Úgy sem maradunk sokáig, szóval ne aggódj ez miatt, ha Sunji nem bánja. Most viszont ha nem gond megyünk, mert nem lesz helyünk még a végén. - vigyorog rá kissé erőltetetten. Tudtam, hogy megfogja érteni mire gondolok. Csúnya kifejezéssel élve leráztuk Sanggilt és sikeresen le tudtunk ülni.
- Fogd meg picit. - nyomja a kezembe a két üveget Luhan. Megfogom majd körbe nézek a pályán. A játékosok már melegítenek. Azt se tudom ki-ki. Egyik fehér másik piros mezben van.
- Mi melyik csapatnak is szurkolunk? - meredek még mindig a pályára.
- A pirosnak. - kuncog fülembe. Miközben fogtam az innivalót hátamon melegséget fedezek fel. Oda fordulok és Luhan rövid ujjúban ül mellettem a kardigánja pedig már az én hátamon díszeleg.
- Ezt nem....
- Ne vitatkozz. - parancsol rám, mikor vissza adnám felsőjét. Kétségbeesetten nézek rá. Annyira nincs jó idő hogy ő rövid ujjúban üljön itt több mint egy órán át. - Ha fázok majd hozzád bújok. - súgja oda, mire én rögtön összerezzenek. Némán bólintok csak.

Innentől kezdve sokat nem beszéltünk. Mivel Luhan elég népszerű szinten minden tizedik percben oda jött valaki, hogy köszönjön, vagy épp beszélgessen vele. Persze mindenkinek bemutatott. Az elején még kellemes volt az egész de mikor egyre több lány jött oda eléggé feszélyezve éreztem magam. Nem voltak túl szépek éppen csak rámenősek. Luhan jól kezelte valahogy mindig eltudta küldeni őket kedvesen de az utolsó már nem volt könnyű eset.
- Luhan de rég láttalak. - sipít fel egy kis vékony fiatal lány előttünk hirtelen. Úgy ugrott oda a semmiből, szinte csak egy pislogásnak számított. A mellettem ülő fiú látszólag már a meccset szerette volna nézni, így mikor a lány felbukkant rögtön nem is vette észre. Velem ellentétben, aki rögtön kiszúrta. - Leülhetek? - mutat ujjával mellém, de közben Luhanra figyel.
- Hát nem nagyon van hely. - néz ki mind a két oldalára. Egyik felén szorosan én ülök, másikon meg valami fiatalabb srác. Egyáltalán nem volt bunkó a lánynak mégsem tetszett a kijelentése.
- Talán, hogyha arrébb mész egy kicsit. - veti rám kimért pillantását. Hirtelen nem is tudtam, hogy hozzám beszél, hisz én se tudtam nagyon hova menni, az én bal oldalamon már a kerítés volt.
- Persze, ülj csak le. - állok fel inkább. Luhan végig az arcomat figyelte. Úristen, hogy tud ez a csaj ilyen kellemetlen helyzetbe hozni? Ennyi erővel el is küldhetne. Itt állok előttük mint egy fa darab. A hármas társaságunk fiú tagja épp ellenkezni akart és látszólag rossz szemmel nézte amit a lány művelt de ő nem zavartatta magát.
- Luhannie megtudnád adni a múltkori töri doga anyagát? Valaki azt mondta, neked megvan a telefonodon. - vált a lány még nyálasabb hangnembe ha ez lehetséges. Töri doga? Komolyan ilyen béna indokkal jött ide?
- Ez nem ér rá? Hisz péntek délután van. - válaszol Luhan kissé unottan. Arcát már nem láttam, jobbnak véltem elfordulni tőlük, a meccset nézem. Nézem? Ugyan.... bambulok magam elé és hallgatom a kis társalgást a hátam mögött.
- Igaz. Akkor jó lesz ha holnap átmegyek? - erre lassan hátra fordítottam a fejem és rá néztem a bambi arcú fiúra. Mit keresek én itt egyáltalán? Legszívesebben elásnám magam. Luhan velem jött. Miért akaszkodik rá mindenki? Neki pedig miért kell ilyen kedvesnek lennie?
- Ne fáradj, akkor inkább átküldöm most. - majd egy nagy sóhaj közepette feláll. Oda lép mögém és bele nyúl kardigánja zsebébe. Szorosan hozzám nyomódik. Próbálom álcázni zavaromat és higgadt maradni de szívemben olyan hevesség zajlik le, hogy még a végén attól félek meghallja.
- Ezért kárpótollak majd. - búgja fülembe. Lehelete megcsiklandozta nyakamat. Nem tudtam tovább leplezni... akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Eltávolodva tőlem ült vissza a helyére. Lányos zavaromban körbe-körbe pillantok. Egyszer csak egy srác vonja fel magára a figyelmem integetésével. Sanggil az a másik részen, tőlünk nem messze. Integet, hogy menjek oda. Vissza integetek neki majd pár másodpercet gondolkozva rajta csak pördülök sarkon és hajolok Lunahoz.
- Oda megyek Sanggilhez, mindjárt jövök. - mutatom neki a fiút. Látszólag semmi ellenvetés nem volt.
- Rendben. - majd vissza is fordul a másik lányhoz. A lány pedig rám mosolyog, amolyan ördögi módon. Ijesztő.

- Régóta ismeritek egymást Luhannal? - beszélgetek már egy ideje Sanggillel, hisz sikeren oda értem hozzá.
- Gyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk. - mosolygok rá kedvesen. Igazán jó beszélgető partnernek bizonyul.
- Sokat törődik veled igaz? - kérdezősködik tovább. Nem érzem magam kellemetlenül így nyugodtan tudok válaszolni.
- Igen, tényleg sokat. - harapok számba. Bár mostanában többet akarok tőle mint egyszerű törődést..... te jó ég Sunji mikre gondolsz?
- És van most barátod? - ahogy kimondta arcomra rácsöppent egy apró vízcsepp, ami segített pár másodpercre, hogy kikerüljem a zavarba ejtő kérdését.
- Esni fog úgy tűnik. - húzom tovább az időt. Most erre még is mit mondjak? Luhannal nem vagyunk egy pár. Nincs jogom azt mondani, hogy igen van barátom. De azt sem mondhatom, hogy nincs hiszen, az is nagyon kellemetlenül jönne ki ha Luhan megtudná, hogy azt mondtam nincs barátom. Amíg időt nyerek magamnak a köztük lévő csendet az eső kopogása töri meg.
- Szóval? - nevet halkan. - Van valakid? - erőlteti kérdését. Szerencsémre ez a kis zivatar pont jó mentő övként jött, talán kitudom ügyeskedni magam ebből a helyzetből.
- Ne haragudj, de én most inkább megkeresem Luhan-t hisz nálam van a kardigánja és szakad az eső. - állok fel a lelátó ülésén.
- Így csak te is elázol. Maradj itt inkább, majd biztos megtalál. - próbálna vissza ültetni, de nem hagyom magam. Meg kell keresnem.
- Nem tudja merre vagyok és telefon sincs nálam. - füllentek aprót, hisz itt van a táskámba a készülék. Muszáj elszabadulnom tőle. Egyre jobban esik az eső és nem akarok Sanggillel maradni. Luhannal akarok lenni.
- Akkor majd én felhívom. - nyúlna zsebébe.
- Ne! - kiáltok rá, talán túl hevesen. - Én.... sajnálom, de vissza kell menjek hozzá. Majd később felhívlak. - erőltetek meg egy mosolyt és végérvényesen otthagyom, meg se várom válaszát. A lelátón ülve természetesen nem esik rám az eső viszont Luhan már nincs ott ahol előbb ültünk. Merre mehetett? Vajon még mindig azzal a lánnyal van? Jobban magamra húzom felsőjét. Legalább az illata itt van.
Végig kérdezősködtem az ismerőseit de azt mondták sehol nem látták az utóbbi 10 percben már. Hívtam is de nem csöngött ki. Lehet lemerült. Kezdek ideges lenni. Miért hagyott csak így elmenni? Most induljak haza egyedül? Nem hagyhatom itt. Főleg ha még mindig azzal a lánnyal van. Mi van ha rámászott? Nem az kizárt....Meg keresem és kész. Talán a buszmegállóban van! Ez jó ötlet....innen nincs is messze, talán ha futok nem ázok el annyira. Amúgy sem érdekel, csak találjam már meg.
- Sunji hova mész? Ne menj ki maradj itt különben bőrig ázol. - kiabál utánam Luhan egyik ismerőse akivel én is ma ismerkedtem meg.
- Megnézem hogy nincs-e a buszmegállóban Luhan. - magyarázom majd makacsul neki is indulok utamnak. Valóban futnom kellett de hamar megpillantottam a célomat. Szerencsémre az itteni megálló fedett, kis fém ház az egész, két oldalával és fedőjével. Reménykedve futok be, de nem jártam sikerrel. Senki nincs itt. Luhan mégis merre vagy? Fel pillantok a sötét felhőzetre nedves hajammal. Jó kis második randi.... Talán ez a dolog tényleg nem nekünk való? Úgy érzem ezzel már elkéstem. Ha most feladom csak saját szívem töröm össze. Összetöröm azt ami már Luhanért dobog. Így igaz. Ő is így érez ahogy én? Annyira velem akar lenni, mint én vele? Úgy nézek az égboltra itt egymagamban mintha tőle várnám a választ.
- Végre meg vagy. - szorítja körbe derekam valaki lihegve. - Már mindenhol kerestelek. - az a bizonyos valaki pedig...ő.... igen ő.
- Luhan...- fordulok felé.
- Azt hittem haza mentél. Közben a telefonom is lemerült. Senki nem látott sehol. Sanggil azt mondta engem keresel, így ő se tudta hol vagy. - hadarja mondatait.
- Csurom víz vagy. - igazítom meg haját, ami még így is szinte tökéletesen jól áll neki.
- Hát igen tudod....esik az eső. - nevet édesen. Haja által apró cseppek csöpögnek le arcára. Fekete felsője rá van tapadva mellkasára. Hogy tud valaki ilyen iszonyat jól kinézni egy ilyen időjárás közepén???
- Nagyon fázol? Várj odaadom a felsőd. Az nem vizes annyira. - venném le magamról de megállít.
- Jó így. A lényeg, hogy itt vagy velem most már. - kulcsolja össze ujjainkat. A pillangók....vissza tértek. A szívem csak úgy kalapál.
- Tudod....Sanggil megkérdezte van-e barátom. - hajtom le fejem és kulcscsontjával szemezek. Úgy érzem ezt el kell mondanom neki.
- Igazán? Erre te mit válaszoltál? - hangja édesen cseng fülemben, még a zuhogás se tudja elnyomni.
- Hát...semmit...de... van valaki aki... - habozok kimondani de tudom, hogy most jött el az ideje.
- Aki? - fogja meg állam Luhan és úgy biggyeszti feljebb fejem, hogy nézzek rá.
- Akit szeretek. - nyelek egy aprót. Mondatom közben végig szemébe néztem. Ez az érzés...mintha elszédülnék.
- Na és ki az? - mosolyog boldogan, hiszen tudja a válaszom már előre. Mond ki Sunji. Épp itt az ideje.
- Te. - motyogom halkan.
- Tessék? Nem halottam. - hajol még közelebb. Olyan kis gonosz tud lenni, tudom jól, hogy elsőre is hallotta de nem elégszik meg ennyivel.
- Te vagy az Luhan.  - harapok számba, de a szemkontaktust nem töröm meg. Annyira megigéz szempárjával, hogyha akarnék se tudnék más merre nézni csak rá.
- Mond ki. - simít bele nedves hajamba. Nem is arról van szó, hogy haboznék....csupán...tudom mekkora súlya van a szónak.
- Szeretlek. - markolok bele egyik kezemmel vizes pólójába a másikkal ami az ő kezét fogja pedig jobban rá szorítok.
- Tudtam, hogy ki fogod mondani mégis.... - most rajta van a sor, hogy zavarba jöjjön. - Mégis... a szó hallatán a szívem hatalmasat dobbant. - egyre közelebb jön arcával. - Olyan rég óta arra vágyom, hogy a te szádból halljam. Senki másból nem akartam. Csak a tiédből. - hüvelyk ujjával végig simít alsó ajkamon. Hideg végig fut a hátamon. Néhány szavával és pár mozdulatával teljesen le tud venni a lábamról. Szóhoz sem jutok. - Innentől fogva... - kezeit derekamon köti át most már, úgy nyom teljesen magához. - Csak az enyém vagy. - talán elég ideig húztuk már ezt. Luhan apró mosolyt intéz még utoljára felém, megnyugtatás alapján, majd puha ajkait finoman illeszti számra. Rögtön lehunytam a szemem az érzéstől. Hideg szája érzékien kóstolgat. A kis előjátéka után nyelvét is sikeresen megéreztem végre. Bár szája ki volt hűlve nyelve mégis forró volt a vágytól. Annyira édes, annyira ellenállhatatlanul finom Luhan csókja, hogy teljesen megőrjít. Többet akarok belőle. Kezeim fel vándoroltak arcához, majd azt megfogva, húztam jobban magamhoz mélyebbé téve cselekvésünket. Vadul fordította át fejét meg nem szakítva ezzel semmit sem. Bátran mondhatom ez a legszenvedélyesebb csókunk idáig. A levegő kezd fogytán lenni de Luhan még sem akarja abba hagyni. Nyelvével szám minden lehetséges szegletét megízleli. Én is próbálom kivenni a részem a dologból de egyértelműen ő dominál.
- Bárcsak nagyobb lenne a tüdőnk, hogy több ideig csókolhatnálak. - lihegünk hisz több perces volt a kis akciónk.
- Majd együtt gyakorlunk rá. - bújok bele nyakába. Teste meleg a hideg vízcseppek rajta pedig teljesen szexivé teszik.
- Kezdjük el most. - kuncog és rögtön közre fogja arcom és ismét hatalmas csók csatába kezdünk. Megtanultam már hogy ezekben a csatákban én valahogy mindig nyereségesen jutok ki.

about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.