aboutchatlinksarchives


2013. október 15., kedd
Hate you? #22 @ 15:03


A padon oldalra döntött és a kis hely ellenére fölém ügyeskedte magát. Elvált számtól és lejjebb merészkedett. Orrát végig húzta nyakamon egészen a kulcscsontomig három apró puszit nyomott rá majd vissza megismételte ezt párszor. Hajába túrtam halk nyögések közepette. Próbáltam vissza fogni magam, aztán rájöttem miért olyan érdekes ez a helyzet. Zelo annyira el tudta venni az eszem, hogy nem is figyeltem.
- Zelo... - szólítom rajtam mesterkedő barátom aki neve hallatán sem áll le.
- Hé... - próbálkozok újra mire nyelvével csíkot hagy dekoltázsom felett. Hangosan felsóhajtok a hirtelen jött érzésre, de rögtön be is fogom a szám a kezemmel. Így még is hogy a francba szólaljak meg, ha ezt csinálja velem? Erőt veszek magamon és ismét neki futok a dolognak.
- Fi-figyelsz? - nyelek egy nagyot. Hangom reszket Zelo alatt...vagyis..miatt. Halványkékes buksija fejemhez bújik.
- Csak rád figyelek. - szólal meg végre. Kezét hajamba vezeti. Persze figyelni figyelsz de nem állsz le mi?
- Ezt nem itt.. - nyelek ismét. - nem itt kéne. - súgom fülébe. Végre sikerült figyelmeztetnem, hogy egy parkban vagyunk, közterületen.
- Miért? - érzem ahogy arca hozzá ér enyémhez, szájára mosoly kúszik. Nem veszi komolyan amit mondani akarok neki. Feljebb mászik rajtam. Csípője súrolja az enyémet. Ahogy feljebb ért rajtam, cuppanós puszit nyomott fülem tövére.
- Zelo... - ismételgetem nevét mint egy idióta, mindezek ellenére hangom gyenge és határozatlan.
- Nem jár erre senki, ne aggódj. - pár centire elvált arcomtól majd újra vissza merészkedett most a szám közelébe. Ellenkezni akartam volna de nem hagyta. Másik kezét is hajamba túrta és száját hozzá érintette enyémhez. Végig húzta ajkát sajátjaimon, majd alsó részét szája közé vette. Az érzéstől szemeim lecsukódtak. Elengedte szám de csak addig míg újra, immáron az egészet, birtokba nem vette. Ízlelgetett, míg én türelmesen vártam nyelvét megérkezni sajátom mellé. Ekkor a távolból a köves út ropogása villámszerűen csap fülünkbe. Szemünk mind a kettőnknek kipattan és a másikat nézi ijedten.
- Hallottad te is? - mintha nem lett volna egyértelmű az arca alapján, de Zelo csak bólintott majd fel pillantott. A kövek ropogása ahogyan lépkednek rajta csak hangosodott de a sötétben nem láttunk senkit.
- Állj fel és mennyünk. - lököm meg óvatosan mellkasát suttogva.
- Ez egy járőr. - hunyorog Zelo.
- Egy mi? - kérdezem hitetlenkedve? Olyasmi mint a rendőr? Próbálok hátra fordulni úgy hogy a padra könyöklök de a szűk hely miatt a fél felem le lóg. Ahogy hátra fordultam kezem megcsúszott és semmi nem volt ami megtartson. Zelo vissza kapta a fejét de ahogyan megmozdult végérvényesen elköszönhettünk a padtól. Halk sikoly közepette gurultunk le róla be esve a füves részre közvetlen mögé. Mivel Zelo volt felül ahogy legurultunk én egyenesen rá estem. Ijedve segítettem volna fel, ha nem ránt vissza és fogja be a számat kezével, míg a másikkal mutatja hogy maradjak csöndben
- Van ott valaki? - ordibál oda a férfi. Zelo megfogja a fejem és a mellkasára nyomja. Egész testünk össze ér. Hallom ahogy szíve hevesen ver amire csak elmosolyodok. Fel pillantok arcára. A férfit figyeli ahogy egyre távolodik. Ő nem látott meg minket, a füves rész eltakart. Kellemes illata még erősebben érződik. A lépések egyre halványulnak és az őr tovább sétált a kivilágított részen. Vajon mind kettőnk szíve csak a lebukás veszélye miatt zakatol ilyen gyorsan?
- Elment? - tápászkodok fel Zelo ölében.
- El. - a biztonság kedvéért a pad mögött bújva még körül pásztázom a helyet. 
- Még jó, hogy nem jár erre senki nem? - kérdezem hatalmas iróniával a fiútól aki két kezén támaszkodva tűri ahogyan ülök rajta. Arca a kérdésemre bűnbánó lett de hamar elillant. 
- Most mond, hogy nem volt izgi. - nevet harsányan. Épp vállába ütnék mire a mögöttünk lévő bokorból újabb zajok hallatszódnak ki. Pánikolva méregetem Zelo-t de ő csak elmosolyodik és biccent egyet a fejével.
- Csak egy macska. - megkönnyebbülve fordulok hátra. A bokor közvetlen mögöttem van így, hogy lássam az állatot derekammal jobban hátra vonom magam. Elfeledkezve magamról és a helyzetről csípőmet is megmozdítottam. Zelo halk morgást engedett ki fogai közül. Vissza fordultam. Ekkor kék fejét már kissé pironkodva fordította el. 
- Perverz. - húzogatom szemöldököm. 
- Én? Te gondolsz rögtön arra! - tereli rám az egészet ártatlanul és felháborodva.
- Honnan veszed, hogy arra gondoltam? Mondom. Perverz. - pöckölöm meg homlokát és nevetve vetem át derekán lábam, hogy felkeljek róla. Nyújtom kezem segítségért neki. Mind a 184 centijével sikeresen kiegyenesedett és leporolta magát. Körül nézek ismételten a biztonság kedvéért de már bőven messze jár az előző emberke. Lassan megindulok mikor Zelo kezét bele csúsztatja enyémbe. Halk kuncogást hallok magam mellől mikor beért. Felé nézek és ő csak vigyorog. 
- Nagyon romantikus randi volt nem? Ki ne akarna egy pad mögött bujkálni a földön, éjjel. - temeti arcába a kezét annak jeléül, hogy ezt most kissé elszúrta. Mosolyra húzom a szám kajla kijelentése miatt és helyeslően bólogatok. 
- Ez minden lány álma. - piszkálom picit. 
- Legközelebb étterembe viszlek. - pislog maga elé látszólag jó ötlete miatt. 
- Inkább ne...még a végén valamit felgyújtasz vagy valakit és én nem akarok kórházba rohangálni vagy épp a hírekben szerepelni. - hadonászok kezemmel. 
- Akkor talán... - jönne az újabb ötlet de megállítom és arcához nyúlok. 
- Tökéletes volt így. - lábujjhegyen nyomok finom puszit arcára.  

Haza fele össze vissza hülyeségeket beszélt én meg csak már a hasam fájlalva dőltem a nevetéstől. Olyasmi állítások amik már akkora hülyeségek, hogy elhiszed az igazukat mert Zelo úgy adja elő, hogy az igenis úgy van. Vitába szállni vele? Értelmetlen. Úgy is én leszek az aki a végén teljesen alul marad. Így ahogy mondtam én csak nevettem és szorosan fogtam puha kezeit. A lakásba belépve próbáltunk osonni de a leader és Dae még a tv előtt gubbasztottak. Az idősebbik az ajtó zár csattanására érdeklődve pillantott felénk majd mikor meglátta mindkettőnk vigyorgó piros arcát ő is beszállt a mosoly kapocsba. Intettem neki boldogan erre viszont a szikrázó mosoly halványodni kezdett. Nem tűnt el, de látványosan alább hagyott és a maknae-ra pillantott aki a kabátjával babrált. Megszeppenve döntöttem el a fejem. Daehyun azonban megtörte mind ezt. 

- Na, jól éreztétek magatokat? - jött a bugyuta kérdés a telt ajkútól mikor felkászálódott a kanapéról. Megráztam a fejem az előző incidens miatt és vissza kúszott arcomra a mosoly. 
- Roppant izgalmas volt. - szólalt fel Zelo helyettem is amolyan diplomatikus válaszban. 
- Meg tudtátok beszélni a dolgokat? - lép közelebb Daehyun a magasabb fiúhoz. 
- Persze. Nincsen semmi gond. - válaszolok helyette büszkén. A két fiú egy pillanatra rám fordította tükrös tekintetét majd farkasszemet néztek egymással. 
- Dae? - becézem halkan az előttem nagyot sóhajtó énekest. 
- Ennek nagyon örülök. - szorítja vigyorra puha párnácskáit és vissza indul a kanapéra majd ledől pár perccel ezelőtt melegített helyére. Hát ez? Némán, valami jelre várva tekergetem a fejem hol Zelora, hol a két fiúra. Zelo azonban mit sem törődve ezzel támadta be a konyhát. Úgy tűnik nincsen semmi de akkor még is miért érzek feszültséget a levegőben? Megvonva vállaim saját utam a mosdóba vezetett. 
Minél csendesebben próbálkoztam előkészíteni magam a fürdésre. Miután megengedtem a forró vizet a kád szélére ülve figyeltem ahogyan csobognak bele a megannyi vízcseppek eggyé válva, alkotva vékony víz oszlopot. A forró köd nyugodtan lepte el a helyiséget de nem bántam. Nem bántam, mert boldog voltam. Vissza gondoltam a mai napra és az a mosoly, az az átkozott mosoly ismét az én arcomon csüngött. 
- Még jó, hogy sose zárod be az ajtót. Ha rajtad múlna szívroham vinne a sírba. - terem előttem mosolyom tárgya. - Már vagy tíz perce kopogok itt. - csukja be maga mögött az ajtót, hogy ne menjen ki a meleg. 
- Zelo körülbelül három perce ha bent ülök. - teszem karba a kezem szigorúan túlzott aggódása miatt. 
- Csak azt akartam kérdezni, hogy nem vagy éhes? - araszol közelebb. Nemet mondóan rázom meg a fejem. Mikor elém ért hosszú hajzuhatagom vállaim mögé süllyesztette, 
- Viszont én is kérdeznék valamit. - állok fel hirtelen. - Daehyunnal mi volt az az előbb? - próbálom kideríteni azt ami kissé zavar. Zelo arca elkomorul. - Talán összevesztetek? - találgatok. 
- Nem, dehogy! - hadonászik kezeivel és egy lépést hátra lép. Szemeit lesüti, nem néz rám. 
- Akkor? - nyüstölöm tovább.
- Csak hülyéskedtünk. - vakarja meg fejét nevetve. De ez nem igazi nevetés. Sose láttam még de tudom, hogy csak egy ócska maszk. 
- Zelo... - hajolok közelebb arcához mintha így jobban hallanám gondolatait. 
- Siess a fürdéssel a konyhában várlak. - fordulna meg de megállítom. 
- Zelo te hazudsz nekem? - azonnal megdermedt. Hangosan mondtam ki gondolataim ennek ellenére úgy érzem fején találtam a szöget csak épp nem akartam elhinni. Még mindig nem fordul meg. - Nem értem. Történt valami? - szorongatom meg alkarját óvatosan. 
- Már egy ideje el akarom mondani. - szólal meg végre kissé rekedtesen. Folyamatosan hátat fordítva nekem fordul meg és zárja el a csapot. Zavartan vizsgálom minden egyes mozzanatát. 
- Fogalmam sem volt hogyan tálaljam eléd. Próbáltam minél jobban húzni. - helyet cseréltünk de végre szemembe néz. Gombóccal a torkomban várom a mondandó végét. Ötletem sincs mit akarhat. Nem merek megszólalni. - Két hét múlva .... két hét múlva a B.A.P világ körüli turnéra megy. - nyel egy fájdalmasat a végén. Összezavarodtam. Tágra nyílt szemekkel próbáltam felfogni a hírt. Az agyam már tudta de a szívem nem értette. 
- De hát ez fantasztikus! - markolom meg kezét ami lábai mellett pihent. Hangom megremegett amin mind a ketten meglepődtünk. 
- Mennyi időre? Pár nap? Egy hét? - beszélek baromságokat. Tudom jól mennyi. 
- Három hónap. - halk...de rettentő halk sikoly hagyta el ajkaim magaslatait ahogy Zelo megformálta azt a két szót. Mintha egy hosszú dárdát dobtak volna át a szívemen. Lassan, aprókat lépdeltem hátra. 
- Három....hónap? - ismételtem meg egyszer, magamban viszont százszor. A kék hajú csak világfájdalmasan és szomorúan nyúlt volna kezemért ha nem húzom el. Mint akit megszállt valami úgy nyitottam ki a fürdőszoba ajtót. Kint rögtön megcsapott a friss levegő illata. 
- YooRim én sajnálom. El akartam mondani. - jön utánam az előszobába. Ingerülten túrok bele hajamba. 
- És mégis mikor? - förmedek rá hangosan. - Meddig akartad még húzni? Ha most nem kérdezek rá akkor el sem mondtad volna, vagy mi? - kiabálásomra a többiek azonnal kijöttek. 
- Értsd meg kérlek én csak... - mentegetőzik de az agyam teljesen elborult. 
- Nem! Képes lettél volna itt hagyni se szó se beszéd nélkül? A hírekből tudtam volna meg, hogy a barátom eltűnik három hónapra? - gyűlik könnyekkel szemem. 
- Dehogyis! - emeli fel ő is hangját. - Hogyan mondhattam volna el úgy, hogy még csak azt se tudtad ki vagyok? - azonnal csönd lett. A másik öt fiú aggódva pásztázott hol engem hol Zelo-t. Senki nem szólt bele. Mivel senki nem tudta mi lett volna a helyes. De én ezt képtelen vagyok jelenleg feldolgozni. Aprókat nyöszörögve fojtom vissza sírásom és berohanok szobámba amit azonnal magamra csapok. Itt kitör belőlem a vissza toloncolt érzelem. Kezeimbe temetem arcom és úgy fakadok erős sírásba. 
Elmegy. Itt hagy. Három teljes hónapra magamra hagy. Mérges voltam. Dühös és elárult. Két hét múlva már csak a tévén keresztül nézhetem édes pofiját és interjúkból tudhatom meg mi történik velük. A világ másik részén lesz, nem tud csak úgy haza ugrani, hogy meglátogasson. Ezt ő is tudta még is próbálta kikerülni a nehezebbik részét. Nem aludhat velem egy fáradt nap után, nem vidíthat fel a hülyeségeivel, nem láthatom csillogó barna szemeit magam előtt. Ajkai cirógatása hosszú napokra csak gondolataimban ismételhetem át magamban újra és újra. Puha pisze haját esténként nem simogathatom. Senki nem fog hozzám bújni hajnalok hajnalán. Egyszerűen nem lesz mellettem Ő. Elmegy. Igaz nem örökre de három hónapig az a fiú akibe szerelmes vagyok egy másik kontinensen építi oly fényűző karrierjét míg én itthon minden reggel és minden este azzal kelek, azzal fekszem: egyedül vagyok. 


about
welcome yeogin black, black paradise.


hi,hi~ my name is Gain and i think koreans are beautiful. *o*

"No pain, no gain, Just hold it in. No rain, no rainbow. No hurricane, tornado can ever stop me. Because the sky looks the biggest when your back is on the ground."
create &inspire.